- Tom várj...! - fordultam vissza.
- Mondd!!
- Csak köszike... - majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Nincs mit... - mosolygott - várj... add meg a számod... és holnap is összefutunk majd...
- Most komolyan találkozni akar velem, vagy csak egy menet kell neki??? - gondoltam, miközben a kezembe nyomta a telefonját, én pedig beleírtam a számom.
- Nah szija Tom... jó éjt! Billt meg puszilom! - majd bementem.


***


Csapódik utánam az ajtó, és egy dühös, vagy inkább csak feldúlt apával találom szembe magam.
- Hol voltál ennyi ideig??? És kivel???? - rontott nekem egyből. Veszekedni fogunk érzem. Mint egyre többször mostanában.
- Neked is szia apa... és Tommal voltam... de ezt te is tudtad...
- Arról volt szó, hogy hazakísér... - kezdett kiabálni. Nah itt szakadt el minden... elegem lett...  
- Igen képzeld el hazakísért... - csaptam le a lakáskulcsot az előszoba-asztalra - és a parkban voltunk... nem feküdtem le vele... megnyugodhatsz...
- Nem ezen van a hangsúly... hanem, hogy azt hittem, hogy hazajössz, és itthon maradsz...
- Miért baj az, hogy egyszer nem a te utasításaid szerint éltem??? - kiabáltam én is... soha nem kiabáltam a szüleimmel... de most kellett... ki kellett adnom magamból... - Hogy egyszer nem az volt, amit te szerettél volna??? Elmentünk sétálni és??? Történt valami?? Nem! Semmi bajom nincs...
- Nem értelek de komolyan... azt se tudod kicsoda... és ne kiabálj velem...
- Miért?? Felzavarsz a szobámba??? És tudom kicsoda... és nem érdekel az apai fejmosásod... itt vagyok, semmi bajom nincs... beszélgettünk és tök jól elvoltunk képzeld el... semmi nem történt... jah de... jól éreztem magam, és ha ez neked fáj, akkor nagyon tudlak sajnálni... - majd elindultam fel a lépcsőn a szobámba. Amikor felértem bezártam magam mögött az ajtót, és háttal neki támaszkodva lecsúsztam a földre. Ott ültem, a lábaim felhúzva... és sírtam... nagyon régen sírtam már... most sem értem miért igazán, mikor inkább idegesnek kéne lennem... de lehet, hogy az ideg így jött ki... nem tudom... mindegy is... a lényeg, hogy csak ott ültem és sírtam.
- Nah jó... elég volt ebből... úgyse lesz tőle jobb semmi... - mondtam magamnak, majd felálltam, és elindultam zuhanyozni. A telefonom ledobtam az ágyra, majd átmentem a zuhanyzóba. Leöltöztem, majd feltűztem a hajam, amjd beálltam a zuhanyzó alá. Majd miután ügyesen ráengedtem a hajamra a vizet leengedtem, és leültem ugyanúgy, mint az előbb az ajtóban. Körülbelül egy jó óráig áztathattam magam a zuhany alatt, mire kimásztam onnan. Egy szál törölközőbe csavarva mentem vissza a szobámba.
- Mi a franc?? - kérdeztem, szintén magamtól, amikor láttam, hogy világít a telefonom. 3 nem fogadott hívás és 1 sms. Ismeretlen szám...
- Ki az akinek hajnal 3-kor ilyen fontos vagyok?! - kérdeztem magamtól, majd mivel a hívásokat feleslegesen néztem volna, az sms-t olvastam el.
"Hali kislány! Csak miután nem hívtál vissza, gondolom ismeretlen a szám, vagy alszol, vagy még zuhanyzol... ha megkapod írj vissza, vagy hívj fel! Jóéjt! Tom..."
- Nah csak nem máris hiányzok?! De ma már nem írok vissza... nincs ehhez már erőm... meg kedvem sem nagyon... - majd úgy, ahogy voltam, egy szál törölközőben keresztbe elnyúltam az ágyon és el is aludtam. Dél körül arra keltem, hogy valaki csenget.
- Apaaaaaaaa!!! Csengetnek... nyisd ki légyszi... - kiabáltam le. Hát apa gondolom nincs itthon már, mert a csengőt ugyanolyan erősen nyomták. Felöltözni már nem volt időm - még a végén elment volna -, szóval úgy törölközőben és kócos hajjal nyitottam ajtót. Lehet nem kellett volna...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés