- De...
- Istenem... elmondanád végre? Nem mintha egy buli fontosabb lenne nekem nálad, de én vagyok a házigazda... és ha a"de"-n kívül nincs más, akkor minek vagyunk még itt?
- Szóval... egyszerűen rosszul voltam attól, ha hozámértél...
- Mivan??
- Jól hallottad...
- Tehát... undorodtál tőlem?
- Nem... ennyire durván azért nem volt... csak... sok volt... és azért...
- Nah nekem meg ez sok... a barátnőm, aki elvileg szeret... rosszul lesz, ha hozzá érek... sajnálom, de ezzel nem tudok mit kezdeni... - majd felállt az ágyról, és kisétált a szobából. Halkan zárta be maga után az ajtót, és magára hagyta a lányt. Aki csak átsétállt az ágyhoz, leült rá... majd arcát a kezeibe temette, és hagyta, hogy könnyei lefojjanak az arcán.
Csak ment végig a folyosón. Vissza sem nézett. Szíve szerint megtette volna... de sok volt neki az, amit a lány mondott. Ha szeretünk valakit nem undorodunk tőle. Nem tudta mire vélni a szavakat... csak fájt neki... pokolian fájt...

***

- Te ezek ketten mit csinálhatnak ennyi ideig? - már ugyan ott ültünk, ahol az előbb. Pár rövidke feles elfogyasztásán túl ugyan, de ugyan ott ültünk. Bill barátnője is csatlakozott hozzánk. Kedves lány. Sandrának hívják, hosszú barna haja van, szemüvege, és mély, barna szemei. Nem kimondott cicababa. Nincs műmelle, se feltöltött ajkai. Teljesen átlagos lány. Majd a fiúk kimentek rágyújtani, és pedig egyedül maradtam Sandrával.
- Amúgy te honnan ismered a fiúkat? - szegezte nekem a kérdést.
- Bonyolult, de inkább csak apán keresztül ismerem őket.
- És Tommal jársz...
- Pontosan...
- Georg meg a kis barátnőddel....
- Az ő neve Dominica, és szerintem már nem járnak... - nah most jött el az a pillanat, hogy ez a csaj nem szimpi. Pár mondat beszélgetés után kiderül róla, hogy TH-fan... de Bill felnőtt férfi... tudja, hogy mit csinál...
- Szia Lexa... a fiúk?
- Kint vannak... cigiznek...
- Köszi...
- Georg! - húztam vissza. - Mi történt?
- Hosszú... túl hosszú...
- Mondd már el...
- Még jobban összevesztünk... és már nem tudom akarok-e még tőle valamit egyáltalán...
- Szereted nem?
- De igen... csak amiket mondott... én nem őt ismertem meg... vagyis őt... de nem így...
- Változnak az emberek Georg... de attól még szeretjük őket...
- Ez így igaz... mondjuk te okosodtál az elmúlt két hétben... és ettől ugyanúgy szeretlek... - próbálta elviccelni a dolgot.
- Kössz... De Domi hol van most?
- Nem tudom...
- Úgy mégis... ne hagyj itt ezzel a csajjal, mert felakasztom magam...
- Nah azt azért ne... de én kimegyek Tomékhoz...
- Oké... - sóhajtottam.
- Te pedig menj fel Domihoz.. valamelyik szobában megtalálod... vele vesztem össze... de neked attól még a barátnőd... és az ő lelkét is kell ápolni...
- Oké... nah akkor indulok... te meg ne engedd Tomot sokat inni...

***

Csak ült az üres szobában, könnyei sűrűn hulltak arcáról a padlóra. Sminkje teljesen elfojva, feketére festve ezzel arcát. Miért romlott el minden? De hiszen szereti... nem érti magát... miért kellett így lennie? Miért van, hogy amikor szerelmes... úgy igazán, akkor romlik el minden? Pedig érezte, hogy a fiú is szereti... érezte... amikor együtt voltak... és most is, amikor elmondta neki... érezte és látta is rajta, hogy szereti...
- Domi! Végre! - ölelte magához barátnőjét. - Már kerestelek mindenhol...
- Nincs semmi gáz... mndjárt lemegyek...
- Nah nem... végigjártam érted a fél emeletet... nem egy párocskára nyitottam rá... mostmár elmondod, hogy mi volt...
- Mintha ti Tommal nem használnátok ki minden lehetséges helyet... - nevette el magát végre.
- Nem ezért jöttem... - pirult el egy kicsit, mivel barátnőjének igaza volt.
- Összevesztünk... még jobban... azt mondta, hogy már nem is ismer... hogy teljesen megváltoztam... hogy nem ez az a lány akibe beleszretett...
- Ezt nem gondolta komolyan... szeret... csak nem érti, hogy miért van most ez az egész...
- Én sem értem... nem tudom megmagyarázni... csak hogy így van...
- Pedig szereted... ő is téged hidd el... nem könnyű egy időszak ez egyikőtöknek sem... nem csak emiatt a vita miatt... nekik a stúdió... a munka... ez mind feszültséget szül... egymás mellett kéne lennetek... nem ilyen hülyeségeken veszekedni... én megértem a te oldalad is... de gondolj bele az övébe is... a lány akit szeret... nem bírja, ha hozzáér...
- Ebbe így nem gondoltam bele...
- Nah ezt valahogy sejtettem... de mi lenne, ha beszélnétek? Komolyan... ezt így rossz nézni... itt van 2 ember akiket szeretek... és napok alatt töknremegy midnen...
- Igazad van... de ezt mára elcsesztük... elcsesztem... menjünk inni... ma berúgok... aztán holnap meglátjuk... - majd a tükör elé állt, letörölte a fekete csíkokat arcáról, két perc alatt újabb sminket tett fel... és kifelé indult... - Te nem jössz? - nézett vissza, amikor látta, hogy még mindíg ott ül, ahol 5 perccel ezelőtt.
- Jah... dehogynem...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés