- Ba..szus, bocs csaj.- nyújtottam a kezem. De ő csak nevetett.

- Kicsit nagy a löket, szépfiú.- kelt fel és leporolta a fenekét. Te jó ég. Nincs is itt pór, vagy bármi piszok. Egy ilyen puccos lakóházban az a minimum hogy félóránként felmosnak. De azért szívesen bevállaltam volna, hogy majd én segítek megszabadítani a baba popsiját az oda nem illő koszoktól, porcicákról vagy bármi egyébtől, esetleg a farmerjétől vagy a bugyijától.

- Hát te?- Sandra összeszűkítette a szemeit.- Lelánál voltál?

Hoppá. Úgy látszik túlságosan, elbíztam magam. Csak nem hogy ennyire átlát a hazugságomon. Végülis neki még nem hazudtam. Corint már simán átvágtam, ha olyan volt. Úgy látszik Sandránál ez nem jön be.

- Igen nála voltál.

- Ohh, de jó. Akkor megyek is felsegítek neki kipakolni. Gondoltam, hogy fel fog téged hívni. Tudod nagyon büszke a kis házacskájára.- mosolygott. Huh, nagy kő esett le a szívemről.

- Hát igen. A konyhája szép.

- Igen, nekem is tetszik. Én választottam neki. Meg csináltam róla fényképeket mikor megtudtam, hogy el akarják adni. Aztán Lela ezért vette meg. Megtetszett neki a képek alapján. Nah gyere, menjünk fel.- ragadta meg a kezem hirtelen és húzni kezdett felfelé.

Nem is volt időm ellenkezni már azon kaptam magam, hogy az ajtó előtt állok. Sandra kezét fogva, aki boldogan veri az ajtót.

- Búj be! Csak nem hogy itt hagytad az alsógatyád.- szólt Lela benntről. Nagyot nyeltem. Nem láttam Sandra arcát de tudtam, hogy furán néz. Vagy még sem. Vigyorogva fordult felém.

- Csak nem hogy járt már Lelánál a pizzás fiú?- kérdezte tőlem. Mondhattam volna neki, hogy nem a pizzás fiú hanem én. De akkora állat én sem vagyok.- Hát szívem örülök, hogy látlak- nyitotta az ajtót aztán megállt. Én így pont beleütköztem.

Lela abban a kis mini felsőben és a tangában. Csak eddig jutott el a felöltözésben.

Nem is kellett szegény lánynak megjátszania, hogy zavarban van. Mert tényleg abban volt. Nem attól hogy én látom, hanem abban hogy esetleg Sandrának leesik dolog. Mind kettőnk tudta, hogy nem egy hülye lány.

Sandra nagyokat pislogott aztán felemelte a kezét, hogy eltakarja vele a szemem. Nem mintha bármi újat láttam volna.

- Én én én…- habogta Lela. Majd elhallgatott, gondolom elment. Sandra elvette a kezét és karba tett kézzel nézett rám.

- Mi van?- húztam fel a vállaim, mintha engem is meglepne a női test ilyen alapos látványa.

Már pont nyitotta volna a száját mikor Lela tért vissza és már magára öltött egy farmert, amit pont előttünk gombolt még csak be. Jól tette, hogy nem hagyott minket olyan sokáig kettesben. Sandra nehogy elkezdjen gondolkodni és kombinálni, mert abból csak gebasz van.

- Bocsássatok meg, de pont készültem átöltözni.- pirult.

- Hát öhm. Segáz. Én voltam a hibás.

- De ne állj már ott te hülye pitsa! Nem is ölelsz meg?

A két csaj nevetve borult egymás keblére.

- Isztok valamit? Bár kávéfőzőt még nem pakoltam ki.

- Így délfelé? Hülye vagy? Egy gyümi lé megfelel.

- És te Tom?

- Öhm. Semmi kösz.- indultam a csajok után a konyhába. Sandra felugrott a pultra pont oda ahol 7 perce még keményen csináltuk. Uh Bassza meg. Olyan kurva bűntudatom támadt, mint amilyen eddig még soha. Legszívesebben ütni, vágni tudtam volna magam.

- Figyeljetek csak- álltam fel zavaromban.- Nekem lesz még egy kis megbeszélésem Daviddel.- ami persze kamu volt.

- Jól van. -bólintott Lela.

Szívesen oda mentem volna Sandrához egy kis búcsúzóért. De ő még nem tudta, hogy elmondtam Lelának, szóval hagytam az egészet a búsba.

Kibattyogtam a kocsimhoz aztán kihajtottam a forgalmas útra. Fogalmam sem volt mihez kezdjek magammal. Legszívesebben elnéztem volna Corinhoz, de nagyon jól tudtam, hogyha egyszer eljutok odáig, akkor már a hátam közepére sem kívánnám.

Lefordultam a legközelebbi kereszteződésnél. Xartam rá hogy merre vezet. Sajnos túl jól ismertem a várost, és nagyon jól tudtam hová fogok kilyukadni. Nagyon jó hely volt. Talán a legjobb nekem ebben a percben, ahová vágyhattam, de sajnos ismeretem már jól. Pedig olyan jó lett volna kicsit eltévedni. Annyira hogy a gondjaim sem találnak rám. De ez lehetetlennek bizonyult.

Beparkoltam a kikötőbe. Arra valahogy mindig borult az ég. Köcsög nagy óceánjárók úsznak a vízen. Lassan és lomhán, mintha csak annyival tudnának menni. Közben majd szétvető őket az erő. Úgy éreztem magam, mintha én is ilyen lennék. Csak egy helyben topogtam már egy ideje. Tudtam, hogy ez így nem valami építő jellegű, hogy ilyen sok bonyodalom szálat szövök. Amivel magamnak teszek be, mert ha tovább így folytatom egyre szűkülni fog a dolog, akkor végül megfojtom magam ezzel a sok xarral. Minden lelepleződik és utána nekem végem.

De sajnálom. Ez van. Megőrjítenek ezek a nők. Mindig alul maradok az erejükkel szemben. Képtelenség menekülni. Hiába is látom át a következményeket és hiába is, tudom, hogy LE KELL ZÁRNOM a dolgokat. Hogy csak 1 maradjon.

De olyan lehetetlennek tűnik a választás, hogy mégis ki?

Próbáltam tiszta fejjel mérlegelni.

Perpillanat 3 lány ugrott be, akikkel kicsit jobban voltam, mint a többiekkel, és akikről érdemes egyáltalán filozni. Szóval nem ezer éve történt velük a dolog és nem csak egyszer. Hatással vannak a mostani életemre.

Első Lela, de róla nem is tudok nagyon semmi. Csak hogy jó vele. Nagyon is. Szal, valami olyan kisugárzása van a csajnak. Életemben 3szor találkoztam vele és abból 2szer lett sex a vége. Azt mondják, hogy az ember, tanul a hibáiból. Úgy néz ki ez nekem nem megy. Más lánnyal találkozok, meg van.. aztán másodszor már nincs az a varázs. Igaz akkor tudjuk, hogy ez nem jönne nekünk össze csak egy éjszakára. De Lelával is tudtuk, hogy úgy sem menne. Csak egyszer. Aztán mégis 2 lett belőle. De ő a legkönnyebb eset, vele nem annyira komoly. Ha nem találkozunk, akkor semmi baj nincs. Ő nem téma. Vele nem olyan mély a dolog. Nem is olyan macerás lezárnia dolgokat. Ami neki is az érdeke, ha jóban akar lenni a barátnőével.

Corin már jóval neccesebb. Teljesen más világ. Mindenki azt várja el, hogy vele legyek. Mindenki úgy tudja, hogy vele vagyok 100%ban. Mi vagyunk azok, akik teljesen kiegészítik egymást-, gondolják. Amikor összejöttünk még én is így láttam. Majd ő lesz az, aki egyenesbe hozza az érzelmeimet, és aki kicsit helyre rázza dolgaimat.

A fanok is elfogadták, ami nagyon jó dolog. Davidnek is tetszett az ötlet mikor bejelentettem, hogy szeretném nyilvánosságra hozni, mert talán ez már egy komoly kapcsolat. A sajtó is csupa szépet írt, hogy talán ő lesz a lány, aki lenyugtat. Egy ideig ment is a dolog. De aztán elmúlt ez a rajongás. Felébredtem és éreztem, hogy mindjárt megfulladok, és már nem igénylem, hogy ott legyen mellettem, már csak úgy van. Nem rajongtam úgy érte, mint régen. Akkor is iszok jó csaj maradt, de semmi több. Szerettem vele lenni. De talán csak, azért mert elvárták tőlem. Azok is, akiket a legfontosabbnak tartottam. Bill. Imádta, hogy vele vagyok. Nagyon. Büszke volt a tesókájára. Ez azért eléggé lehangolt és teljesen elbátortalanított, attól hogy esetleg szakítsak Corinnal.

Nagyon nehéz megszakítani a kapcsolatot egy olyan emberrel, aki már teljesen beleforrt az életedbe. Anyámmal is tök jóban voltak. Rengeteg cucca volt nálam és ismertem mindenki, akit ő is. Tudtam a barátnői nevét, akikkel együtt járt vásárolni. És tudtam a fodrászszalonja címét. Hogy melyik kedvenc virága és hogy mit szeret enni, ha szomorú. Hogy milyen lapokat járat, vagy hogy hová szokott menni reggelizni. Hogy hogy szereti a teát, és hogy lekvárral eszi a pirítóst. Ismertem fóbiáit és hogy fél a tetoválástól, amit én aranyosnak találok, bár Billével már egészen megbarátkozott. Szóval úgy mindent. Éreztem, hogy még mindig van köztünk valami kapocs. Ami összeköt minket. Meg hát ki tudna kidobni egy ilyen hatalmas mellekkel megáldott kiscsajt amilyen Cornelia? Alacsony szöszi, hatalmas dudákkal, amik között az ember szívesen fulladna meg.

Sandrában pedig pont azt vonzott, hogy teljesen lehetetlen. Egyszerűen elérhetetlen volt. Szinte mondhatnám, hogy semmi esélyem nem volt nála. Mert teljesen nem az a pasi voltam, aki neki kéne. Egy svéd milliárdossal az oldalán tudtam volna elképzelni vagy egy svájci bankár fiával. De nem is ez volt a legnagyobb bibi. Már kitudja mennyi ideje voltunk „együtt” de még mindig nem volt az enyém. Nem fedte fel magát előttem. Úgy tett, mintha csak úgy lennék neki. Néha már én sem tudtam, hogy akkor most tényleg nem érez irántam semmi érzelmet és csak azért „tart” hogy mégis legyen valami, vagy csak ilyen a természete. De tudtam, hogy nem. Mert néha teljesen jól meg voltunk. Mint egy igazi pár. Máskor meg hihetetlenül hideg volt velem. És képtelen volt megnyílni. Sex után is mindig sietett el vagy jobbik esetben is elfordult vagy csak félig ölelt át és kerülte a tekintettem. Akkor teljesen védtelen volt. Ezt én láttam rajta. Nincs nagyon szüksége pasira. Ezt nagyon is jól tudom. Nincs rászorulva… Nem volt rá ideje. Ezt mondta is nekem. Hogy komoly kapcsolat neki most nem menne.

Nehéz választás. Alacsony cuki kis bögyös szőke, vagy magas szexi sötét?

Szinte éreztem, ahogy szétesik a fejem. Képtelen voltam dönteni. Inkább nem is agyaltam rajta többet.

Figyeltem, ahogy egy madár repked a kocsim előtt. Talán sirály volt.

Elkapta a szél egyik áramlatát és engedte, hogy csak szálljon. Szívesen lettem volna a helyében.

Egyre közelebb körözött aztán hirtelen leszállt a motorháztetőre és kíváncsian nézett rám.

-Kaja köll?- kiabáltam ki neki. Felkapta a fejét és tovább kémlelt. Szemtelen egy lény volt.

Aztán tette egy lépést közelebb. Csikorogtak a hatalmas karmai amikor húzta a lábát. Mérgesen kezdtem dobolni a szélvédőn, hogy elijesszem.

- Hey! Te rohadt tollas! Húzzál csak innen nagyon gyorsan!- kiabáltam. De nem akart elmenni.

Féltem, hogy összekarcolja a festéket. Gyors beindítottam a kocsit és hátra hajtottam. Szegény madár elvesztette az egyensúlyát, kicsúszott a lába. Aztán gyors elrepült.

Úgy gondoltam ideje haza menni.

Szép nyugisan ugráltam fel a lépcsőn. Aztán kizártam az ajtót. Bill pont a konyhában volt. Natasha meg a pultnál ült és nagyon durcás fejet vágott. Itt valami nem klappolt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés