- Szívem- suttogta- Olyan álmos, vagyok!- ásított.

- Haza menjünk? Vissza a hotelbe aludni?

Némán bólogatott.

- Figyelj haver, holnap reggel korábban átmegyek és elmondok mindent, jó?

Dom csak bólintott. Ma mindenki csak bólint.

- Ne feledd, a spanok nem hajtanak, ha.- nem is tudtam befejezni, mert Cori a kezemnél fogva húzott.- Nah csá.

Hívattunk kocsit.

- Szállj be- nyitottam ki az ajtót Corinak.

Beültünk a hátsó ülésbe és vártuk, hogy megérkezzünk. Rám hajtotta a fejét és levette a magas sarkúit.

- Nem is értem, hogy tudsz abban menni.- néztem rá.

- Hát én sem. Leszakadnak a lábaim.

- Szegénykém- csókoltam meg óvatosan.

Felmentünk a szobába. Rögtön levettem a ruháim és bedőltem az ágyba.

Reggel nehezen keltem. Próbáltam a legminimálisabb zajjal megfürdeni, még alig volt fél 7, nem akartam ilyenkor beállítani Domékhoz elnézegettem egy darabig az alvó Corneliát. Szőke haja eltakarta a pofiját. Csak a szája és az álla látszódott ki. Olyan volt, mint egy másnapos angyal. Én legalább is így képzeltem el egy angyalt másnaposan.

Kisimítottam a haját az arcából és megcsókoltam. Meg sem mozdult. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót. És elindultam Domék szobája felé.

Még mielőtt oda értem volna, egy fekete hajú lány jött felém egy kis köntösben. Sandra volt. Elvigyorodott és rögtön neki döntött a falnak és mielőtt még köszönni tudtam volna neki lesmárolt. Csak úgy a folyósón. Szerintem ő is nagyon jól tudta, hogy bármikor kijöhet és megláthatja, hogy mit is csinálunk mi ott. De nem érdekelt.

Az ajkai tűzforróak voltak. Ahogy a falnak tolt teljesen hozzám simult. Nem volt titok előttem, éreztem az összes porcikája, minden rezdülését. A karommal átfogtam a derekát és erősen szorítottam. És amilyen hirtelen nekem esett olyan hirtelen el is távolodott.

Még a dolog hatása alatt álltam, csak néztem rá, de nem tudtam semmit sem mondani. Ő is látta ezt. Elégedetten mosolygott.

- Merre voltál?- kérdeztem.

- Nem nagyon bírtam aludni. Reggel 5 óta lent voltam a szaunában és a gőzkabinban. Meg úsztam pár hosszt. Na mind1. Sietek. Majd megyek reggelizni egy fél óra, óra múlva.

Pislogtam egy párat, de válaszolni nem tudtam.

Sandra már meg is fordult, hogy lelépjen. De még mindig fogta a kezem. Visszarántottam és megcsókoltam még egyszer, aztán elengedtem, és hagytam elmenni.

Egy ideig még ott álltam megszeppenve. Mikor már távoli körzetben tudtam Sandrát elordítottam magam.

-Huhuhuuuuu!- ugrottam a levegőbe és a kezeimet a tarkómra tettem. Öregem ez nagyon nagy volt. Teljesen a hatása alatt álltam. Bepörögtem.

Beálltam Dom ajtója elé és elkezdtem dörömbölni. Nagyon türelmetlen voltam. Azonnal el akartam neki mondani a nagy titkot. Azonnal!

- Mi van már?- dugta ki a fejét. Nem volt szép látvány. A haja szétállt és nagyon karikásak voltak a szemei.

- Engedj be- mondtam és betoltam az ajtót. Elmentem mellette. Szegény kővé dermedve állat az ajtóban.

- Gyere csak be bátran- mondta, mintha még mindig ott állnék, majd becsukta az ajtót és jött utánam.- Mi a franc van?- nézett rám. Szerintem nagyon össze volt zavarodva. De nem érdekelt.

- Megőrültem. Érted? Nem vagyok normális, be kéne engem zárni valahová!

-Hát igen, szerintem is. De nem tudnál kicsit kussolni? Georg alszik, szét fogja verni a fejed, ha felébreszted.

-Szarok rá. Georg egy Yeti.- legyintettem. Nem is figyeltem Donra.

- Én meg nem szarok rá, oké, nem veled fog balhézni.

- Nem baj. Nem fog, csíp engem, meg téged is. Nah figyelj. Nagyon figyelj rám. Mert nem fogod elhinni.

- Tom, ne ordíts!

- Nem ordítok. Nah. Szval.

- De igen. Baszd meg, ordítasz- mondta. Nem tudom, lehet, hogy tényleg ordítottam. De nem vettem észre. Ez van, ha nagyon elragadtatom magam. Kicsit hangosan beszélek.

- Akkor menjünk ki a teraszra.- kaptam Don Dom csuklója után és kihúztam.

Szegényt kezdtem sajnálni. Egy kis boxerben volt. Abban aludt, a szemei alig maradtak egy irányban. Azt sem tudta, hogy melyik kontinensen vagyunk.

- Figyelj, elmész letusolni? Szeretném, ha felébrednél. Azt akarom, hogy figyelj, amikor elmondom.- néztem rá fej vakarva.

- Őőő. Maradj itt. Mindjárt jövök.- Mondta és becsukta maga mögött az ajtót.

A könyökömmel a korláton támaszkodtam és elvettem az asztalról egy doboz cigit. Szerintem Georgé volt. Csak nem rág már be.- Vettem ki egy szálat.

Akárhogy is próbáltam lenyugodni, nem sikerült. Don egy olyan 10 perc múlva jött vissza már felöltözve, nekem egy órának tűnt. 10 perc sem volt.

- Na mondd. -állt oda mellém és ő is kivett a dobozból egy szálat majd a szájába tette.

- Szal emlékszel még, hogy tegnap miről beszéltünk?- vigyorogtam sunyin.

- Igen, hogy ne nagyon próbálkozzak Sandránál.

- Igen. Azért mert mi.őőő Na szóval érted.

- Mi? Nem. Nem értem, fejtsd ki.

- Mi szoktunk találkozgatni.

- Igen, tudom.

- Nem tudod.

- De, tudom.

- Nem, nem igaz- löktem meg a vállát. Szegénynek nem esett le, de nem akartam kimondani a dolgot. Azt akartam, hogy magától jöjjön rá. Látni akartam a tekintetét, amikor megvilágosul.

- De, képzeld el, hogy igaz. Én is szoktam vele találkozni, úgy ahogy te.- vette le a kezem a válláról.

Megtorpantam. Te jó isten, az a nyomorult ribanc, egyszerre két szeretőt tart? És csak játszott velem. Don pedig tudta, és nem szólt. Milyen az ilyen barát? Elkerekedtek a kezeim. Nem is tudtam csinálni semmit, csak fújtattam és ökölbe szorítottam a kezem. Elhomályosodott a tekintetem. Nem hiszem el hogy átbaszták a fejem.

- Tom mi a baj?- nézett rám ijedten.

- Te rohadt gennyláda. Te tudtad, tudtad és mégis…?

- Mi mégis?- ő zavartan.

- Mégis csináltad!!!

- Micsoda?

- Te is ugyan úgy csináltad Sandrával.

- Tom, nyugodj már le, és ne ordíts! Fogalmam sincs, miről beszélsz? Nem menne normálisabban?

Most már tényleg ordítottam. De jogosan.

- Miért másztál rá a nőmre?

- Te hülye vagy? Mikor másztam rá Corira?

- Sandrára te pö.cs!

Don megtorpant és ledöbbent. Erre a pillanatra vártam. De nem hittem, hogy ilyen állapotban fogom átélni.

- Te és Sandra?

Akkor tűnt fel, hogy teljesen félre értettem a dolgot. Szinte azonnal lehiggadtam.

- Igen- bólintottam.

-A zt hittem, hogy, úgy mondod, mint barát találkozgatsz vele.

- Nem.

- Dehát te Corneliával jársz, te barom.

- Tudom. De. Áh, nem tudom.

- Azt hittem már kinőttél az ilyen dolgokból.

- Igen én is. De ez más. Sandra, az annyira más!

- És te az előbb beverted volna a képem?

- Hát, bocs. Csak azt hittem…

- Igen, értem. És most mi lesz?

- Semmi.

- Valami csak lesz.

- Nem. Olyan, mint ami régen volt.- vontam meg a vállam.

-Szóval 2 egyszerre?- kérdezte, de rám sem nézett.

Nem tudtam, hogy most haragszik-e vagy mi van. Mert végül nem volt rá semmi oka, de nagyon furcsa volt. Nagyon lelkesedést vártam. Vagy csak szimplán álmos volt még a lelkem.

- Irigyellek. Mind kettő állati jó nő.

- Igen tudom- nevettem.- Igazán jók. De te is megkaphatsz igazán jó nőket.

- Tudom, ja. Csak sajnos a tieidet nem. Sandra nagyon bejön. Tényleg bejön.
- Igen, nekem is.
- Én mellette nem tartanék mást. Csak mégse hajthatok rá, miattad.

- De, esetleg. Csak akkor jól elkalapállak.

- Oh, ennyi félelem megéri- nevetett.

- Nah, figyelj-, néztem rá komolyan- Lemegyünk burkolni? Kajás vagyok.

- Lemenjünk? Nem várjuk meg a többieket?

- Várja a faszom, éhes vagyok.- szóltam rá.

Amúgy csak rizsa volt, hogy nem bírtam volna várni fél órát. De kíváncsi voltam, hogy Sandra lent van-e még. És ha lent van Don hogy fog majd ránézni miután elmondtam neki a dolgokat. Na jó, ezért éhes is voltam, csak hogy ne tűnjek olyan számítónak.

- Nah jó, gyerünk.- vonta meg a vállát Don. -Te mocskos éhen kórász - rázta a fejét mikor elment mellettem.

Végig a folyosón nem szólt hozzám. Csak a cipője orrát nézte. Szerintem csak gondolkodott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés