***

- Ne... most hagyj légyszives... - tolta el a sokadjára próbálkozó fiút magától, aki még mindíg nem érti, hogy barátnője miért olyan távolságtartó vele az utóbbi időben.
- De mi a baj?
- Semmi... csak ma szarul voltam... nagyanyámnál voltunk, és ehhez nagyon semmi kedvem nem volt... de muszály volt... és amúgy sem vagyok jól...
- De itt nem csak a mai napról van szó... az utóbbi hétről úgy egyáltalán... Ha hívlak nem veszed fel... amikor van szabad időm, nekem mindíg akad valami dolgod... sose tölthetünk együtt egy kis időt... és most ez is...
- Mért van az, hogy csak akkor találkozhatunk, ha te akarod? Volt szabad időd azon kívül is, hogy hívtál... hét elején hányszor hívtalak, hogy menjünk el valahova... Billék otthon voltak... vagyis Tom Lexánál... de nem dolgoztatok... és akkor te nem értél rá... Miért csak akkor lehet bármi, ha te akarod? - nem hitte volna, hogy sírni fog emiatt.
- Mi az, hogy csak, ha én akarom? Most félreértettem, vagy te már rényleg nem akarsz velem járni?
- Nem... Georg... nem... bocsáss meg... nem úgy... én nem úgy értettem... szeretlek. Tudod nagyon jól, hogy szeretlek... csak ez a mai nap sok volt... túl sok...
- Én elhiszem... de akkor ne rajtam töltsd ki...
- Én nem töltöttem ki rajtad...
- De... rajtam vezeted le az egészet... velem vagy agresszív egy olyan dolog miatt, amiről fogalmam sincs...
- Jó... veszekedjünk Georg... én bocsánatot kérek, amiért ilyen voltam, de te szarsz a fejemre... folytatod tovább a veszekedést... elegem van...
- Neked van eleged?? Napok óta azt sem tudom mi a bajod?! Alig beszélünk... ha hívlak vagy valami, vagy fel se veszed, vagy lerázol... egy normális kapcoslatban ezt megbeszélik...
- Ki mondta, hogy ez egy normális kapcsolat??? Te egy híres banda basszusgitárosa vagy, én egy hétköznapi lány, és ha tudunk találkozni, akkor is csak titokban... mert hátha meglátnak... és nem akkor tudunk találkozni, amikor csak akarunk... ez egy dolog elfogadtam, de ez ne csak akkor legyen már kapcsolat, amikor te ráérsz!!!
- Ez nem csak akkor kapcsolat, amikor én ráérek... kötött időbeosztásom van... ezt te is nagyon jól tudod... nem úgy élek, mint egy egyszerű 22 éves fiatal... de elfogadtad, amikor járni kezdtünk...
- El... csak nem tudtam, hogy mit vállalok... - majd felállt a fotelből, és hazament.
Ő pedig ottmaradt egyedül. Csak állt és nem tudta mit tegyen... valójában nem is szerette a lány? Csak villogni akart azzal, hogy ővele jár? Miért nem jön neki össze sosem? Ennyire szerencsétlen lenne? Még Tomnak is összejött... pedig ha ő megmarad egy csaj mellett az tényleg nagy szó... de akkor ő mit rontott el? Lerogyott a kanapéra és arcát  a kezeibe temette.

***

- Nah kishölgy! Kezdhet csomagolni. - mondta a doki amikor bejött hozzám.
- Hova megyek? Másik ööö... miez? Kórterembe?
- Nem... hazamegy.
- Áhhhh végre
- Látom örül... - mosolygott az örömömön.
- Nagyon... Mikor mehetek?
- Még megvárjuk a szüleit...
- Csak apát, mert anya Amerikából nem fog idejönni... nem is kell...
- Értem... aztán a nővérke még kitölti a papírokat... és már mehet is.
- Éééértem. Köszönöm.
- Igazán nincs mit... Viszlát! - köszönt, majd kiment a teremből. Egyből nyúltam a telefonomért, majd rájöttem, hogy olyanom jelenleg nincs. Aztán átgondolva rájöttem, hogy kórházban nem si nagyon lehetne használni, nehogy zavarja a gépeket. Hm... egy pár embert lehet kinyírnék... :))) Majd kimentem a folyosóra, és megkerestem Edith-et.
- Szia!
- Szia! Van valami probléma? - mosolygott kedvesen.
- Nem nincs... vagyis egy kicsi... a telefonom hát... tönkrement... és enm tudok telefonálni. Megmondanád nekem, hogy hol lehet itt telefonálni?
- Itt. Majd a kezembe nyomta a telefonját.
- Ohh nagyon köszönöm. Rövid leszek ígérem. - majd félrevonultam, és tárcsáztam is.
- Igen?
- Szia Tom!
- Baba! Baj van?
- Nem... nincs... de szólnál apának, hogy jöjjön be, amint tud?
- Persze de miért?
- Mert alá kell írni a papírokat...
- Milyen papírokat?
- Jah nem mondtam?
- Mit?
- Megyek haza... - mondtam tök lazán.
- Mi?? Most azonnal indulunk. Szia baba!
- Szia! - tettük is le, majd visszaadtam Edithnek a telefont.
- Szia kislány. - köszöntem Norának, a kislányának, aki most érkezett apukájával. - Hello Oliver!
- Szia Lexa! Miujság?
- Semmi érdekes... mehetek haza... - vigyorogtam, mint a tejbetök.
- Ennek örülök. Mármint félre ne érts... örülök, hogy ismerhetlek... de gondolom, hogy otthon azért neked is jobb.
- Persze! Ne aggódj nem értettem rosszul. Nah mennem kell pakolni... sziasztok! - majd elmentem, és azt a pár ruhát, ami volt nálam, meg a cuccaimat, ami bent volt összepakoltam az ágyra, és már csak apáékat vártam, hogy jöjjenek értem, hozva valami normális ruhát, amiben kimehetek az utcára.

***

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés