Sandra az ágyon hasalt és a cigijéről pöckölte le a hamut. Csak egy francia bugyi volt rajta és egy kis póló. A szőnyegen pedig a füzetei feküdtek.

Tanult. Nem is nagyon értem, hogy tudott szex után tanulni. Főleg ilyen kiadós sex után.

Már csaknem egy hét telt el az Amerikai kiruccanás óta. Sokszor álmodtam a szaunában történtekről. Volt, amikor azt is, hogy Corin ránk nyitott. De nem volt dühös. Nem ám. Inkább jött és kicsit besegített.

Reggel pedig elég furán ébredtem mindig.

Úgy bántam, hogy nem mondhattam el Donnak, hogy mi is történt. De úgy gondoltam, hogy túl sok lenne neki. Hiszen még csak akkoriban tudta meg, hogy Sandra van.

Pedig mekkora sztori már. Egy bomba nő letámad. Húhúúúú. Hát nem kispályás az biztos.

De mégis, az bántott a legeslegjobban, hogy Bill nem tudott semmit. Hiszen Bill állt hozzám a legközelebb. Mindent tudott az életemről és azt is akartam, hogy tudjon mindent. Kíváncsi voltam a véleményére, vagy arra, hogy ő mit gondol a dolgokról.

De nem volt elég bátorságom, hogy elmondjam neki, hogy nem vagyok túl hűséges Corneliához. Talán, ezért mert szerettem, hogy büszke rám. Hogy elismerően néz rám, és sokszor mondja is, hogy nem gondolta volna, hogy egyszer ez lesz velem. Corin-t is imádta. Gondolom nagyon tetszett neki a helyzet, hogy az ő barátnője és az enyém olyan nagy barátnők. És végül is mi általunk lettek azok.

Bill barátnőjét Natashának hívták, és kicsivel előttünk jöttek össze. Corin és Natasha rögtön jóban lettek Bill azt hitte, hogy mivel ők is olyan lelki társak Natashával, mi is azok vagyunk Corneliával. Azt mondta álompár vagyunk és egymásnak lettünk teremtve. Volt benne valami, amit mondott. Valahogy kötődtem Corneliához. Már milliószor lerendeztem magamban, hogy Sandrával sokkal jobban összeillünk. De mikor találkoztam Corival és belenéztem a nagy kék szemeibe, aztán lenéztem a hatalmas melleire valahogy már nem tartottam olyan jó 5letnek a dolgot.

Ez van, sajnálom. Valami láthatatlan szál összeköt minket. Már annyi ideje vagyunk egy pár. És már a média is megszokta, hogy együtt vagyunk.

- Lassan megyek.- néztem az ágy melletti polcon kukucskáló digitális órára.09:04.

- Mi dolgod van ma?- nézett rám hátra Sandra.

- Majd csak este egy talk show-ba megyünk.

- Majd megnézlek- mosolygott.

- Bármikor láthatsz.

- Nem baj.

- De most tényleg megyek.

- Ahj, én meg tanulhatok egész nap.

- Épp ezért. Most hagylak tanulni, és majd délután hívlak még.- húztam fel a pólóm.

- Mondtam, hogy maradhatsz. Nem zavar, ha itt vagy, tudok tanulni.

- Tudom.- vontam meg a vállam. De nem akartam maradni. Úgy voltam vele, hogy most gyors felhívom Corneliát, csak úgy szimplán megszokásból is zavart, hogy tegnap este óta nem beszéltünk.

- Majd hívlak.- csókoltam meg a vállát majd a feje tetejét.

- Szia.

Kimentem a kocsihoz és a telefonom után nyúltam. A tegnap estét nagyon jól le kellett zsírozni. Este 7körül nagyon Sandrázós kedvem támadt. És azt mondtam Corneliának hogy, elmegyek Donhoz. Megnézni pár filmet. De közben Donnak is kellett szólnom. Ez volt abban a jó, hogy már beavattam. Nyugodtan lehetett rá építeni az alibit.

- Szia kicsim.- vette fel a telefont.

- Hello. Nem nézel fel? Bill elméletileg nincs otthon.

- Hát, az a baj hogy itt van nálam az unokaöcsém.

- Nem baj, hozd őt is.

- Biztos?- a hangjában egy kis bizonytalanságot vettem észre.

- Perszeee! Hány éves?

- 8 lesz.

- Hozd.- vontam meg a vállam. Nem gondoltam, hogy egy kis srác olyan nagy probléma lehet.

- Jól van. Akkor úgy 20 perc.

- Csók.

Felmentem a lakásomba.

-Bill!- kiabáltam.

Sehol senki.

Ahogy gondoltam. Bill biztos Natashánál ténykedik. Miután Natasha nem tudott velünk eljönni Amerikába és ezek a kis édesek nem látták egymást 3 napig Most szinte összeolvadnak, hogy be tudják pótolni az „elhalasztott” időt.

Gyors letusoltam aztán felvettem valami ruhát a szekrényből.

Befúrtam magam az egyik fotelba és bekapcsoltam a tv-t.

Alig hogy elkezdtem kényelmesnek érezni azt kibaszott fotel nyújtotta élményt, csöngettek. Persze adtam kulcsot Corinnak, de soha nem volt képes használni. Egyszerűen beszarás.

Elbattyogtam az ajtóig és kinyitottam.

Corin gyönyörű volt, mint mindig. Egy kis pink felső volt rajtam jó alaposan kivágott, hogy hatalmas melleit vígan és erőlködés nélkül megcsodálhassam. Dús platina szőke haját pedig felkötötte. Mosolyogva vette le a napszemüvegét és adott egy gyors csókot.

Akkor tűnt csak fel, hogy mellette egy fekete hajú kis srác állt.

Teljesen lesokkoltam. A kis kölkön, bő kis nadrág volt. Meg hosszú Karl Kanis póló. Első benyomásnak nem is rossz.

- Ő itt Kevin- kezdte Corin de a kis srác rögtön felemelte a kezét és várta, hogy adjam a bütyköst.

Nevetve neki ütöttem az ökölbe szorított kezem az övéhez, hogy az én nagy bütykeim csattanjanak az övéin.

- Kevin vagyok. És benned ki tisztelhetek?- nézett fel rám nagy barna szemeivel.

- Szevasz! - néztem le rá- Tom vagyok.

- És be is megyünk Tom vagy itt fogunk végig állni?

Elkezdtem nevetni. Csíptem a kis srácot. Jó volt a beszélőkéje.

- Gyertek.- álltam el az ajtóból és megvártam, amíg bejöttek.

- Milyen volt tegnap este Donnal?- kérdezte Corin és felült az egyik bárszékre.

-Hát..öhm.. jó volt.- voltam meg a vállam.

Kevinre néztem. Szegény fel akart mászni az egyik bárszékre de elég alacsony volt és nem nagyon sikerült neki.

-Segítsek haver?

- De hogy is! Nem látod, hogy megy magamtól is!- csapta le a kezem, amikor a hóna alá akartam nyúlni, hogy feltegyem.

-Hát jól van, te tudod- fordultam meg és átmentem a bár másik végére és ott ültem le.

Corin csak forgatta a szemét jelezve, hogy mindig ez van.

- Kértek valamit inni?

- Aha. Rostosőszi.- bólintott Cornelia.

- És te kis haver?

- Whisky.

- Hohoho! Nem túl erős az így nappal.

- Nem azt kérdezted, hogy mit kérünk, én mondtam? Vélemény nem kell! Amúgy egy sprite is megfelel, ha már így sajnálod tőlem.

-Na ezért.- fordultam a hűtő felé-. Mondjuk jól rábasztál, mert tőlem kaptál volna whisky-t.- kacsintottam rá.

- Tom! Nem beszélhetsz így, ez egy gyerek!

Nem akartam mondani Corinak, hogy szerintem ennél durvább szavadat is használ már Kevin Ezért inkább csak bűnbánóan, néztem rá és megígértem, hogy többet ilyet nem mondok.

- Mit csináltál ma?

- Hát kb 1 órája keltem, elugrottam Kevinért, aztán elmentünk vásárolni.

- Igen én meg majd meg haltam, amíg te keresgetted a cuccaidat.- vágta be a durcát.

- Látod, kínoztad szegény gyereket?- vigyorogtam.

- Nem kínzott, meg akart ölni!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés