***

- Haver mivan? - kérdezte barátjától látva savanyú arcát.
- Áhh... semmi...
- Fogadjunk, hogy nem megbeszéltétek, hanem inkább még jobban összevesztetek...
- Mennyire igazad van... azt sem tudom ki ez a lány már... én nem őt ismertem meg...
- De szereted nem?
- Igen... persze...
- Hát akkor meg... egy gyors békülő-szex... neki is jó... neked is jó... feszültség távozik... és minden jó...
- Ha mindent el lehetne intézni a szexxel...
- Majd utána veszekedtek tovább...
- Hozzám se szólna... nemhogy le is feküdjünk...
- Nah erre a problémára a virág; bon-bon; vagy kaja megoldásokat tudom kínálni...
- Jelenleg egyiket se tudom beszerezni...
- Akkor marad a pia... mást nem tudok... menjünk be... ott meglátjuk mi lesz... - az ajtót maguk után bezárva indultak visszafelé.

***

- Szia cukifalat! Az előzőből még egyet... - szólt oda elég beszámíthatatlan állpotban a pultosfiúnak.
- Hogymondod?
- Bocsáss meg neki... összeveszett a pasijával... totál részeg... szóval még egy kört az előzőből...
- Jah okés... - mosolygott.
- Tessék... egészségedre... - nyújtotta oda neki az italt, majd hozzám fordult - És neked mit adhatok?
- Én ma nem iszom... most jöttem ki a kórházból... ráadásul Dominica is totál be van állva... valakinek józannak is kell lennie...
- Ez is igaz... De ha jól tudom, akkor ezt a bulit neked szervezték...
- Jól tudod...
- Had hívjalak meg valamire... egy egyszerű koktél... nem erős... de mégis...
- Mondta már, hogy nem iszik ma... - szólalt meg mögöttem Tom, majd átkarolta a derekam és adott egy rövidke csókot - Szia baba!
- Szia... sokáig tartott az a cigi...
- Megesik... Domi?
- Itt... a franc... az előbb még itt volt...
- Hát már nincs itt...
- Totál részeg...
- Ahogy látom még 10 perc és Georg se lesz jobb...
- Nah ez a fasza... két részeg szerelmes... - majd széles vigyorral rámnézett... -  mi...??
- Egyre gondolunk... nah én itt tartom Georgot... te meg keresd meg Domit...
- Sietek... - majd elindultam. Mind a ketten részegek... és mind a ketten szeretik egymást... valamit kihozunk ebből...

"Domi hol a francba vagy már megint?" - gondolkodtam magamban, majd megláttam az egyik asztalnál ülni egyedül...
- Te miért itt ülsz egyedül?
- Kivel lennék?
- Mittudom én!? Mondjuk Georggal?
- És vele minek?
- Mondjuk szereted... és szeret ő is...
- Ahha... persze...
- Jó... akkor ne higgy nekem... - majd felálltam és visszamentem a pulthoz. Kicsit elegem lett, hogy bizonygatni kell neki azt, ami számára is nyilvánvaló. Tudja ő is nagyon jól, hogy mi a helyzet... csak... nem tudom... mindegy...
- Nah?
- Ül az egyik asztalnál, teljesen egydül... és hiába beszélek neki... - bújtam hozzá a mellkasához. - Kicsit kezd elegem lenni... várják azt, hogy segítsek nekik, de ha megpróbálom, akkor szarnak a fejemre... csak tudnám, hogy akkor minek kérdeznek... úgyis feleslegesen beszélek...
- Nem feleslegesen... csak ők nem hallgatnak rád...
- Ez most ugyan az volt... csak szebben fogalmaztál... de nem baj...
- A csomagolás a lényeg... - puszilt meg - figyelj baba... nem akarunk mi hazamenni? - nézett rám.
- És otthon mi jót csinálnánk? - húztam az agyát. Pontosan tudtam, hogy mit akar.
- Hááááááááááááát... lenne egy-két ötletem unaloműzésre...
- Most mondjam, hogy nekem is?
- Nem kell tudom magamtól is... - :)))
- És ha azt mondom, hogy nem tudok addig várni, míg hazaérünk?
- Akkor felmegyünk az egyik szobába itt... Georg azt mondta, hogy vannak itt olyanok is...
- Okos kisfiú...
- Nem mondtál újat... - csókolt meg végre.
- Nah gyerünk felfele...

***

Az ajtónak döntve csókolta a nyakam, miközben az övemmel babrált. Vadul húzta le rólam a felsőt, majd kapcsolta ki a melltartóm, ami a földre hullott. Csókjai egyre haladtak lejjebb a dekoltázsomon elérve melleimet. Kívántam őt. Minden porcikámmal. 2 hete nem voltunk együtt. Egészséges, hogy hiányzik. És éreztem, hogy neki is hiányoztam már ilyen téren. Remegő kezeimmel nyúltam a pólója aljáért, és húztam rajta felfelé, majd a szoba egyik félreeső részébe hajítottam. Mire felemelte fejét és szenvedélyesen megcsókolt. Az ágy felé irányítottam, miközben kicsatoltam rajta az övet, amitől a nadrágja a földre hullott. Óvatosan az ágyra löktem, amin csak elmosolyodott.
- Ilyennek se láttalak még...
- 2 hete kívánlak... ne csodálkozz... - majd újra megcsókoltam, jelezve, hogy nem beszélgetni jöttünk fel. Csókjaimmal nyaka felé haladtam, majd egyre csak lejjebb, amit halk nyögésekkel jutalmazott. Lehúztam róla a boxert, és az is a szoba egyik végében kötött ki. Hirtelen felhúzott magához, majd egy gyors mozdulattal felettem termett. Minden egyes érintéssétől kirázott a hideg újra és újra. Behunytam a szemem és úgy élveztem tovább a kényeztetését. Már nem éreztem a külvilágot, csak őt és az érintéseit. Éreztem, hogy a szoknya egyre lejjebb csúszik a combjaimon, majd valahol a földön landol. Fehérneműm vékony pántját fogaival húzta lejjebb, ezzel is még tovább fokozva a kéjt, ami már teljesen a hatalmába kerített. Észre se vettem, amikor levette rólam, csak azt, hogy visszamászott felém, majd belémhatolt. Felnyögött, amikor körmeimet megérezte a hátán, ahogy végigszántják azt. Ujjaival szinte már görcsösen markolta a lepedőt. Láttam rajta, hogy nem kell már sok. És érezte, hogy én is közel járok már a végéhez. Lehajolt hozzám, és remegő ajkaival egy gyenge csókot adott. Szinte alig éreztem, de benne volt minden. Izmai megfeszültek a mellkasán és a hátán is, karjai remegni kezdtek, és testével rám dőlt. Pár másodperccel később követtem én is, és az élvezettől véletlenül megharaptam az alsó ajkát. Ledőlt mellém az ágyra, és csendben próbáltuk normális ritmusúra állítani a légzésünket és a szívverésünket.
- Háth... ezh... most... kurva jó volt...
- Ragozzam tovább?? - hajolt fölém egy csókot adva.
- Nem szükséges...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés