***

- Sziasztok! - jött oda Georg, amikor odaértünk.
- Szia Georg!
- Hello haver!
- Nah? Milyen a kinti levegő?
- Megszokható... - :)))
- Igyunk valamit! - majd elindult a pulthoz, mi pedig követtük. Odaérve felültem az egyik bárszékre.
- 3-at kérek az előzőből! - szólt oda Georg a pultos lánynak, aki nem leplezte szimpátiáját.
- Ha alkohol, akkor csak kettőt! - szólt neki Tom is, mire Georg rámeredt.
- Mert?
- Lexa ma nem iszik...
- Mert?
- Nah ne idegesítesetek tovább ezzel a kérdéssel... a mert-ekből mára elegem van... - kiakadt... :))) semmi kétség... kiakadt - Amúgy nem iszik... ma esett ki a kórházból... nincs alkohol...
- Pedig ő az, akinek a legjobban kellene ünnepelnie...
- Jó talán egy kicsit ihat...
- A kicsit egy relatív fogalom...
- Merthogy?
- Mihez képest kicsit? - :)))
- Jó a szó kislány... - adott igazat nekem Georg, mire Tom csak a szemét forgatta...
- Mégis légyen három... - kacsintott a pultosra, mire oldalba böktem. - Most mi van?
- Oké, hogy két hétig voltam kórházba, de attól te még ne kacsintgass semmiféle pultosra jó?
- Csak nem féltékeny valaki?
- Te az enyém vagy... és mostmár igyunk...
- Mint egy kabaré... komolyan... - fogta meg Georg a poharát, majd koccintottunk, és lehúztuk.
- Georg... Ben-ék itt lesznek? Vagy teljesen elfelejtettek?
- Biztosan nem felejtettek el... miért tennék?
- Hm... halvány jelét sem mutatták az érdeklődésnek, amíg bent voltam... pedig Domi tudta... és tuti mondta nekik is...
- Biztosan itt lesznek... szóltam nekik is...
- Értem... menjünk ki cigizni...
- Jó menjünk...
- Én maradok... de menjetek nyugodtan... - Tom, s felült a bárszékre.
- Oké... ha meggondolod magad, tudod hol találsz meg... - s egy puszi után Georggal elindultam kifelé.
- Baj van? - kérdezte, mikor adott tüzet, s a sajátját is meggyújtotta.
- Nem... nincs... - mondtam nem túl meggyőzően.
- Nem szeretem, ha hazudnak nekem... - célzott az előző kijelentésre.
- De baj tényleg nincs... csak... nem tudom...
- A buli nem jó?
- A bulival nincs gond... még csak 9 óra... előttünk az éjszaka... csak rosszul  esik, hogy Ben meg a többiek nincsenek itt... velük együtt lenne igazán jó a buli...
- Ezen segíthetünk... felhívom őket, hogy tolják ide magukat...
- Nem... ha akrnak jönnek... ha nem akarnak, ne is jöjjenek... teljesen elfelejtettek... tudod miylen jó lett volna, ha csak egyszer is bejönnek a két hét alatt? Nem mondom, hogy minden nap... de legalább egyszer... egyedül Dominak jutottam eszébe... - könnyeim magultól indultak útjukra. Nem tudtam, és nem is nagyon akartam megakadályozni ezt. Jól esett sírni.
- Nem lehet kellemes... de ne sírj... nem jó látni...
- Újabban sokszor sírok... és rohadtul jól esik sírni... - nevettem el magam - Tényleg... mintha rajtad lenne 300 kg fölösleg, és amikor elkezdessz sírni, mintha mindezt leemelnék rólad...
- Akkor sírj... - majd észrevettem, hogy a hátam mögé figyel erősen...
- Mi van? Ki az? - néztem hátra, és ott állt az egész bagázs. Ben, Max, Domi, Dia, Den és Aaron.
- Nagyon vártuk ám, hogy kigyere végre... - szólalt meg Den.
- Bejöhettetek volna... - vetettem a szemükre.
- Tudjuk... és sajnáljuk... gyere már ide... - ölelt magához Ben.
Jól esett megölelni. Jól esett, hogy ott van velem.
- Szeretünk kiscsaj...
- Már azt hittem, hogy teljesen elfelejtettetek...
- Ugyan már... téged?
- Jó ez igaz... -
- Oké... az egód a helyén magardt...
- Megesik... hogy a kígyó elesik... - oldalra pillantottam, és észrevettem, hogy Georg és Domi mereven csak bámulják egymást. Egyik se szól, egyik se tesz egy lépést sem a másik felé. Megragadtam Domi kezét, és oldalra húztam beszélgetni.
- Ezek szerint összevesztetek... Mi van veletek?
- Nem tudom...
- Szakítottatok?
- Nem... szeretem...
- Csak?
- Csak... olyan hülye érzés fog el, amikor hozzámér... nem csak úgy... hanem egyáltalán... ha megsimogat, ha megpuszil, vagy bármi... szeretem, meg minden, csak ne érjen hozzám... bár mostmár kezd kurvára hiányozni...
- Akkor menj oda hozzá és beszéljétek meg... két napja olyan, mint a mosott sz*r... és csak azért, mert összevesztetek... ha szeretitek egymást, akkor beszéljétek meg, mert nem fogok azt nézni, meg hallgatni, ahogy az egyik szidja a másikat... - mondtam kicsit kikelve magamból, mire Domi elindult a csuklójánál fogva elhúzta Georgot az egyik félreeső részbe beszélgetni. Kicsit kiakadtam. Két hétre lépek ki az életükből, és minden felfordul... ennyi időre se lehet őket egyedül hagyni, mert elcsesznek mindent... szeretik egymást... akkor nem kell veszekedni... ha gond van, le kell ülni, és megbeszélni... néha ez a legnehezebb út... de az egyetlen megoldás is. Olyankor ezzel szembe kell nézni.
Elindultam vissze befelé megkeresni Tomot... még mindíg a bárpultnál ült, és beszélgetett a pultoslánnyal. Láthatólag nem nagyon zaklatta fel, hogy a lány a pulton könyököl, a fél melle meg kilóg a felsőjéből, és úgy nyomul rá, ahogy csak bír.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés