Tom hamar rájött, hogy nekem rendes haverjaim vannak. Kint a parkban már egész feloldódtak, és egymás hülyeségein röhögtek. Vagy egymáson, amikor valamelyik szerencsétlenkedett. Domival elvonultunk dumálni.
- Nah mi van Georggal?? Le se lehet vakarni a vigyort az arcodról.
- Hát ma felhívott, hogy valamelyik nap találkozhatnánk...
- És mit mondtál??
- Hát az igazat... hogy mára van egy kis programom, de a holnap okés lenne...
- Te hülye vagy...
- Mert?
- Hívd fel és mondd meg, hogy jöjjön ide el...
- De a srácok mit szólnának hozzá??
- Figyelj... Tom is itt van... és nézd meg... tök jól elvannak...
- Télleg... vissza kéne mennünk... még nem is ittunk semmit... - nézett rám azzal a tipikus "mabekellrúgnunk" fejével.
- Jó... de előbb felhívod Georgot...
- De... ma már lemondtam a találkozót...
- Figyelj... ha nem hívod fel, akkor én ugyan nem tudom a számát... de megyek és elkérem Tomtól... és én felhívom...
- Tedd meg... - nézett rám... nem tudom milyen fejet vágott... kérte is, meg nem is... akarta is, hogy tegyem, meg nem is... megtettem...

***

- Ez komoly? - kérdezte Aaron röhögve Tomtól. Érezni lehetett, hogy egy-két körből kimaradtunk.
- Persze... nem hitted volna mi? - kérdezett vissza.
- Hát nem nagyon... - szinte feküdtek a röhögéstől.
- Mit nem hittél volna? - néztem rájuk... mert kimaradtam pár dologból... mindegy...
- Semmi mindegy... gyere ide cica... - húzott az ölébe Tom, s megcsókolt.
- Hmmm... kérek még... - majd smárolásba kezdtünk.
- Álljatok le... nem szeretnénk szemtanúk lenni.
- Vicces vagy Ben... szerintem is... - majd Tomhoz fordultam - Cica kéne Georg száma...
- Minek? - nézett nagyot.
- Tudod van egy drága barátnőm... és ma lehetne egy jo programjuk... csak ez a dilis lemondta... és lusta felhívni... én pedig intézkedek...
- Értelek... kis intézkedős... - :)
- Apai ártalom... de kéne az a szám... - mondtam, mire kiszedte a zsebéből a telefont, én pedig elvettem tőle és megkerestem a számot benne. - Megvan... mindjárt visszajövünk... - nyomtam egy csókot a szájára, és indultam vissza Domihoz.

***

- Nah hívod, vagy hívjam én? - kérdeztem tőle visszaérve.
- Én nem hívom... hívd fel légyszi... szerintem megbántottam... - mondta, majd mivel a szám be volt írva csak megnyomtam a hívás gonbot, és már csörgött is ki. Gyorsan magyaráztam Georgnak, hogy mi a helyzet, és megértettem vele, hogy hova is kell jönnie.  Csak arra kért meg minket, hogy menjünk ki elé a park elejére, nehogy mégis eltévedjen. Pár perc alig telt bele, hogy ott álltam és vártam őt, - igen egyedül, mert Domi nem akart kijönni - amikor láttunk közeledni valakit. Georg elég gyors volt.
- Helloka!
- Hello! Mi volt ilyen fontos?
- Hát tudod szerintem... meg el is mondtam...
- Jah igen... de most ezt nem értem a részéről...
- A lényeg az, hogy afféle nyáravató-bulit tartunk ma a haverokkal...
- És akkor én minek kellek ide?
- Domi miatt... elcseszte a mai napot... vagyis így érzi és szerintem is így van... de helyre lehet hozni...
- De miért mondta le?
- Mert mindíg ide jártunk bulizni, vagy csak úgy ellenni a haverokkal, és szegény szőkémnek az nem jutott eszébe, hogy elhozzon magával...
- Hát mondjuk nem is ismerek senkit... bár ez a hang elég ismerős... - hallotta Tom nevetését az egyik irányból.
- Nem csodálom...
- Miért ki ez?
- Tom...
- Hogy-hogy itt van??
- Velem jött... - mosolyogtam nagy szélesen, hogy leessen neki, hogy mi is van most.
- Értem...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés