Kopogtak. Felültem az ágyban, és nyűgösen törölgettem a csipát a szememből. Ilyenkor még nem vagyok beszámítható. Nyújtózkodtam egy hatalmasat. Csaknem el is felejtettem, hogy ki kéne nyitni az ajtót, és már majdnem visszadőltem, de újra kopogtak.

Feltápászkodtam, morcosan kihúztam a boxerem a se.ggemből és indultam, hogy beengedjem Corneliát.

- Szia- adott egy csókot.- Uh, most keltél?

- Jam- bólintottam kómásan.

- Mit jam? Baby, azt írtad az sms-ben, hogy 9 kor indul a gép.

- Ja igen- kaptam a homlokomhoz.

- Hát ez így nem fog menni. - csóválta meg a fejét.- Ide kávé kell!

- Mi vé?- pislogtam nagyokat.

- Kávé életem, kávé …ah, felébresztem az öcséd is.- Ment ki a szobából. Én pedig visszadőltem az ágyba, és a fejemre húztam a takarót. Tudjátok, ki a faszom fog menni Amerikába! Hagyjanak már békén! Maradok a seggemen és alszok tovább!

Ez a véleményem rögtön megváltozott, egy erős kávé és egy arcmosás után.

Frissen, üdén, életkedvvel mentünk ki a repülőgépre. Vállamon a hátizsákommal szálltam ki a kocsiból.

-Na csá.- pacsiztam le öreg cimborámmal Dominiccal. Olyan volt, mintha az élettársam lett volna. Mindent tudott rólam, még azt is, amit nem kellett. Bár azt nem, hogy félre-félre kacsintok.

- Hali. Szija Cori. Mi a helyzet?- mosolygott a barátnőmre.

- Oh, hát csak a szokásos.- vonta meg a vállát a kis hercegnő és lopva megigazította a DKNY óráját..

- Mikor indul a gépünk?- kérdeztem.

- Csak pár perc. David és Sandra még nincs itt.

Hirtelen hátra bukfencezett a gyomrom. Te jó ég, most jut eszembe, hogy Sandra is jön velünk. Mindig késik egy pár percet. Sose láttam még olyan pedáns embert, mint ő, bár bulikon eléggé el tudja magát engedni. De az egész élete meg van rendezve, pontos időbeosztás szerint. De azért a stílusos késés mindig meg van, akkor is, ha az nem olyan stílusos, mert a férfinak már lelohad a töke úgy vágyik rá.

Egyik percben még könyörögtem, hogy késse le a gépet. Hogy késsen egy olyan stílusosat, hogy akkor érjen ki mikor mi éppen visszaérünk. Másikban pedig már azért rimánkodtam, hogy kapkodja a popsiját és váltson villámsebességre.

Nagyot nyeltem, Sandra pont jött maga után húzva egy elegáns LV bőröndöt. Napszemüveg, nyújtott derekú szatén szoknya egy hatalmas masnival és fehér ing. Kigombolva. Hosszú fekete haját copfba kötötte. Magas sarkúban ugyan olyan határozottan léptek jött, mint ami már a védjegyévé vált.

Láttam, hogy elmosolyodik, amikor meglát, és azt is, hogy rögtön lekunkorítja a száját, amikor meglátja, hogy Cornelia kezét fogom. Hát bizonyára azért mert „véletlen” elfelejtettem mondani neki, hogy ő is jön. Gondolom dühében legszívesebben megfordult, volna aztán, szevasz. De Andreas nagy lelkes integetésbe kezdett.

-Szija szívi- mosolygott a srácra Sandra és az arcára pár olyan cuppanós csókot nyomott hogy azt az egész reptér hallja. Direkt csinálta, esküszöm direkt.

Én is kaptam, egy kis szánalmas puszit, aztán Corneliat is köszöntötte. Végül is jóban voltak, Illetve, ahogy a csajok szoktak „életem, hogy vagy drága” De volt egy olyan érzésem hogy nem csípték egymást olyan intenzíven.

- Hogy vagytok? Nem késtem?- pillantott az ezüst Louise Vuitton órára.

- Csak majdnem. David még nincs itt.

- Köszönök Billnek - mondta hirtelen Sandra és már el is suhant.

- Előre tisztázzuk, mellém, ül- jelentette ki Andreas.

- Ahogy gondolod. -vontam meg a vállam.

David csak a reggeli géppel tudott jönni. Hát nem nagy baj. Sajnos nem kaptunk annyi helyet, egymás mellet, naná hogy mindenki az ablak mellett akart ülni. Így Cornelia és én egy helyre. Andreas, Bill, Sandra Dominic, meg egy másik sorba. Georg, Gustav pedig eléjük.

- Kicsim, kimegyek wc-re- súgta Cori a fülembe, adott egy puszit és felállt.

Rögtön a telefonomhoz kaptam. Sandrának írtam:

Szinte rögtön jött a válasz.

Sajnálom. Ki ment a fejemből- írtam.

Láttam, hogy kikapcsolja a telefonját, aztán felemelva mutogatja hátra. Hát örüljön a fejének, hülye liba. Igaz nagy szemétség hogy nem mondtam el neki, hogy nem csak ő lesz, de azért nem kéne így hisztiznie. Ügyes fiú vagyok én, megszerzem, amit akarok, szóval valahogy elintéztem volna, hogy együtt lehessek egy kicsit Sandrával is. Meg amúgy nem úgy ismerem, aki nem találja fel magát. Egyébként én is barom vagyok, én hívtam el, mikor tudtam mi is lesz. Csak így aztán elég nehéz lesz megpuhítani, sőt… Lehet, hogy tök értelmetlen próbálkozni is.

Nem is volt időm többet filozni, mert Cori jött vissza, kicsit bús arccal. Elég sokat maradt, annyi idő alatt simán történhetett bármi.

- Gáz van?- fogtam meg a kezét.

- Nem nincs-, fordította el a fejét.

- Dehogyis nincs! Látom!

- Csak, csak tudod, ezt hittem, hogy utánam jössz.

Leesett az állam.

- De, de… kicsim, nem is mondtak, nem is említetted, nem is utaltál rá.

- Máskor sem utaltam és mégis jöttél.- nézett vissza mélyen a szemembe.

Istenem már legyek megint én a hibás mindenért. Csak, mert nem mentem utána dugni. De most komolyan, honnan tudhattam volna, hogy azt akar? Nem vagyok én egy kibaszott gondolatolvasó. Ha egyszer megérteném ezt a qrva női logikát csak fél percre! Komolyan, csak fél percre…

Ledöntöttem a fejem, várt ránk még egy pár óra az érkezésig.

- Itt vagyunk!- nyújtózkodott Dom aztán hátra nézett rám és bökött egyet a fejével felém és olyan sunyin vigyorgott, hogy mi a helyzet.

Ugyan mi lenne, azt gondolja, hogy megpakoltam csajt itt hátul az ülésben, vagy mi van?

Megigazodottam a sapkám, aztán nyugisan felálltam.

- Most merre?- nézett hátra Cori nagy kék szemeivel.

- Mi elmegyünk egy TV stúdióhoz. Aztán megyünk mi is a hotelbe..Vagy akarsz jönni?

- Nem, nem- vonta meg a vállát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés