Bemásztam az ágyba és bekapcsoltam a TV-t. El is aludtam rajta se perc alatt. Reggel a főző műsör ment mikor felébredten. Jó korán lehetett. Kikapcsoltam a TV-t és kimentem a konyhába egy kávéért.

Kómásan vettem le a bögrémet aztán kimentem a teraszra és rágyújtottam, közben iszogattam.

Egészen felébredtem. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom meg a fogam. Nem akartam még felöltözni. Jól éreztem magam abban a boxerban amiben aludtam is.

-Biiiil!- kiáltottam elvékonyított kislányos hangon.- Biiil!

Igazából még nem is reméltem, hogy Bill fent van. Nagyon is jól tudtam, hogy még nagyban alszik. Én is aludtam volna normális esetben, de már most rögtön át akartam menni Sandrához. Mentem is a telefonomhoz hogy hívjam.

Idegesen doboltam az ujjaimmal az asztalon mikor a nevek között kerestem ki a számát.

Ki volt kapcsolva.

Mi van? Sosincs neki kikapcsolva.

Hívtam a lakásán lévő telefonját.

Csak vártam és vártam.

- Szia Sandra vagyok. Tudod a dolgod!- kapcsolt be az üzenetrögzítő.

- Szevasz Tom vagyok! Miért nincs bekapcsolva a mobilod? Vedd, fel kérlek Jó?..Gyerünk már! Kelj ki az ágyból! Nem teheted meg velem, hogy nem vagy otthon! Figyelj! Ááá! F.U.C.K!- leba.sztam a telefonom az ágyra és benyomtam a gépet.

Nagyon reménykedtem, hogy csak leugrott a sarki pékségbe batyuért, a mobilja meg csak szimplán lemerült és nem egy egész délelőtti programja van. Láttam, hogy neten fenn van. Akkor pedig hol a tökömbe lehet? És miért nem veszi fel nekem. Csak otthon lehet. A pékségbe való vásárlásért nem kell a laptop.

Írtam neki egy mailt:

Pár perc múlva jött is az üzenet.

3szor olvastam végig mire eljutott az agyamig. Nem tudtam mit írni az értetlenségtől. Így csak 3 betűt ütöttem be:

- Bekapcsoltam a telomat .- jött a válasz pillanatok múlva.

Odaugrottam az ágyhoz. Vagy inkább vetődtem. Aztán hívni kezdtem. A lábammal dühösen rugdostam az ágy szélét. Igazán fel baszta az agyam a dolog.

- Szia- vette fel.

- Hol a francba vagy? Mi ez az egész?- kezdtem indulatosan.

- Nyugi, csak eljöttem. Itt vagyok egy Hamburg alatti város hoteljében.- mondja érzelem nélkül. Mintha semmi probléma nem lenne.

- Mi az, hogy ott vagy?

- Itt vagyok és kész. Nem tom mi ebben a nagy szenzáció. 2 napom van a vizsgáig. Eljöttem tanulni. Amit mostanában nem nagyon tettem.

- Kikapcsolod a telefonod? Nem szólsz senkinek?

- Igen, nem akartam, hogy bárki is zavarjon.

- De még nekem sem szóltál előtte! Egy szóval sem mondtad, hogy elmész!

- Tom, ne kiabálj! Ugyan miért kellett volna szólnom!?

- Ugyan miért? Ugyan miért? Talán, mert érdekelt volna, és szerettem volna tudni róla. Ugyan mikor óhajtottál volna szólni nekem? Majd ha vissza jössz, mondod hogy merre voltál? Én meg kereshettelek volna 2 napig!

Sandra egy ideig nevetett, fogalmam sem volt mi neki olyan vicces.

- Kerestél volna- kacagott tovább-Ez tetszik. Amúgy meg este felhívtalak volna. Csak tudod most Freudot, tanulmányozom.

- Freud? Ő egy pasi?

- Férfi.- nevetett megint. Faszom ki van, hogy mindig csak nevetni kell!- Sigmund Freud. De már meghalt.

- Ja, az más. Szóval nem őt közvetlen tanulmányozod.

- Nem őt, hanem az elméletét. Pszichoanalízis. De áh, hagyjuk mind1.

- Igazad van, hagyjuk. Lényeg hogy nem értem miért nem tudtál volna szólni?

- Jaj istenem! Szállj már le a témáról! Nem szóltam. És akkor. Ne tény úgy mintha nagy ügy lenne jó? Meg mintha nem tudnál nélkülem élni. Majd addig vagy a barátnőddel, vagy bármi. Volt már olyan, hogy nem kerestél 2 napig. Nagy ügy.Most meg megyek- csapta le dühösen.

- Hülye pitsa!- ordítottam a telefonba, de sajnos már nem hallotta. Mérgesen vágtam le megint a telefonomat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Úgy bevágtam az ajtót, hogy letört a kilincs.

- Qrva életbe- vágtam bele egy hatalmasat. De nem segített. Csapdába estem. Olyan dühös voltam, hogy jóformán le sem xartam. Ledobtam magamról a boxert, aztán beálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam teljes nyomásra. A víz tök hideg volt. Felsikítottam. Nem csodálkoztam volna, hogyha az egész lakást felébresztettem volna. Nagyon megijedtem a farkam is hirtelen összeugrott 1centisre. Talán ezt egy felsőbb hatalom rendezte így, hogy lehiggadjak tőle. De pont az ellenkező hatást váltotta ki, még jobban felhúztam magam.

- Tom! Neked meg mi a bajod? Mi volt ez az ordítás?- szólt Bill mérgesen az ajtó mögül. Elég morcos lehetett. Sosem szereti, ha felkeltik. De engem jelen állapotomban csöppet sem zavart.

- Semmi nem volt, okés? Csak kicsit nyisd ki az ajtót, mert magamra csaptam, aztán húzz vissza szunyókálni, nehogy karikásak maradjanak a szemed, jól van?

- Pffff, ahogy óhajtja, uram..- nyitotta ki kicsit aztán -gondolom- el is húzott vissza az ágyába.

Kiugrottam és a derekam köré csavartam egy törülközőt, aztán átvágtáztam a gardróbomba. Csak egy dolog járt az eszemben. Menekülni innen, de qrva gyorsan. Menekülni a baszott gondolataim, és minden elöl. Szívesen indultam volna Domhoz. De ő kitudja kivel, van az ágyában. Simán kinézem belőle, hogy tegnap este a vacsora után ne óhajtotta egyedül álomra hajtani a fejét és felhívott valakit. Csak egy helyszín jutott eszembe, ahol biztos helyem lenne. Bár elég sok érv van, arra hogy ne menjek oda. De nem érdekelt. Nem voltam elég józan a gondolkodáshoz, jobban ment a cselekvés.

Felkaptam az egyik sapkám és vonszoltam magam vele a tükör elé. Amikor már teljesen tökéletesen állt nagyot sóhajtottam. A pultról levettem a telefonomat, a slusszkulcsot és egy csoki szeletet. A csokit bevágtam miközben ugráltam le a lépcsőházban, a csokipapírt pedig csont nélkül bevágtam a bejárat melletti kukába. Egy NBA star is irigykedve nézett volna rám.

Nagyon jól tudtam, merre kell mennem, de nagyon különös érzés volt abban a tudatban vezetni, hogy hiába haladok el a más jól ismert házak, boltok mellett a végcél nem Sandra lesz.

Leparkoltam a kocsival aztán szinte felrohantam a lépcsőház ajtajához. Az ujjam rögtön megnyomott egy gombot. Egy kis időbe tartott mire észbe kaptam, hogy a megszokás vezényelt és esetleg azért nem kapcsol be a kamera, mert akihez eddig csöngettem nincs is otthon. Egy sorral feljebb léptettem az ujjam és vártam.

Bekapcsolt a kis monitor és Lela álmos feje virított benne.

