Azok, akik azt gondolják, hogy a Tokio Hotel csupán egy csapat kölyök, talán alaposabban utánuk kéne néznie a YouTubeon és meg kéne néznie ennek a fiatal német zenekarnak az élõ fellépéseit. Persze, itt egy tinédzser generációról van szó, de fellépéseik vetekszenek a leghíresebb rock zenekarokéval. A Kaulitz fivérek érettsége további bizonyíték. Beszélgettünk mindkettõjükkel, mikor vendégek voltak a Sanremo Fesztiválon.

ON STAGE: Kezdjük is egy ilyen vágjunk a közepébe kérdéssel. Õszinte választ akarunk: jól kijöttök egymással? Barátok vagytok?
BILL: Természetesen! Persze néha veszekszünk, de alapvetõen jól kijövünk egymással, mert nagyon-nagyon jól ismerjük egymást és közel 10 éve játszunk együtt. Minden ezen alapul: ha nem vagytok barátok, akkor nem is tudtuk ugyanabban a zenekarban játszani. És mi barátok vagyunk.

ON STAGE: Az önéletrajzotok szerint, nagyon korán kezdtetek el zenélni. Olvastam, hogy már hét évesen dalokat kezdtél írni. Mennyire befolyásolt titeket a családotok a döntésetekben, hogy zenészek legyetek?
BILL: A nevelõapánknak kulcsfontosságú szerepe volt a zenei oktatásunkban, mivel gitáros.
TOM: Igen, õ volt az, aki megvette az elsõ gitárom, és aki eleinte tanítgatott, hogy hogyan kell játszani. Tovább vele kezdtük el felvenni az elsõ anyagot. Nagyot lendített rajtunk.

ON STAGE: Mesélnétek még valamit a titeket ért zenei hatásokról? Néhány kritikus úgy gondolja, hogy sok Metallica van benne vagy néhány dalotokban inkább James Hetfield és társai dominálnak...
BILL: Szerintem ez nem igaz, mivel mindannyiunknak nagyon különbözõ a zenei ízlése, nincs nagyon olyan elõadó vagy zenekar, amelyet mindannyian szeretünk. Gustav imádja a Metallicát, de mindannyian különbözõ zenét hallgatunk, így nincs példaképünk, aki hatott volna ránk. Szóval szerintem a Tokio Hotel zenéje nagyon sok különbözõ dolog keverékének végeredménye.

ON STAGE: Akkor nem helyeznétek el a zenekarotokat egy bizonyos zenei irányzatban?
BILL: Nem, nem szeretjük a Tokio Hotelt egy bizonyos zenei irányzatba sorolni. Továbbá az új album más, mint a korábbiak: több kemény rock dalt tartalmaz, de van sok elektronikusabb is. Ennél fogva egy zenei irányzatba sem illünk.
TOM: A másik oka, hogy minden nap valami új dolog merül fel. Állandóan arról kérdeznek minket, hogy ehhez vagy ahhoz az a zenei irányzathoz tartozunk-e, de én inkább azt mondanám, hogy a mi irányzatunk a "Tokio Hotel".

ON STAGE: Egy "irányzat", amely több ezer rajongóval büszkélkedhet... Apropó, tudok róla, hogy volt néhány indidensetek néhány rajongótokkal, akik zaklattak titeket. Jogi eljárást is indítottatok az egyik lány ellen. Féltek most? A testõrök mindig ott vannak veletek?
BILL: Eddig is, vagy is öt éve testõrökkel vagyunk körül véve, de persze nem a magánéletünkben.
TOM: Habár, ne értsetek félre, nem félünk a rajongóinktól, szeretünk velük találkozni. Szeretünk a lányokkal beszélgetni.
BILL: Persze imádjuk a rajongóinkat, õk a legfontosabbak számunkra. Szóval, az incidenst említve az zaklató volt, nem rajongó, de nem vehetnek körül folyton testõrök egy ilyen eset miatt, amíg komolyabb dolog nem történik.

ON STAGE: Rossz dolgokat illetõen, Bill 2008-ban mûtéten estél át, mert egy cisztát távolítottak el a hangszalagjaidról. Ezért kénytelenek voltatok lemondani néhány koncertet Európában és az összeset Észak-Amerikában abban az évben. Hogyan mentél keresztül ezen az élményen? És hogy érzel most?
BILL: Nagyon nehéz idõszak volt számomra, de aztán visszatértem a színapdra és sokat léptem fel. Még mindig nagyon sok tenni való van. Most viszont minden rendben van. Nyilvánvalóan, ha ilyen dolgon mész keresztül, nem könnyû elfelejteni. De most úgy érzem, nyugodt vagyok, és alapvetõen jól érzem magam, imádok turnézni és próbálok nem gondolni erre többet.

ON STAGE: Bill, Karl Lagerfeld divat ikonnak nevezett, miközben Michael Michalsky azt állítja, hogy a pop artot személyesíted meg. Még egy viasz szobor is van rólad Berlinben a Madame Tussaud's-ben. Milyen érzés számodra, hogy ilyen híres vagy mikor még csak 20 éves vagy?
BILL: Tudod, néha azon találom magam, hogy azon gondolkozom, és hogy mennyire furának és õrületesnek tûnik ez az egész. Néha el is feledkezem róla, de aztán az emberek odajönnek hozzám és emlékeztetnek rá. Szóval, bevallom, de kicsit zavarónak találom, hogy van egy viasszobor rólam a Madame Tussaud's-ben. Habár igazából ez remek és büszke vagyok rá. Örülök, hogy ilyen életet élhetek, mert imádok zenélni és színpadon állni. Kétségtelen, hogy ez nagyszerû és nagyon szeretem.

ON STAGE: Az androgén külsõt gyakran pletykákat röppent fel az állítólagos homoszexualitásodról. Mindig is tagadtad, de mi alapvetõen a véleményed a nemi hovatartozásról?
BILL: Nem bánom, vagyis úgy értem, hogy én tiszteletben tartom más emberek nemi hovatartozását. Mindenki szabadon azt teheti, amit akar, mert igazából azt gondolom, hogy végül is mindennek köze van a szerelemhez és én személy szerint hiszek az igaz szerelemben. Úgy gondolom, mikor igazán szeretsz valakit, akkor azt az embert kell szeretned és vele légy boldog.

ON STAGE: Visszatére a zenéhez: Az új albumotokhoz, a "Humanoid"-hoz összeálltatok néhány új producerrel: Guy Chambers, a Matrix valamint Desmond Child. Mivel mindig is ugyanazokkal a sikeres producer gárdával (Peter Hoffmann, David Jost, Pat Benzer és Dave Roth) dolgoztatok, milyen volt velük dolgozni?
BILL: Ez igaz, ugyanazokkal a producerekkel dolgozunk már hét éve, ami nagyon jó mert jól ismerjük egymást és olyanok vagyunk, mint egy nagy család - ez az alapja, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Habár a "Humanoid"-nál szerettünk valami újat csinálni, így kipróbáltuk, hogy milyen másokkal dolgozni. Szerettünk volna változást az új albumra.

ON STAGE: Az új európai turnétok közel két hónapos. Szerintem nehéz lehet ilyen sokáig távol lenni az otthontól.
BILL: Még ha már hozzá is szoktunk, szerintem még mindig nehéz számunkra - különösen Georgnak, akinek barátnõje van. Számunkra nem mindig könnyû ilyen sokat és ilyen sokáig utazni. De alapvetõen imádjuk. Két turné busszal utazunk és mindenkinek megvan a saját helye, még a saját hálója is!
TOM: Valójában a saját ágyad hiányolod, azt, ami otthon van, mert három-négy hónapig egy buszban alszol, ami csak egy busz!
BILL: Hát, ez tényleg hosszú idõ és néha nehéz, de akkor is hatalmas élmény.

ON STAGE: Igaz, hogy a kutyáitokkal utaztok? Õk is az új turné részei?
BILL: Nem. (nevet) Néha velünk utaznak, ez igaz, de néha otthon hagyjuk õket, ilyenkor a szüleink vigyáznak rájuk. Próbáljuk magunkkal vinni õket, mert imádjuk õket és a családunk részei. Sajnos, nem mindig lehetséges.

ON STAGE: Mesélnétek valamit az új színpad designjáról?
BILL: Elsõ alkalommal van saját színpadunk és ez tök jó. Épp most jövünk Londonból, ahol láttuk összerakva. Köszönetet kell mondanunk Misty Buckleynak, a színpad tervezõjének: nagyon kedves ember és nagyon élveztük a munkát vele. Londonban találkoztunk Deannal és Dannal, a kanadai ikrekkel, akik a DSquared2 divat céget vezetik, és akikkel közösen készítettem el a "Humanoid City" turné õrületes új ruháit. Saját futurisztikus városunk lesz, egy igazi "Humanoid City". Ez a Tokio Hotel eddigi legnagyobb produkciója és remek lesz.

ON STAGE: Színpadra lépés elõtt idegesek vagytok. Van valamilyen szertartásotok koncert elõtt?
BILL: Minden koncert elõtt nagyon ideges vagyok. Szerintem a Tokio Hotel a legidegesebb zenekar az egész világon. De mikor már a színpadon vagyunk, a dolgok jól mennek, és minden rendben van. A saját zenénket játszuk és jól szórakozunk. Az elsõ dal után már minden rendben van.
TOM: Õszintén szólva, a legfontosabb dolog minden koncert elõtt, hogy Georg elvégezze a nagy dolgát a toaletten. Ha ez meg van, akkor tudjuk, hogy minden rendben lesz.

ON STAGE: Mondjatok valamit a dallistáról. Kizárólag angolul vagy németül is fogtok énekelni? Az új album összes dalát eljátsszátok majd, vagy lesz azért néhány régi is?
BILL: Nagyon sok dalt fogunk játszani, de a legtöbb abból lesz, amit a legutóbbi albumra, a "Humanoid"-ra vettünk fel. Játszunk majd néhány régi dalt is, de tényleg az új dalokkal akarunk turnézni, mert a régieket nagyon sokáig játszottuk... A nyelvet illetõen, mindkettõ lesz: minden este lesz egy angol és egy német dallistánk - és ez nagyon sok munkját jelent számomra!

Ford: