És megint a telefonom szakított ki a gondolatmenetemből. Néha komolyan áldom azt az embert aki kitalálta. De mindegy... Ismeretlen szám.
- Igen?
- Szia.
- Szia Tom... mondd.
- Nem hívtál fel.
- De igen... 4x is... - mondtam kicsit gúnyosan.
- Nem láttam hívást...
- Pedig hívtalak nem egyszer... de mindegy... miért hívtál?
- Hát gondoltam, ha te nem hívsz, akkor majd hívlak én. Egyébként mi jót csinálsz ma este?
- Hát... ami azt illeti van egy kis programom...
- Értem... miattam ne mondd le...
- Hidd el, hogy nem tenném, akármilyen genyán hangzik is ez... De van egy ötletem...
- Köszi... de mondd mi az?
- Ráérsz most?
- Igazából itt állok előttetek... vagyis ülök a kocsiban... és veled telefonálok...
- Miért nem szóltál te dilis?
- Nem tudom...
- Nah... én lemegyek, ajtót nyitok, te kiszállsz a kocsiból, és bejössz... na?
- Benne vagyok...
- Oké... - tettük is le a telefont.
Lementem és ajtót nyitottam neki.
- Hello ismét. - köszönt majd magához húzott és egy apró puszit nyomott a számra.
- Huhh szia... - lepődtem meg, és nem is lepleztem ezt.
- Megleptelek??
- Nem azzal, hogy itt vagy, hanem a puszival...
- Nem volt jó?
- Kérek még egyet. - majd kaptam is, amit kértem.
- Tehát mi is az az ötlet?? Most velem vagy aztán lerázol egy másik pasi miatt?
- Igen veled vagyok, és nem rázlak le... mondjuk van egy pár pasi a dologban... - húztam az agyát. Látni kellene azt az arcot másnak is. - Csak a haverjaim. Pontosabban Bennel beszéltem, hogy este kimegyünk a parkba, mert régen voltunk kint.
- Kettesben?
- Nem... - megkönnyebbült... érezte, hogy valami más, mint egy vetélytárs. - Még egy pár haver, és Domi, meg Dia, és jössz te is...
- Biztos?? Nem is ismerem őket... meg minden...
- Ki kell engesztelj... ma 4x hívtalak... a telefonom bánta és még csak vissza se csörgettél, még sms-t se írtál, hogy mi van...
- Szívesen kiengesztellek bármikor...
- Azt mindjárt gondoltam... - nevettem, és megcsókoltam.
- De hogyhogy a telefonod bánta?
- Rossz szokás...
- Mondd.
- Földhöz vágtam... nem ez az első alkalom... kicsit szétesett... de összeraktam... - :)))
- Ügyes... de ki is ez a Ben?? Egy volt pasi vagy...?
- Ilyenről szó sincs... ő egy nagyon jó barátom csak... általánosba egy padban ültünk 8 évig, aztán most középsuliba is egy suliba járunk, csak külön szakra... ő a legjobb barátom Domi mellett és nem szeretném elveszíteni...
- Értem... olyan, mint nekem Andreas...
- Ne légy féltékeny... - húzódtam hozzá közelebb, és adtam neki egy puszit.
- Rendben nem vagyok az nyugi... de egyébként jól néz ki?
- Jól... azért az ízlésem megvan nyugi és mindig is megvolt...
- Ezért jársz most velem... tényleg... mi most járunk?
- Nagyon úgy néz ki... de csak ha te is akarod... és vállalod, hogy nem lesz másik mellettem...
Egy pillanatra elgondolkozott. Majd megszólalt.
- Akkor most szeretném megcsókolni a barátnőmet...
- A barátnőd szeretné, ha megtennéd... - s megcsókolt. Eleinte gyengéden, majd kezdtünk vadabbra váltani, amikor csörgött a telefonom.
- Ben az...
- Vedd fel nyugodtan. - válaszolta szemrebbenés nélkül. Tartottam tőle, hogy belül bántja a dolog, de az előbb azt mondta megérti, és most is minden féltékenység nélkül természetesen válaszolta, hogy vegyem fel.
- Szia.
- Szia mondd.
- Figyelj... arra gondoltunk, hogy már három hete elkezdődött a nyár, és még csak egy kis bulit se tartottunk ennek örömére...
- Akkor bulizni megyünk?
- Ahha... de a parkba... mint régen...
- Az jó lesz már várom...
- Mit szeretnél még...?
- Vihetek valakit?
- Tomot?
- Ahha...
- Hozd nyugodtan persze...
- Imádlak...
- Én id... és úgyis szeretném megismerni, ha már jártok...
- Rendben... hányra jöttök?
- Hát még most veszünk pár dolgok és megyünk érted úgy jó?
- Ahham... Domi?
- Itt van velünk...
- Okés... nah szia.
- Szia. - tettük le.
Láttam, hogy az imádlak résznél egy kicsit furcsán felkapta a fejét Tom, de most megnyugtatás képen folytattuk, amit elkezdtünk. De nem mentünk messzire.
- Miért hívott?
- Hogy egy afféle nyáravató bulit tartsunk a parkban, merthogy már 3 hete nyári szünet van és még csak egy kis bulit se szerveztünk ennek örömére.
- Igaza van.
- És jössz te is...
- Mi?
- Már az előbb megbeszéltük.
- Rendben... megyek veled.
- Ezt akartam hallani... - :)))
Pár perc múlva csöngettek.
- Nah menjünk. Ezek már ők lesznek. - Szedtem össze a telefonom, a kulcsom és a pénztárcám és bedobáltam az övtáskámba.
- Rendben. - s elindultunk kifelé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés