Megfogtam a telefont és visszacsúsztattam a zsebembe.

Nagyon felzaklatott ez az egész. Mi az, hogy Bill meg kéri egy csaj kezét és nem is szól!? Ez annyira nem vall rá! Ez olyan baromság. Lehet, hogy eléggé filózós típus és tényleg szereti Nastashát de baszd meg akkor sem kéne ilyen agyalágyult dolgot csinálnia. Szeretheti ő kötelék nélkül is a csajt. Abba pedig inkább nem is gondoltam bele, hogy David mit fog szólnia dologhoz.

És ami a legdurvább, az hogy NEM IS MONDTA NEKEM, még egy cseszett szóval sem, hogy hasonlót tervez.

Bár én sem mondtam neki, hogy találkozgatok egy csajjal, de ezzel csak is neki akartam jót! Csak neki! Annyira közel állunk egymáshoz. Mindig kikéri a véleményem. Főleg ha ilyen komolyan dolgokról van szó. De akkor most miért nem? Pedig szerintem ez azért baromi komoly.

Sandra jött be mosolyogva a konyhába.

Csak ott támaszkodott a hűtő mellett és vigyorgott.

Semmi kedvem nem volt nézni, ahogy ott áll előttem és vigyorog, mikor nekem olyan xar a hangulatom. Nagyon felbaszott. Hogy tud ilyenkor is boldog lenni?

Lehajtottam a fejem és kikerültem.

Sandra meglepődött arccal nézett. Aztán mikor elmentem mellette elkapta a kezem.

- Engedj el!- néztem rá és kitéptem a csuklóm.

Szegény nagyon megijedt, kicsit nyitva  volt szája, de hang nem jött ki rajta. Aztán összeszedte magát.

-Tom, mi a bajod?- kérdezte halkan és higgadtan.

- Semmi- feleltem flegmán. Nem akartam róla beszélni. Nem akartam VELE beszélni. Nem akartam SENKIvel beszélni. Mindenki hagyjon békén.

-Tom.- fogta meg megint a kezem és közelebb lépett egy lépést.- Mi a baj?- kérdezte ismét.

Már bántam, hogy az előbb olyan bunkó voltam. Ő csak segíteni akart. Csak kár hogy xart sem ér.

- Bill eljegyezte Natashát. Eljegyezte, de nekem egy szót sem szolt.

Próbáltam érzelmeket leolvasni a lány arcáról, de az mozdulatlan maradt.

- Figyelj.- nézett mélyen a szemembe.- Nem lesz semmi baj.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra, aztán odabújt hozzám. Szorosan megöleltem.

Pontosan ezt kellett most nekem. Hogy annyit mondjanak Nem lesz semmi baj. Megnyugtató érzés volt hallani, még akkor is, hogyha nem hittem el.

- Figyelj, beszélnem kéne a tesómmal.

- Igen, persze- bújt ki a karomból.- Haza vigyem Kevint?

- Nem kell. Majd én.

- Rendben.- bólintott.- akkor én megyek.

- Maradj még egy kicsit.- nyúltam a keze után, de nem értem el.

- Nem, Tom, legyél túl rajta.- kapta fel a táskáját. Aztán oda jött még adni egy gyors puszit.

- Csak ennyi?

- Kevin.- hangzott a gyors válasz és már indult is ki az ajtón, de mielőtt még kiment volna visszafordult és nagyon szenvedélyesen megcsókolt.
Ezt szerettem benne, nagyon jól tudta, hogy mikor mire van szükségem. Arra a pár másodpercre elfelejtettem mindent, és nem gondoltam erre a hülye eljegyzésre.
- Szia Tom.- fordított hátat.

- Gyere csak törpe- szóltam be a szobába.

Kevin lassan cammogott. Mikor mondtam neki, hogy elviszem Corihoz csak bólintott, és már húzta is a cipőjét.

Egész úton egy szót sem szólt. Lehet, hogy érezte, hogy a pulzusom 200. Nem is nagyon beszéltem Corival. Nem akartam neki is hosszasan ecsetelni az eseményeket. Inkább siettem haza és vártam, hogy Bill mikor érkezik meg.

Az óra lassan ketyegett. Kimentem a teraszra és rágyújtottam egy kettő, három majd négy szálra.

Folyton a telefonomon néztem az órát. Az biztos volt, hogy 4kor haza jön, mivel 6kor már Saki itt van értünk, hogy elvigyen az esti show helyszínére. Bill pedig szereti magát rendben érezni akkorra.

Még csak 3 óra volt. Bele se mertem gondolni mit teszek én egy egész órán keresztül. 1 óra alatt simán szétbasz az ideg.

Rugdostam a terasz korlátját a lábammal, és dobáltam az utcán álló kocsikat csikkekkel, amiket a hamutálból csórtam ki. Xarakodram én már mindennel. Ráálltam arra is, hogy a csikkekkel a galambokat célozzam. De valahogy csak nem telt az idő.

Azt sem tudtam, mit fogok mondani, vagy mit fogok tenni. Sajnos az indulataim irányítottak. Pedig pont azt nem akartam.

Kattant az zár, én pedig gyors megfordultam.

Bill bejött az ajtón, bebaszta a kabátját a székre aztán felnézett rám és összerezzent.

-Uh, Tom, megijesztettél.- kapott a szívéhez, és elvigyorodott.

- Te is engem.- néztem rá szemrezdülés nélkül, aztán elnyomtam a cigit és indultam be.

Bill a hűtőhöz sétált és ki vett egy Red Bullt. Kipattintotta és ivott belőle egy kicsit. Felnézett rám.

- Most mi van?- kérdezte. Nem értette, miért bámulom úgy, mint egy idióta.

- Ugyan, mi lenne?- vertem bele a pultba.

- Hát… mit tom én- dőlt neki a hűtőnek, egyik lábát bevágta a másik elé a karját, pedig keresztbe tette.

Miért kell neki úgy csinálni, mintha tényleg nem lenne semmit? Ennyire hülyének néz?

- Bill, ne legyél már ilyen! Most miért kellett ezt? Ez akkora baromság!

- Mégis miről beszélsz, Tom?- mosolygott.

De miért mosolyog?!? Mi mosolyogni való van ebben?

- Miről? Miről ugyan miről?

- Tom, ha nem beszélsz érthetően nem fogom tudni, hogy mi a bajod!

- Az, hogy nem mondasz el nekem semmit! Az a bajom! Hogy egy kis dög vagy az a bajom! Aki titkol előlem dolgokat.

- Titkol? Mi van? Dehogy titkol.

- Legalább most ne hazudj!

- De Tom, fogalmam sincs, hogy mi a faszomról dumálsz! Tiszta?

- Nem, hülyegyerek! Nem tiszta. Nem kell játszani a fejed.

- De nem játszom!

- Hogy lehettél ilyen barom! Nem kellett volna kicsit gondolkodni előtte?

- De mégis mielőtt?

- Mielőtt meg kérted Natasha kezét.

Billnek elkerekedtek a szemei és némán állt aztán pedig elkezdett röhögni.

- Most mi van?- néztem rá.

- Ez miatt volt ez a balhé?- fogta a hasát a nevetéstől.

- Igen, bazmeg! Ez miatt! Nem elég jó ok?

- Kitől hallottad?

- Nem tök mind1?

- Csak mert az az ember hazudott.

- Micsoda? Nem. Biztos nem. Andreastól hallottam ő pedig Rebeccától. Neki pedig Natasha.

- MI?- nézett fel Bill és azonnal abba hagyta a nevetést.

- Igen. Natasha dicsekedett vele.

- Csessszék meg Csesssszék meg csesssszék meg!- kezdte el a tenyerével ülni a hűtőajtót.

- Mi a gáz?

- Tudom, honnan hihette azt Natasha hogy el, akarom jegyezni. Egy ékszer üzlet gyűrűit nézegettem tegnap. És elmentem kajálni, és nem léptem ki, és Natasha oda ült a géphez. Gondolom, meglátta, hogy mit nézek.

- De miért néztél te eljegyzésgyűrűket?

- Mert feljött csak úgy, tudod ilyen reklám, én meg elkezdtem nézegetni, csak úgy.

- És most ő azt hiszi, hogy meg akarod kérni a kezét és majd bepisil az izgalomtól.

- De én nem akarom. Illetve még biztos nem. Majd talán pár év múlva. Amikor te is Corneliát. És akkor majd úgy.

Hatalmasat nyeltem. Mi az, hogy Amikor te is Corneliát? Mikor mondtam én valaha is ilyesmit?

Bill úgy képzeli el a jövőnket, hogy majd mi így 4en? Ez egy kicsit sokkolt. Nagyon nem akartam kiábrándítani Billt. Lehet, hogy ő teljesen jól látja át a dolgokat és tényleg Corneliával van közös jövőm és nem más lánnyal?

- Akkor béke van?- szólalt meg végül.

- Persze.

- Gyere szívjunk el egy béke pipát- bökött a fejével a terasz felé.

- Rendben.

- Szerinted, ha ilyen dolgon gondolkodnék, akkor nem kérdezném meg tőled, hogy mit is csinálnál te az én helyemben?- Bill, amikor már kint álltunk.

- De, pont ezért is akadtam ki.

- Fölöslegesen.

- Hát jah.

- Tudod te is hogy őszinte vagyok hozzád.

Tudtam, hogy azt kellett volna mondanom, hogy én is hozzád. De nem lett volna igaz. Nem voltam Billhez őszinte. Utáltam ezért magam. De csakis érte tettem. Csak hogy védjem Billt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés