- Figyelj - vettem erőt magamon és felé fordultam- Van valami, amit el kell mondanom. De tudom, hogy nem fogsz neki örülni. De muszáj, hogy tudd, mert a testvérem vagy és te állsz hozzám a legközelebb. Meg szóval na.. szóval csak neked akartam jót, hogy nem mondtam el. És csakis azért nem, mert szerettem hogy büszke vagy rám.- vakartam a fejem zavartan.

- Meghúztad Sandrá,t mi?- húzta a száját.

Leesett az állam. Basszus, tényleg nem tudok neki hazudni.

- Hát…

- Tudtam! Tudtam! Tudtam!- kezdte el rugdosni a korlátot.- Éreztem, hogy ez lesz! Az a hülye ribanc szétrakja neked a lábad és te meg nem tudsz majd uralkodni a farkadon, és muszáj neki bevágnod.

- Hey! Hey Hey Hey! Álljunk csak meg! Egyáltalán nem így volt. Képzeld el!- kaptam fel a vizet.- Sandra nem egy ribanc!

- De az! Egy kibaszott nagy ribanc, ha rámászik egy faszira, akiről tudja, hogy barátnője van és megbaszatja magát vele.

- Nem baszatta meg magát velem! Nem mászott rám! Nem tudta, hogy van barátnőm. Vili?- fújtattam. Felbaszott, hogy nem éppen kedvesen beszélnek a csajról, aki nekem sem fontos. Ezt még a tesómnak sem engedtem meg, akkor sem hogyha jogosan volt felháborodva.

- Nem tudta? Na ne mondd már! Mióta tudja már!

- Igen! De amikor először lefeküdtünk akkor még nem mondtam el neki, hülye gyerek- magyaráztam Billnek mint egy gyépésnek, és még mutogattam is hozzá.

Bill elhallgatott. Majd mikor leesett neki, elkerekedett a szeme és hátrált egy lépést. Eddig csak azt hitte, hogy egyszer meg volt mostanában és ennyi a történet.

- És mégis mióta?- kérdezte, és közben rázta a fejét. Szerintem, már nem is érdekelte.

- Hát, nem tudom, nem emlékszem. Andreas szülinapi buliján tudta meg, hogy együtt vagyok Corinnal, azért ment el olyan gyorsan. Akkor nem akart velem szóba állni.

- Pff. Olyan régóta? Aztán valahogy mégis…Hülye qrva.

- Bill, Bazd meg álljál le, mert pofán cseszlek! De most tényleg. Nem csak ő a hibás, én jobban. Ez van. Nem tehetsz ellene semmit!

- De nem hozzád való! Te meg Cornelia- kezdte, de nem hagytam hogy befejezze. Pont ezt nem akartam, hogy ilyeneket mondjon.

- Nem Bill! Egyáltalán nem! Csak te szeretnéd, hogy Corneliával minden rendbe legyen. De közben nem.

- De ő Gyönyörű.

- Igen, gyönyörű, imádni való, édes, szexi. Szinte már tökéletes. És simán el is lennék vele, hogyha nem ismerném Sandrát, de mégis ismerem. Ez van!

- Biztos az a célja neki, hogy lapátra tedd Corint!

- Nem hinném!- nevettem.- Neki nem kellek, mármint úgy nem kellek. Nem akar engem, meg amúgy is... Túl elfoglalt.

- Hát akkor meg, mit erőlködsz?

- Jól van, hagyjuk!- vontam meg idegesen a vállam, aztán hátat fordítottam Billnek és indultam vissza a többiekhez. Igazából néha én is elgondolkodtam, hogy akkor végül is én mit  erőlködöm?

- Tom! Állj már meg- jött utánam. De eszem ágában sem volt teljesíteni a kérését. A többiek előtt biztos nem mer beszélni.

Bevágódtam Cori mellé.

- Nah végre, azt hittem már sosem jössz.- Húzódott hozzám közelebb és feltette az asztalra az összekulcsolt kezünket.

Bill mérges fejjel bámulta a kezeinket, ami az összetartozásunkat szimbolizálta.

Nem nagyon tetszett neki.

- Most már hogy itt van a két jómadár is, együnk.- Vette le David az ezüstfedőt a sültekről.

- De jó illata van!- mosolygott bájosan Corin.

-Igen.- Bólintott Georg és kivett egy szeletet.

- És hol marad az áldás?- szörnyülködött el David, de persze csak poénból.

Szépen elnyámmogtunk, meg minden.

- Bill ide adnád a vadászszószt?- mosolygott Sandra.

- Talán a kezet talán nem olyan hosszú, mint a gyönyörű lábad, ami után minden pasi lógatja a nyelvét.

Mindenki csak pislogott, de nem értette ezt a hirtelen jött dolgot.

-Nem is kívánom azt a szószt. -bújt ki a dolog alól Sandra és egy hatalmas falatot vett a szájába, hogy még akkor se kelljen válaszolnia, ha valaki kérdezi.

Fagyos hangulatban telt utána az összejövetel egészen a desszertig, ahol már átadhattuk magunkat Don és Andreas egetverő baromságainak.

- Nah ki mit kér inni?- állt fel David.- Megkóstoljuk Sandra whisky-ét?

- Nincs valami más?- húzta a száját Bill.

Láttam, hogy Sandránál most telt be a pohár. Megvárta, amíg mindenki koccint, és mosolyogva dicséri az italt majd nyújtózkodott egy hatalmasat-, amit persze a hímtagok pislogva nézek-, aztán intett a fejével Billnek hogy azonnal menjen ki a teraszra. De úgy láttam Bill nem akarta venni a lapot. Hosszú percekbe és gyilkos pillantásokba került, mire leesett neki.

Jobbnak láttam, hogyha én is velük tartok.

Kiértünk a teraszra, Sandra azonnal megfordult és gyilkos nézéssel indult Bill felé.

- Neked meg mi a fasz bajod van veled?- kérdezte össze szűkített, szemel, karba tette kézzel a lány.

- Szépíthetek egy kicsit, és akkor azt mondom, nem vagy túl szimpi, de őszintén megmondhatom, hogy utállak.

- Tudod mit! Akkor lény őszinte, én meg szépítek a dolgokon, és azt mondom, hogy én is utállak.- sziszegte a lány.

Billt nem hatotta meg a dolog.

- Hát akkor légy büszke magadra, de én most bemegyek.

Sandra vett egy 90 fokos fordulatot és rám nézett.

- Nah ki vele!- mérgesen a mellembe fúrta a mutató ujját.
- Tudja?
Tudtam, mire gondol. Kénytelen voltam elmondtam neki.
- Igen.

- Hát baszd meg, szép volt. Gratulálok.- viharzott el.

Elhúztam a szám és visszabattyogtam. Egy új vendég jött. Stílusos késés kipipálva. Lela volt az.

21. rész.

- Szia! Hogy-hogy itt és nem Vegasban?- mosolygott boldogan Dom.

- Csak átruccantam. Unom már a Vegas-i szaunákat- nevetett és közben rám nézett.

Nem szokásom zavarba jönni. De most sikerült.

- Házigazdát merre találom?- nézelődött.

- Itt vagyok!- bukkant fel David és rögtön megölelte a lányt. Egy arany szandál volt rajta, aminek hatalmas masni volt az elején. És hozzá egy fényes koktél ruha. Nagyon látszott rajta hogy Vegasban élt.

Egy kis fehér szőrmés mellény volt rajta, de alig ér a melle aljáig és elöl nyitott volt, Olyan volt, mint egy boleró.Ez alatt egy pánt nélküli fekete csillogó kis top volt.

A haját egyik oldalon megkötötte így lógott neki kivasalva előre.

- Miről maradtam le?- nézett végig a társaságon, hatalmas tussal ívelten kihúzott szemeivel.

- Nyugalom. Csak a kajáról.

- Oh, az nem gáz! Fogyózóm!- jelentette ki nevetve.

- Mit csinálsz?- fordult felé Don hatalmas szemekkel..

- Ne is kérdezzétek!- fogta a fejét Sandra szörnyülködve.- Jobb, ha nem akarjátok hallani! Lela, nehogy el kezd!

- Most miért? Tudjátok ez egy…

- Ne!- fogta be Sandra a fülét- Nem akarom megint hallani!

- Szóval Popcorn- diéta, ennyi az egész! Állati jó. Imádom!

Magamban nevettem. Úgy mindenen. Elképzeltem, ahogy Lela egész nap popcornt zabál, és úgy járkál fel alá a lakásban. Másrészt Natashán és röhögnöm kellett. Húzta a száját, kezével a hasát tapogatta és nagyon gondolkodott valamit. Nagyon jól vágtam, hogy azon morfondírozik, hogy lehet, hogy neki is kéne egy kicsit fogyókúrázni. Ezek a nők. Olyan hülyék néha. De tényleg. De mégis imádni valóak.

- Ekkora baromságot!- tette karba a kezét Bill.

- Parancsolsz?- nézett vissza Lela ledöbbenve.

- Hogy ez baromság!- vonta meg makacsul a vállát.- Csak egy nem komplett talál ki ilyet!

- Nem én találtam ki!

- Az sem komplett, aki követi!

- Pedig neked sem ártana. Elég húsos vagy- mérlegelt a lány.- Mondd csak, te gyúrsz? Szépek a bicepszeid! Lefogadom, hogy nem ember nézett már pankrátornak! Biztos sikered lenne. Mindenki rettegne.

Mindenki az asztalt verte a nevetéstől. Csak Bill vágott sértődött képet. De hát ő erőszakolta ki magának.

Natasha és felnevetett, aztán egy percre lefagyott.

- Mi a baj?- fordult felé Bill.

- Áhh, Semmi. Semmi. Csak kicsit rosszul vagyok. Nem lenne nagy baj, hogyha lelépnék?

- Hazaviszlek- állt fel Bill.

- Nem, nem kell.- fogta a fejét a lány.- külön kocsival jöttük. Semmi értelme nem lenne.

- Akkor legalább kikísérlek.

Mindenki kussban figyelte a másik arcát. Andreas már nyitotta a száját, de aztán visszacsukta. Tudtam, hogy ő is azt akarja kérdezni, hogy Bill miért ilyen tahó ma este.

- Tom, a hugidnak meg mi a baja? Megjött a mensije?- fordult végül felém Lela.

Már pont válaszoltam volna, de elnyomta a hangom a többiek nevetése. Nem volt szép ez a húzás Lelától és más esetben biztosan kiálltam volna Bill mellett, de ez esetben nem tettem, mivel Lela is jogosan kérdezett ilyet.

Hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, elkezdtünk inni. Andreas Don nyakába kapaszkodott és nem akart leszállni róla, ami a szöszit eléggé felbaszta. Corin pedig mosolyogva adott finom puszikat az arcomra.

- Nem mondjátok komolyan, hogy ilyen gyors bevágtátok az ajándék whiskymet- forgatta a levegőben Sandra az üres üveget.- Azt a nagy fogyasztói fejeteket!

Bill gyors lehúzta a pohara tartalmát. Volt egy olyan érzésem hogy nagyon meg szerette azt a különleges fajta whisky-t, de nem akarta mi is észrevegyük ezt. Levágta a poharat az asztalra és durcásan motyogott valamit és közben fel-fel nézett a mellettem ülő két lányra Lelára és Sandrára akik egymás nyakára borulva nevetgéltek.

- Életem ide adnád a citromos tálat?- kocogtatta meg Lela vállát Sandra.

- Persze baby- adta át neki bájosan mosolyogva.

- Ne itt lezbuljatok jó?- mondta Bill halkan a száját undorra húzva.

- Mi bajod van?- Lela meglepődve. Mintha nem hallotta volna tisztán.

- Azt, hogy hűtsétek le magatokat, mert ez undorító!- Bill indulatosan.

- Szerintem nem nekünk kéne!- Sandra tök higgadtan nevetve.

- Dehogy is nem! Gusztustalan kiégett kis riban..

- Na most fejezd be Bill!- álltam fel és nem hagytam, hogy Bill befejezze beszédét.

- Ugyan miért? Igazam van! Bejönnek, aztán úgy viselkednek, mint valami kibaszott dívák. Jobb nekik Vegasban ahol…

- Nah jól van, most már tényleg hűtsd le magad, mert különben én teszem meg.- állt fel Lela indulatosan és kezével megmarkolta a koktélos poharát.

- Persze,presze, csak a szád nagy mert…- Állt fel Bill és így farkas szemet nézett Lelával.- azt hiszed tied a..- Lela rezzenéstelen arccal rálocsolta a pohara egész tartalmát Billre.

A fiú dermedten állt tovább és a szája mozgott, mint egy halnak.

Senki sem mert megszólalni. Csak döbbenten néztünk fel Billre, aki még mindig dermedt volt. Aztán megrázta a fejét, felkapta a már üres poharat és a falhoz vágta. Aztán átgázolt a szilánkokon és kiment a házból.

- Megérdemelte.- Andreas.- Nem mész utána Tom?

- Ööö...- vakartam zavartam a fejem.- De, kéne..Csak- ültem dermedten. -Majd szépen haza megy, aztán lehiggad.- vontam meg a vállam.

Tudtam, hogy kell neki egy kis idő. Bár én sem nagyon értettem, hogy mi is volt akkor ez az egész. Nem szokta így kikészíteni egy lány. Tudtam, hogy nem ez volt a baja. Ez lehetetlen. Szerintem a Sandrás ügy borította ki. Aztán a többi már lapát volt a tűzre.

- Szívem, úgy látom itt elég húzós a hangulat, nem megyünk-, simogatta meg Cori a combomat, aztán oda hajolt hozzám.- Tudod, még össze kell pakolnom holnapra.

- Holnapra?

- Igen, tudod, mondtam, hogy Rebeccával megyünk 2 napra Münchenbe vásárolni.

- Nem mondtad!

- Dehogyis nem! Amikor jöttünk ide, meg tegnap is!- nézett végig rajtam sértődötten.

- Jah, igen! Persze!- csaptam a homlokomra, mintha eszembe jutott volna. Őszintén halványlila gőzöm sem volt miről dumált. Biztos valami más járt az agyamban mikor mondta ezeket. De csöppet sem örültem a dolognak. Ha esetleg mikor először közölte lélekben ott lettem volna tanúsíthattam volna akár egy csöpp ellenállást, talán maradásra bírtam volna. De így elég nagy gáz lett volna tiltakozni egy olyan dolog ellen, amire már előtte rábólintottam. Nem baj, így 2 napom csak Sandráé lesz. Ebbe belegondolva már nem is hiányzott Cornelia. Még ma este szívesen megmondtam volna neki, hogy 2 napig ki sem fogunk kelni az ágyból, de hogy is tehettem volna meg mikor a Cori egy percre sem hagyott magamra.

Felálltunk és búcsúztunk mindenkitől. Aztán pedig elmentünk hozzánk. Kértem Corint hogy, aludjon ott nálunk, de nem akart, hogy be tudjon pakolni. Így a kocsiba egy elhúzott kicsit mélyre hatolóbb csók után búcsúztunk el egymástól. Nekem sem volt kedvem nála aludni. Bár őrülten kívántam a dolgot. De úgy döntöttem, hogy most inkább nem.

Haza értem és azonnal bespuriztam a szobámba. El akartam kerülni Billt. Még legalább reggeléig.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés