VJ: Hónapokig vártunk és talán éveket is, hogy Szingapúrba jöjjenek. De végre megtörtént - a Tokio Hotel itt van elõttünk!
BILL: Hello! Jó reggelt!
TOM: Hello!

VJ: Srácok... Mindenki várta, hogy megjelenjetek Szingapúrban, már hivatalosan is el kellett jutnotok ide, szóval igen, üdvözöllek titeket Szingapúrban!
TOM: Igen!
BILL: Nem is tudtuk, hogy ilyen sok rajongónk van itt, õrületes. Nagyon, nagyon klassz az idõ és élvezzük az utunkat.

VJ: Akkor kezdjük azzal, hogy "Guten Morgen!"
TOM: Guten Morgen!

VJ: Így mondjátok?
MINDENKI: Igen!
TOM: Igen, tökéletes volt.
BILL: Nagyon jó!

VJ: Mit mondanátok a "Guten Morgen" után?
GEORG: Guten Morgen. Wie geht's dir?
BILL: Wie geht's dir.

VJ: A "Wie geht's dir" az, a hogy vagy?
MIDENKI: Igen.

VJ: Oh, akkor folytassuk. Talán szeretnétek megismerni, valójában mikor iskolába járt tanult németül.
TOM: Tényleg?

VJ 2: Bár nem valami jól...
VJ: Szóval Tom, mondj valamit németül Cevenek, hátha megérti.
TOM: Hi, Ich bin Tom und Ich komme aus Magdeburg.


VJ: Mit mondott?
VJ: Azt mondta: "Hello, a nevem Tom és Magdeburgból jöttem!"
VJ: Aha, nem rossz! Végülis Szingapúrban vagyok, milyen érzés? Mert egy Németországból származó zenekar vagytok. Nagyon, nagyon kevés zenekar - leszámítva a londoniakat- más nem angol nyelvû országból származó országból keveseknek sikerül betörni az ázsiai piacra. Milyen érzés számotokra, hogy idejöhettek és látjátok, hogy milyen sok ember imád titeket?
BILL: Nagyon-nagyon izgalmas. Ahogy mondtam, nem számítottunk rá, hogy ilyen sok rajongónk van. Jó érzés, úgy értem, elõször láttuk tegnap a rajongóinkat és néhányuk sírt, nagyon támogatóak. Aranyos volt.
TOM: Izgalmas, hogy német zenekarként esélyünk van erre.
BILL: És elmondhatjuk, hogy imádjuk ezt a várost, nagyon szép. Nem számítottunk rá.
TOM: És gyönyörû lányok vannak itt.
BILL: Igen

VJ: Köszönjük! Mindenki énekli, hogy "Whooo, Whooo" és hallottunk benneteket fellépni ezzel a dallal, valamint hogy rajongók ezrei énekelték. Azt mondhatnátok, hogy ez eddigi legikonikusabb, legjobb dalotok?
BILL: Szerintem ez az egyik legjobb dalunk az új lemezrõl. És ez kislemez is Európában és egy nagyon szuper klipet forgattunk hozzá Londonban.
TOM: Úgy gondolom, a lemezcégünk utált minket, mert nagyjából egy évig tartott, míg elkészítettük a "Humanoid"-ot. Három hónappal késõbb azt mondták, hogy: "Szükségünk van az új lemezre" és mi azt mondtuk: "Oké, nekünk is"...
BILL: Idõ kell! Mi nem csak dalokat akarunk készíteni, mi tényleg egy tökéletes albumot akartunk.

VJ: Nyilvánvalóan más a helyzet. Most már hatalmas nemzetközileg sikeres zenekar vagytok. Miután megírtátok a "Humanoid"-ot, mit vártatok?
BILL: Számunkra mindig is nagy álom volt, hogy Ázsiába jöjjünk. Mindig azt mondtuk: "Oké, megcsináltuk Európában és Amerikába is jártunk. Remélhetõleg idén még turnézunk majd Dél-Amerikába is." Aztán azt mondtuk: "Rendben, de Ázsiába is akarunk menni és persze el akarunk jutni Tokióba, mert még eddig sosem jártunk ott." Szóval erre az évre ez az egyik célunk.

VJ: Komolyan? Sosem jártatok még Tokióban, annak ellenére, hogy ti vagytok a Tokio Hotel?!
MINDENKI: Nem, soha.
BILL: Ez az egyik oka, hogy miért nevezzük magunkat Tokio Hotelnek.

VJ: Akkor vegyünk egy másik kérdést. Nagyon sok rajongó küldött nekünk kérdéseket és egyikük, akit Amandanak hívnak küldte nekünk ezt a kérdést: Melyik a kedvenc szállodátok, amelyben a Tokio Hotel megszállt a turnéitok során?
BILL: Ez furán fog hangzani, de azt mondhatjuk, hogy Szingapúr az egyik leggyönyörûbb város. És ez a szálloda, mint... õrületes. Nagyon szép. De minden városban van kedvenc szállodánk. Szerintem lassan minden szállodát láttunk Európa minden városában. És eddig mindenhol megvolt a kedvenc szállodánk.

VJ: Tudom, hogy hallottátok már sokszor ezt a kérdést, de csak gyorsan, magyarázzuk el mindenkinek. A frizurája nagyon, nagyon magas. Mennyi ideig tart elkészíteni? Úgy értem, most délelõtt 10 órakor csináljuk ezt az interjút. 7-kor keltél, hogy elkészítsd a frizurád?
TOM: 5-kor!
BILL: Nem, valójában ez a haj... nagyon egyszerû, mert minden nap ezt csinálom. Nagyon megszoktam és nagyon gyorsan megcsinálom.
TOM: Ebbe nagyon jó!
BILL: Úgy gondolom ez olyan 15 perc.

VJ: 15 perc?! Istenem!
TOM: Nekem tovább tart a fürdõszobában. Zuhanyozom, és bekenem aztán az egész testem. Nekem egy óra kell a fürdõben. Szóval gyorsabb, mint én.

VJ: Mi a kedvenc dalotok az iPodotokon vagy MP3 lejátszótokon jelenleg?
GUSTAV: A "Noise" a "Humanoid"-ról.
TOM: Nagyon helyes gitárosuk van!
GUSTAV: Persze, a helyes gitáros... õ nagyon jó.
TOM: Nehéz egy dalt választani, de szeretem Jay-Z legutóbbi lemezét. És Alicia Keys is nagyon jó.

VJ: Oh, "Empire State of Mind"!
TOM: "Empire State of Mind" nagyon jó, igen!
BILL: Én szeretem a Stereophonicsot. És az iPodon megvan még a "Maybe Tomorrow".

VJ: Remek dal! Itt fognak játszani holnap!
BILL: Oh ne, mi ma megyünk el!
GEORG: Számomra a Muse legújabb dala. Mi is a címe?

VJ: "Resistents!"
GEORG: Igen!

VJ: Rendben, mielõtt elmenne a Tokio Hotel talán nem is tudják, hogy Szingapúrban négy napig voltatok!
MINDENKI: Igen!

VJ: Akkor le kell tesztelnünk a Tokio Hotel, hogy milyen jól ismerik Szingapúrt. Mert azt akarjuk, hogy visszatérjetek. Szóval akkor teszteljük szingapúri ismereteiteket.
TOM: Ez elég nehéz, számunkra mert volt négy napunk, de elég szoros volt az idõbeosztásunk.

VJ: Oké, három nevet fogok mondani. Beszéljétek meg és döntsétek el, hogy ez egy híres utcanév, egy híres étel vagy egy híres személye-e.
BILL: Rendben.

VJ: Rendben? Elég egyszer? Egy kis játék. Szóval az elsõ kérdés... Yuchanque, ez egy híres utca, híres személy vagy híres étel? Ki szerint az elsõ? Beszéljétek meg zenekarként.
BILL: Nem étel.
GEORG: Szerintem úgy hangzik, mint egy személy.
TOM: Igen, mint egy személy, igen.
GUSTAV: Én ételt mondanék.
TOM: Étel?
BILL: Nem! Ez étel?
GUSTAV: Mosolyog!
BILL: Nem, nem, nem! Szerintem az elsõt választjuk, szerintem ez...
GUSTAV: Nem étel...
GEORG: Én is az ételt mondom.
TOM: Rendben, akkor étel.

VJ: Szóval azt mondtátok, hogy ez étel, és mit gondoltok? Étel!!
MINDENKI: Igen!!!

VJ: Yuchanque [nem érteni]
TOM: Ez jó?

VJ: Zsíros és sült, de azért lehet jó.
MINDENKI: Oké.

VJ: Oké, a második kérdésetek. Ammocio
BILL: Ez úgy hangzik, mint egy személy.

VJ: Ez egy utca, étel vagy személy?
TOM: Lehet megint étel?

VJ: Igen, utca, étel vagy személy.
BILL: Oké, utca. Szerintem ez egy utca.
GEORG: Mi volt a név?

VJ: Ammocio
MINDEKI: Utca vagy személy.

VJ: Ketten azt mondják utca és ketten, hogy személy. Kettõ személy, kettõ utca. Mi a végsõ válaszotok?
GUSTAV: Utca.
BILL: Utca.

VJ: Utca! Ez a helyes! Ammocio az egyik legnagyobb... úgy hívjuk, hogy Szingapúr környéke.
BILL: Oké, Ammocio. Nem olyan rossz!

VJ: Igen, nagyon jók vagytok! Utolsó, utolsó! Híres étel, utca vagy személy.
BILL: Én a személyt mondom így.

VJ: Nem könnyítünk! Licielo
BILL: Ez egy személy!
TOM: Lici, úgy hangzik, mint egy személy.
BILL: Igen, úgy hangzik, mint egy név.

VJ: Tudjátok mit? Õ a miniszterelnökünk! Rendben! Tokio Hotel! Háromból három! Az utolsó kérdés persze, amely a legtöbbet kérdezett kérdés: Mikor lesz koncert Szingapúrban? Mikor, mikor, mikor?
BILL: Reméljük idén! Jelenleg tervezzük a következõ lépéseket és biztos vissza akarunk jönni idén, és valószínûleg koncert is lesz.

VJ: Fantasztikusan hangzik. Tokio Hotel, köszönjük, hogy beszélgettettek velünk.

Ford:Betty