- Tom? Te meg mit akarsz most itt?- törölgette a szemét nyögősen.

- Szia, csak beszélnünk kéne. Jól van?

- Nem Tom, fogalmam sincs, mit akarsz, de szerintem ezt nem kéne.

- Nem, Lela figyelj!- fogtam idegesen a fejem- Csak engedj fel jó?

- Figyelj én..Pizsiben vagyok. Most keltem fel egy fél perce, arra hogy valaki idegbeteg állat keze hozzánőtt a szomszéd csöngőjéhez.

- Jah az én voltam. Véletlen Sandráét nyomtam-, hazudtam, illetve mégse, mert nem szándékos volt. De véletlen sem. Csupán megszokás vagy szimplán tudatalatti.

Az ajtó csipogott kettőt. Felé fordultam és kinyitottam. Aztán szaladtam fel a lépcsőn. Qrvára nem tudtam, hogy most mit is akarok én. Mit várok el Lelától és magamtól. Vagy talán tudtam csak nem akartam bevallani még saját magamnak sem.

Lela egy köntösben várt a résnyire nyitott ajtó mögül. A fejét kidugta és közbe nézett, amikor meg látott engem hátrált egy lépést, de az ajtót nyitva hagyta.

Mentem utána. A lakásban mindenhol üres popcornos zacskók hevertek. A konyhából pedig olyan zaj szűrődött ki minthogyha pont valaki pattogtatna még egy csomaggal. Tehát a popcorn diéta nem volt kamu szöveg. Elvigyorogtam és mentem Lela után a konyhába.

- Te meg mit mosolyogsz?- bökött felém a fejével.

- Semmi semmi.

- Nah, mondd már.

- Mondom semmi.

- Nah jól van. Mondd, miért jöttél! Gondolom nem csak úgy látogatni.

- De! Mert nem látogatlak meg csak úgy hátsó szándék nélkül.

- Haha. Megnevetetsz.

- Pedig nem állt szándékomban. Sandra elment.

- Tudom.

- Tudod? Neked szólt.

- Nem baszd meg, mondták a kommandó manók, onnan tudom. Még jó hogy ő mondta.

- Nekem nem szólt.

- Biztos később akart.- vonta meg a vállát.- Vagy azt hitte, hogy nem érdekelnéd.

- De ez…Ezt honnan veszi?- álltam fel ingerülten.

- Nyugi nagyfiú- jött a hátam mögé és a vállamnál fogva leültetett a székre. A kezeit pedig lassan csúsztatta a mellkasomon. Sajnos csak játékból csinálta, mert amikor már pont izgibb fejezetbe léptünk volna elkapta a kezeit. Felálltam és így pont szembe kerültem vele.

- Ezt miért csináltad?- kérdeztem.

- Nem tudom, csak úgy jött- hadarta. Láttam, hogy zavarba volt. Már pont fordult volna, el mikor megfogtam a csuklóját és magamhoz rántottam.

- Engedj el, te barom!- kiáltotta az arcomba.

-NEM!- ordítottam vissza. Mélyen a szemébe néztem. Az mindent elárult.- Ne mondd, hogy te nem érzed!

- Fogalmam sincs miről beszélsz!- sziszegte- De ha nem engedsz el sikítok.

- Nem fogsz- mondom és erőszakosan megcsókoltam. Egy ideig verte az öklével a mellkason, szabadulni próbált. Aztán egy idő után a tolás szorításba váltott.

Erősen összetapadt az ajkunk. Neki nyomtam a fajnak és erősen karoltam a derekát. Elveszítettem a kontrolt. Már nem én irányítottam a testem.

Kicsit sem óvatosnak mondhatóan elindultunk a már jól ismert konyha pult felé. Szinte majd felrobbant a ház, olyan szenvedélyesen csináltuk. Lela hatalmasakat nyögött a fülembe, innen tudtam, hogy ő is ugyan azt érzi, amit én. A tiltott gyümölcs a legédesebb.

De a tiltott punci aztán még édesebb.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés