- Csak hogy itt vagy- karoltam át hátulról. Szorosan hogy többé ne tudjon szabadulni. Nem akartam elengedni soha.

Félre simítottam fekete haját a válláról hogy gond nélkül hozzá férhessek, és szabadon csókolhassam.

Milyen édes a bőre. Hihetetlenül jó nő. Tökéletes nő. Istennő.

- Soká jöttél-, súgtam a fülébe, de amint ez a 2 szó elhagyta a szám már bántam is, hogy kimondtam.

Előre lépett egyet és így kibujt a karjaim oltalmából.

- Te is tudod, Tom, hogy jövök, amint tudok, ha hívsz.- nézett rám meglepődve, mégis céltudatosan. Szigorúan összeszűkítette a szemeit.

Te jó ég! Ez a pofi. Ez a tekintet. Gyilkolni lehet vele. Kikészít. Az övé vagyok. Rabul ejtett. A foglya vagyok! És mi a legszörnyűbb? Élvezem, és eszem ágában sincs tenni ellene.

-Igen, igazad van. Sajnálom. Csak borzalmasan hiányoztál -mondhattam volna neki azt is, hogy kicsit összebalhéztam Corneliaval és teljesen kikészített. De nem akartam, hogy tudja.-Na gyere ide. -nyújtottam ki a kezem. Egy percig habozott majd mégis oda lépett hozzám és a mellkasomra hajtotta a fejét. Aztán felnézett rám. Azonnal neki estem. Teljesen megbolondított. Olyan vadul csinálta, ahogy senki, vagy talán kevesen.

Felemelte karjait, hogy megszabadíthassam a pólója terhétől. Mekkora teher volt! Te Jó Ég! Hosszú másodpercig csak gyönyörködtem a látványban. Majd ismét megcsókoltam és az ágyhoz tereltem. Közben a hátát simogattam és próbáltam úgy malőrözni, hogy ki tudjam kapcsolni azt az őrjítően piros melltartóját. Nagyon nem ment! Kezdtem ideges lenni. Nem mindig van rajta melltartó. Abszolút nem volt rá szüksége. Mondom, hogy tökéletes.

Lassan terült el az ágyon, a kezeit kinyújtva megfogta az ágytámlájának rácsát.

Egy darabig figyeltem, ahogy macska módjára nyújtózkodik. De nem tudtam uralkodni magamon, már most hiányzott az ajka íze. Felé másztam és mohon neki estem.

Belémásztam és máris indulhatott a menet. Annyira kívántuk egymást, hogy a nagyobb előjátékot se igényeltük.

Az illata. Teljesen megrészegített. Már nem érdekelt semmi. Holnap szakítok Corneliával. És csak az enyém lesz. Én pedig csak az övé. És nem titkolózunk többet. Nem fog érdekelni senki! Csakis ő kell nekem. Senki más!- Csak kár hogy az elhatározásból sose lesz semmi, mert 2 óra múlva máshogy látok mindent, és már nem tartom olyan jó 5letnek a szakítást.

- Hová mész?- kérdeztem tőle, mikor láttam, hogy elrohan a fürdőbe.

- Sietek.- válaszolta egyszerűen és becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtót. Megfosztva engem egy kis leskelődés örömétől is.

Olyan szívesen felkeltem volna, és valami ürüggyel bementem hozzá. Mondjuk nem tom mi, lett volna a reakciója. Úgy emlékeztem, nem tettem ilyet még. De hallottam, amikor kattan a zár. A francba. Úgy néz ki semmi esélyem.

Kijött a fürdőből, csak fehérnemű volt rajta. Egy kis letépni való, piros csipkés melltartó, meg egy leharapni való tanga.

- Gyere ide- szóltam neki kívánkozóan.

- Nem lehet, mondtam, hogy sietek.- húzta fel a farmert azon a csinos kis popóján.- Így is kihagytam egy előadást az egyetemen, hogy el tudjak jönni.- mondta és kicsit fenyítően nézett rám.

Mintha csak nekem tett volna azzal szívességet, hogy eljött.

-Nem kellett volna- vontam meg a vállam semmit mondóan, aztán kivettem egy cigit és rányújtottam.

- Na most meg ugyan mi a bajod?- mért végig lesajnálóan és arra a percre még az öltözést is abbahagyta.

- Semmi. Ne érdekeljen.

- De érdekeeel..- dalolászta.

- Ne érdekeljen. Szard le.

- Tom, baszd meg. Nekem erre nincs időm.

- Nem is kértem, hogy legyen. Mondom, tök nyolc.

- Miért csinálod ezt?-torpant meg egy pillanatra. -Tudod mit, elmegyek, és többet nem találkozunk, így lesz a legjobb.- fordított nekem hátat.

„Tényleg így lesz? Igaza van. Neki mindig igaza van. De akkor miért van bennem ilyen xar érzés?”

-Ne, kérlek, ne haragudj rám.- kezdtem kétségbe esni. Nem nagyon akartam elveszíteni. Ahogy pedig felmerült bennem a gondolat nagyon elkeseredtem. Pedig amúgy nem is tűnt olyan nagy tragédiának.- Lécci, legalább nézz rám.

Óvatosan fordította meg a fejét. Épp a pólóját húzta fel.

- Hagyj már.

- Ne csináld már!-; kérleltem, hiába vettem magamon erőt a hangom remeget. Iszonyatosan meglepett a dolog. Mi van, hogy tényleg elmegy, és nem ölelhetem többet.

- Kérlek, ne csináld már. Tényleg sajnálom.- mentegetőztem tovább. Már kezdtem mérges lenni.

- Tényleg sietnem kell- vonta meg a vállát és feltette a táskáját. Aztán oda hajolt hozzám egy búcsúcsókért.

Huh, teljesen megnyugodtam, akkor nincs baj.- Lassan kimegy a görcs a gyomromból, ahogy közel hajol.-

Egy gyors gondolat cikázott át a fejemen. Mi van, ha felegyenesedik a csók után is azt mondta ez volt az utolsó.

Nem tette, ugyan olyan elegánsan vonult ki és ugyan úgy köszönt el, aztán becsukta az ajtót.

Elnyújtózkodtam az ágyba. Nagyot sóhajtottam. Ugyan úgy bennem volt az a bűntudat, ami minden találka után kísértett.

Hogy milyen qrva xar érzés. Már igazán megszokhatnám. Aztán nem lenne bűntudatom soha többet. Bár már nem nyomaszt annyi ideig. De akkor is…A picsába.

Elszívtam egy szállal..2-vel…után nem figyeltem. Minél kevesebb dologra próbáltam gondolni. De nem nagyon ment.

Az agyam kattogott és nem akart leállni.

Ráérősen megkajáltam, abban a tudatban, hogy úgy sincs ma semmi egyéb teendő, csajomat sem kell pátyolgatni, mivel elég rendesen összebalhéztunk.

Megcsörrent a mobilom.

- Na hírem van. - szólt bele egy ismerős hang. David.

- Csá, anyád nem tanított meg az illemre? Köszönés? Bemutatkozás esetleg?

- Hagyjuk most ezeket a formaságokat. Csomagolj ember, holnap indulunk a sült krumpli és a Cola országába.

- Micsoda?

- Süket vagy? Mondom, utazunk!

- Ez az,- bokszoltam bele a levegőbe.- Amerika?

- Az bizony. Csak egy kevés elintézni való. Szal jöhetnek a spanok is akár. De csak finoman. A belsőbb körök.- mekkora egy fasz, ki használ ilyen szót, hogy a belsőbb körök. Eszembe is jutott valami, hogy kit is neveznék én az én belsőbb körömnek, akit elvinnék magammal és ez a dolog most kivitelezhető is volt, a Corneliás balhé miatt.

- Rendben, akkor még beszélünk.

- Rendben holnap hívlak.- mondta David és letette.

Elmentem a tükör előtt. Oh, Yeah, meghódítjuk a világot!

Hirtelen megint szar kedvem lett.

Csessze meg, én itt vigadok, Corneliát meg szétbaszhatja az ideg. A veszekedés óta nem is beszéltem vele. Nem érdekelt. Ő kezdte. Ilyen baromságokon kiborulni, hogy pár spannal összeültünk megnézni egy ”olyan” filmet. Igaz egy közös találkozót mondtam le ez miatt, és azt hazudtam neki, hogy bandával kapcsolatos dolgot jött össze.

Nah mind1, akkor sem kellett volna ilyen szinten leordítani a fejem hogy egy „undorító tetves görény” vagyok.

Főleg hogy az elején milyen édesen próbálkoztam puhítani. „Drágám, sajnálom, kérlek, hibáztam, ne haragudj”. De ez a csaj minden szavam ki tudja fordítani. Kifejezetten sokáig pedáloztam, csak a fasz se tudja miért. Tök értelmetlen volt.

Rá kell hagyni. Nő. Hagyni kell, hogy kibalhézza magát, ha olyanja van.

Megmondom neki, hogy Amerikába megyek, de csak rövid üzenetben. Elviszem magammal azt az istennőt, akivel a legszívesebben vagyok mostanában. Amikor pedig haza érek akkor mindent, megbeszélek Corneliával.

Geci, de jól kitaláltam ezt az egészet.  Tudtam, hogy állati lesz. Ő meg én.1ütt. Bár vigyázni kell, nehogy bebukjunk. A banda tagok előtt se, de David előtt meg főleg. DE ügyesek vagyunk mi.Biztos voltam benne, hogy nem lesz itt baj. Megoldjuk, mint mindig, oly sok ideje.

Gyors dobtam egy sms-t, hogy a lány össze tudjon pakolni. De csak finoman. Semmi -csók, puszi- megkapja ő azt nagy élőben.

Előadás után csörögj rám! Beszélnünk kéne.

Öregem, Teljesen be voltam gerjedve a dologra. Huh, milyen jó napok vártak rám.

Alig küldtem el az sms-t csörgött a telom: Cornelia. A fa.szom!

- Igen?- szóltam mit sem sejtve.

- Szia Tom. Cori vagyok. Figyelj- kezdett bele kicsit bizonytalanul.

- Nem kicsim, te figyelj. Sajnálom. Tényleg.- nem tudtam magamon uralkodni, csak úgy kitört belőlem a nagy lelkiismeretes férfi.

- Tudom. Már bocsánatot kértél, többször is. Csak úgy felhúztam magam a dolgon.

- Megértem. Tudom, hogy nem kellett volna. Többet nem mondom le, amit megígérek.

- Nem, nem az a baj, ha közbe jön bármi, szólj, érted. Csak ne hazudj! Kérlek, Tom ne hazudj!

- Rendben, igen. Sajnálom. Nem teszem többet. Ígérem- hogy én mindig pofázok mikor nem gondolkodom előre.

- Nem jössz el délután?- kérdezte habozva. Aztán rögtön hangnemet váltott.- Van neked egy kis meglepetésem-, suttogta.

Azonnal kipattantak a szemeim. Bár nem kefélek állandóan, hiszen nem vagyok sexgép. Corival rég szerelmeskedtünk már. Igaz tegnap este nálam aludt, de nem volt semmi. Teljesen beindultam.

- Valami különleges?

- Az bizony. De majd meglátod… Jaj ne!

- Mi baj?- kérdeztem parálva.

- Ki ment a fejemből időpontom van a kozmetikushoz.

- Ne csináld már! Cori! Meg akarsz ölni? Mondd le!

- Nem lehet, már 2 hete könyörögtem érte.

- És utána?

- Hát sokáig el fok húzódni. Aztán pedig vacsizni megyünk a csajokkal- Istenem, aztán meg majd csodálkozik, rajta hogy másik lánnyal is találkozgatom. Hogy mennyire más a szeretőm, mint Cornelia. Mindig szakít időm rám, ha kérem. Ha csak egy ölelésre vagy a csókjára vágyom, akkor is. Közben egyetemre jár, és mindig bombázóan néz ki. Hibátlan, igényes, frankón belőtt haj. Tökéletes smink. Közben meg mindenkit ismer. Egy nevet mondok neki, rögtön vágja, és olyan sztorikat mesél róla, hogy én csak nézek. A barátaival is épp eleget lóg. Elég komolyan benne van a mi baráti körünkbe is. Ha kiruccanunk, sokszor összefutunk. De csak barátian köszönünk egymásnak, vagy eleresztünk egy sunyi mosolyt. Csak csorgatja Andreas és a többi spanom utána a nyálát. De ő csak az enyém. Csak sajnos/szerencsére ezt senki nem tudja.

- De holnap, szívem. Az a mi napunk. Holnap csak a tiéd vagyok!- suttogta Cori.

- Akkor meg nekem nem jó! Holnap Amerikába megyünk a bandával!

- Oh. Miért nem mondtad? … Mennyi időre?

- 2-3 nap.

- Te Jó Ég! Annyi ideig nem látlak!

- Dehogy nem. Jössz velünk, mint mindig.- mondtam hirtelen ezt a”fenomenális” 5letet. Hogy miért nem gondolkodom, soha előre mielőtt eljár a szám! Mekkora egy barom vagyok! Igaz már megszokásból is mondhattam, mert elég sokszor jön velünk. David csípi ha ott van. Szerettem én is, ha velem van. Bár azért mégis mást terveztem most.

- Tényleg? Rendben! Mikor indulunk?

- Hát 8-9 körül, de majd David még biztos hív.

- Akkor holnap reggel átmegyek.

- Nem alszol itt?

- Ma nem.- sóhajtott- Majd máskor. Aludd ki magam a repülőútra.

- Rendben.

- Na légy jó. Csók.

- Csók- tettem le.

Aj, most miért kellet hívnia. Miért nem haragudott rám, még egy 1nnap többet? Felhívott volna, amikor már Amcsiban vagyok. Ott kibékülünk, amikor meg haza jövök a karjaimba ugrik.

De nem, neki fel kellett hívnia. Majd ki kell találnom valamit az sms miatt hogy, mit is akartam én megbeszélni, olyan sürgősen.

Nem is volt időm agyalni, a telefonom ijesztő szirénázásba kezdett. Most az egyszer nem örültem, hogy Samy Deluxe hangját hallom.

- Szia- vettem fel gyorsan. Borzalmasan fo.stam.

- Mondd, sietek, mert még van egy kis dolgom.- mondta, hallottam, hogy az utcán megy gyors léptekkel.

- Figyelj, Amerikába megyünk, gyere te is. Azt mondta David hogy hívjak barátokat is, szal nem lesz feltűnő- Tom mit, csinálsz??Mit csinálsz?- szólt hozzám a bensőhangom.

- Nem mehetek Tom.

- De lécci- Ne kérleld az isten szerelmére, ne kérleld! Örülj neki, hogy nem ér rá.- De figyelj, csak pár nap, tényleg..2-3.

- Figyelj, Holnap lenne egy fontos előadás, amire be kéne ülnöm és máskor sem mentem ami…

-  Nah lécci!!-Az isten szerelmére hagyd már abba, te állat!!- mondogattam magamban. Nem lesz bűntudatod, te mindent megtettél. Ő nem ér rá. De minden hiába, nem hallgattam a másik oldalamra, a szám kicsúszott az irányításom alól.- Majd elkéred valakitől a jegyzetet vagy bármi. Kérlek.

- Hát jó… Legyen…De most tényleg mennem kell, majd még beszélünk.

- Rendben. Hiányzol baby, Csók.- tettem le a telefont.

Te nem vagy normális! Te nem vagy normális! - nyúltam el az ágyon. Mik lesznek még itt. Szidtam magam nem kis szinten, hogy, hogy lehetek ekkora állat. Nagyon ügyesen kell malőrözni, hogy semmi ne legyen gyanús. Csak egy kis botlás és lebukunk, aztán ezt a két csaj senki nem szedi le a másikról, ha egymásnak esnek.

Idegesen dőltem be az ágyba. Kattogott az agyam. Becsuktam a szemem a két lány teste közeledett felém. Alig takarta őket csak egy kevés fehérnemű. Már alig voltak fél méterre Macskás mozdulatokkal közeledtek. Mindkettőnek átkaroltam a csípőjét és magamhoz húztam őket és hagytam, hogy darabokra szedjenek.

Kipattantak a szemeim és felültem az ágyon. Kapkodtam a levegőt és egy percre nem tudtam, hogy vagyok. Húh, ez elég merész volt- dőltem vissza, hogy kicsit megnyugodjak és összeszedjem magam. Estefelé járt. Muszáj volt aludnom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés