2.rész

  2009.07.04. 15:42

-Jó éjt New York!- kiabálta még utoljára bele a mikrofonba és már futott is le a színpadról. Mosolygott egy jót, és még magát is megdicsérte. Na meg persze rájött, hogy ha az a kell szócska hanyagolva van, mindjárt szebb az élet.

Este még átgondolta a dolgokat a fejében. Otthon. Édes otthon végre. És végre lazíthat egy sort. Elmosolyodott édesen majd oldalra fordult és két perc múlva már egy tank sem ébreszthette volna fel.

 

***

-Ugye nem görcsölsz?

-Ilyen kezdőnek nézel?- fordultam meg, vágtam egy bunkó pofát, visszafordultam, majd görcsölve tovább bámultam ki az ablakon. A repülés sosem volt a kedvencem. Nem is tudom miért. Kocsival jobban bírtam volna. De az meg fárasztóbb és lassabb. Egyik sem jobb. Gyalog meg főleg nem mentem volna. Ha csak elképzeltem hogy több mérföldet sétálok én?! Röhej. Inkább hagyjuk.

-És mi is lesz most a megálló?

-Németország… színház… színpad… meg gondolom, ami ezzel jár.- soroltam fel Emmának, aki pontosan mellettem ült.

-Utálom Németországot…

-Mert Peter is utálja…- legyintettem meg nem kis információnkat, mire elpirult.

-Nem azért nem szeretem, mert Peter sem szereti… mert én egyébként szeretem! Peter nem szereti! Vagyis ő is szereti… de én nem. Szóval szeretem.

-Ha látnád ilyenkor magadat…- nevettem el magam és a laptopom után nyúltam.

-Fogalmam sincs sokszor miről beszéltek…

-Hát… általában a volt pasijainkról nem vetted még észre? Meg Dia szeret azon lógni, hogy egy-két helyes fiúfanom is van. Pedig esküszöm még tegnap este te is bemondtad, hogy a kis olasz srác a… Julio vagy ki a fene még neked is bejött.

-Aranyos volt…- mondta halkan és meghúzta a vállát. Ezzel egy huzamban balra fordította a fejét, a szemével megkeresve Petert.

-Ja meg persze erről is beszélünk… menj oda hozzá! Vagy szóljak, hogy jöjjön ide hozzád?- úgy látszik nem jókor, és nem túl jó körettel kérdeztem rá. Egy másodperc töredéke alatt fordította vissza hozzám a fejét és nézett szúrós szemmel.

-Meg ne merd tenni…- sziszegte, egyáltalán nem félelmetesen.

-Úgyis megteszem.

-Nem is tudnék vele szóba állni!

-Én már mikor mondtam, hogy tanulj meg angolul…- mondtam lassan, felszínesen, mintha tényleg nem is érdekelne már. Pedig belülről égetett a vágy a felől hogy odamenjek, és mindkettőjüknek jól beolvassam, hogy tetszik a másik. Na jó igazából fogalmam sincs hogy Peternek tetszik-e Emma… de visszafelé ez igaz.

-De…

-Befejezhetnénk?- vágtam közbe, és szépen néztem. Fáradt voltam. És most nem is volt kedvem egy gyökérről beszélni. És ha belegondoltam hogy az egyik legjobb barátnőm egy gyökérbe szerelmes. Egy angol gyökérbe, akinek angol humora van… nem mintha nem bírnám, ha egy srácnak van humora csak az a humor, amit Peter birtokol nem az én ínyemre való. Túl nyers és néhol faragatlan.

Ennyi gondolkodás után inkább foglalkoztam magammal és a bloggal, amit a fanok miatt vezettem már egy jó ideje. Egy újabb bejegyzés és egy újabb kicsit felszínes vallomás. Nem túl sok. Nem túl kevés. Némely helyen pedig csak kis sejtető.

 

Bogbejegyzés 23:

 

Épp a repülőgépen ülök. És szerintem ma már csak ez a pár pillanatom lesz szabad, amíg le nem száll a gép. Utána rohanás ide, oda, készülődés, majd koncert itt, ott, éés… azt hiszem ennyi. Meg persze alvás is csak hogy ne kelljen már nyúzott arccal énekelgetnem mindenhol. El sem hiszem, hogy újra elhívtak. Annyira hihetetlen és felfoghatatlan dolog hogy nem csak Magyarországon érdeklődnek felém. Persze nagyon sokat köszönhetek ezért nektek. Nélkületek nem lennék itt. És nagyon sokat jelentetek nekem persze. A legjobb pedig az, hogy igazi sztárok előtt is megmutathatom magam. Még nem mesélhetem el, kik lesznek ott, de nekem már leesett az állam mikor megláttam a lapot. Holnap mindent elmesélek részletesen. Na jó nem részletesen de nektek mindent.

 

***

-Tudom, tudom… most kicsit utáltok, de ennyi még belefér nem? Legalább láttok egy szép lányt énekelni…

-Nem lehetett volna hamarabb mondani?

-Sajnálom! Nekem is csak most szóltak! Mivel állítólag már egy hónapja visszaigazoltunk nekik… nem tudom, hogy történhetett meg! Csak épp felhívtak, hogy akkor tényleg jövünk-e, és hogy mikor szeretnénk megkapni a jegyeket… engem is hidegzuhanyként ért! De legalább kikapcsolódtok… még tapad rátok valami.- nevetett fel majd újra komolyra fogta a hangját –Túlélitek… és ennyi kell nektek! Végignéztek egy koncertet a színházban, és kész. Még véleményt sem kell alkotnotok, ha nem akartok… akkor mentek?- nézett végig a társaságon. Azon a négy fiún. Azon a négy nyúzott és fáradt fiún. Bár már nem hitt bennük az utolsó hónapok után még most is meglepték.

Súgó Még nincs hozzászólás.