Elhatározott magában valamit... nem tudta helyesen cselekszik-e, vagy sem... de e pillanatban ez jutott eszébe, és megállíthatatlannak érezte magát... nem talált semmit, ami az útjába állt volna... kivéve egyvalakit... akire tényleg hallgatni szokott... ebben az ügyben pedig pláne, mivel Bill valamivel jobban "kiismeri" magát a szerelemben...
- Igazad van... - ment le a nappaliba a testvéréhez, és leült mellé a kanapéra. Bill még mindig a Tv-t nézte, de amikor ikre kimondta ezt a két szót, ráemelte tekintetét...
- És mégis miben?
- Hogy saját magamnak félek bevallani azt, hogy szerelmes vagyok...
- Nah ugye... - mosolygott szélesen öccse.
- Ne örülj... nem mondom, hogy szeretem... nem mondom, hogy szerelmes vagyok... csak érzek iránta valamit...
- És?? Tessék bevallottad, hogy félsz...
- Nem... nem azt vallottam be, hogy szerelmes vagyok, hanem azt, hogy félek...
- Haladsz tesó!! Egyre jobb... kezdesz felnőni... - mosolygott Bill.
- Kössz... - mondta őszintén, majd felállt és az ajtóhoz sietett.
- Hova mész???
- Hozzá... elmondom neki, mi van...
- Szerintem ne... majd este elmondod... inkább hagyd, had készüljön...
- De addig én meghalok... és ha azt mondja, hogy nem... hogy ő nem érez semmit... hogyha azt mondja, hogy nem kellek neki???
- Épp ezért várj estig... majd megbeszélitek... és nem biztos, hogy ezt mondja majd... nyugodj már meg... amúgy meg 7 óra... menj zuhanyozni... meg készülni te is... utánad még mennék és is ha nem baj...
- Jó... - majd elment készülni.

***

- Miért hívott??? Valóban hiányzom neki??? - tűnődtem a fürdőkádban. Igen a kádban... mert a zuhanyzásból fürdés lett... Elmerültem a vízben és gondolkodtam. Nem tudtam mire vélni a dolgot... egy napja sem ismer és már hiányzok neki... ez hülyeség... szerelmesnek ő meg végképp nem szerelmes... egy éjszakát meg nem ér... vagyis érne... - te jó ég miket beszélek én - ráztam meg a fejem, aztán elmosolyodtam, hogy igen... mégis megérne egy éjszakát... vagy kettőt is... - Istenem... én teljesen meg vagyok hülyülve... - de annyira aranyos... nem szeretem... nem vagyok szerelmes... nem az én műfajom... de most úgy érzem, nem lenne elég egy... vagy talán két éjszaka... több kell!!! - Te jó ég... még csak meg sem csókolt, és már ezt érzem... hogy nem elég... mi lesz velem, ha történik több is...?!?!?!?! - Naaaaaaaaa nem.... semmi nem fog történni... engem nem fog kihasználni... arra ott vannak a grouppie-jai... azoknak úgysem kell több belőle... de nekem... már most nem elég...
Csengetnek... majd valaki veri az ajtót...
- Lexaaaaaaaaaaaaaaaa!!!! - Istenem Domi... még 7 óra sincs... Kimásztam a kádból, magamra csavartam egy törölközőt és kimentem a fürdőből. Apa már ajtót nyitott.
- Szia Domi!
- Csókolom! Lexa??
- Zuhanyzik... bár szerintem már fürdik... nem értem mi van ezzel a lánnyal... 1-2 napja teljesen megváltozott... menj fel...
- Lehet szerelmes...
- Az én lányom??? - csodálkozott apa.
- Szija Domi... - majd adtam neki 3 puszit. - Menjünk fel. Mondd miért jöttél ilyen korán... még van több, mint egy fél órád... - kérdeztem már fent.
- Jah csak gondoltam segítesz elkészülni...
- Hát, ha már ilyen szépen megkértél... - :D
- Jó jó... tehát segítesz... köszönöm... - :D Majd mivel az ő haja egyenes egy kicsit hullámosítottunk rajta. Az enyém is az... de nekem megfelelt egyenesen... csak meg szárítottam. Majd sminkesnek álltam. Aztán én felvettem egy miniszoknyát... Domi szerint épp, hogy eltakar valamit... nem számít... meg egy pánt nélküli fekete topot egy magassarkú papuccsal.
- Ehhez még kell valami... - mondta, miután végigmért. - Áhh meg is van... - mondta, s felmutatott egy övet, aminek a csatja egy nagy csillag volt. - A felsődhöz passzol...
- Áhhh köszi...
- Hát hallod... kevesebb ruha már nem nagyon lehetne rajtad... - :D
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés