Sandrán egyszerre láttam, hogy ijedt, meglepődött és értetlen. A szája pedig felfelé ívelt. Nem is csodálom. Megmondom őszintén én is kiröhögtem volna magam, hogy lehetek ilyen nevetségesen szánalmas.

- Patkányok, mi?- kérdezte tőlem és közben eldöntötte oldalra a fejét.- Jó nagyra nőttek.

-Ba..sza meg- motyogtam magam elé, de reagálni képtelen voltam. Sőt teljességgel lehetetlen lett volna szabadulnom. Az önbecsülésem nem volt még ennyire lent. Legalábbis évek óta nem. Egy kurva kis boxerben vigyorogtam, amin az Engedd ki az ördögöt és várd az áldást felírat virított. Egy salátás tálszerű, rikítóan piros xar volt a fejemen. És a nőm barátnőjének konyhaszekrényében csücsülök és szenvedve integetek annak, aki elől bujkálok. Zavaros nem?

- Úgy látom megzavartam valamit. Bocs- fordult meg Sandra és indult ki a szobából.

- Figyelj- fogta meg Lela a lány kezét.

- Ne! Engedj el! Nincs semmi baj. Tényleg. Nincs semmi. Engem nem zavar, ha dugtok.. hiszen… a francba is nekem erre nincs időm. Még egyszer bocs.- kinyitotta az ajtót és kiviharzott rajta.

- Várj!- kiabáltam utána és feltápászkodtam. Aztán rohanni kezdtem a lépcsőházba. Egy emelettel lejjebb járt, mint én. De ő is ugrálva szedte a lépcsőfokokat, bár tűsarkúban.

- Állj már meg! Hallod! Állj meg.

Nem hallgatott rám De végül utolértem és elkaptam a csuklóját és magammal szembe fordítottam.

- Most pedig meghallgatsz, okés?

Nem szólt egy szót sem, csak nagy szemekkel nézett rám.

- Figyelj, nem volt semmi!

- Semmi?

- Csak szex. Ennyi. De..

- Köztünk is csak szex volt.

- De! De.. ez más, mint ami köztünk és..köztünk volt még valami! Nem? Vagy te nem érezted. Vagy nem?

- Nem teljesen mindegy másmár?- vágta rá és kirántotta a kezét.- Tom, nekem erre most nincs időm. -ránézett az órájára.- Pontosan 36 perc múlva vizsgázom. Nem tudok most ezzel foglalkozni, érted?

Aztán megfordult és elment.

Éreztem, hogy az életemből is kisétál. Vége. Lehet, hogy azt mondta, hogy nem nagy ügy. De nem biztos, hogy így is gondolja. Nagyon is elképzelhető volt, hogy most röhög rajtam, és azon hogy mekkora egy pancser vagyok, aki ekkorát bukik.

Mérgesen belerúgtam a legközelebb eső ajtóba.

Az hatalmasat koppant. Szinte az egész lépcsőház vízhangzott.

De rögtön megbántam, mert a lábujjam állatira de fájt.

- Ki az?- kérdezte egy hang az ajtó mögül.

Inkább gyorsan visszaspuriztam Lela lakásába. Mivel nem lett volna túl szerencsés, ha meglátnak egy kis boxerben. Végén még kihívják rám a rendőröket.

Lela az asztalnál ült és bambán bámult előre. De amikor meglátta, hogy bejövök rögtön felpattant.

- Mi volt?

- Semmi, nem beszéltünk. Elment.

- Fákk! És most mi lesz?

- Nem tudom- bambultam magam elé. Le akartam ülni. De úgy éreztem, hogy még annyira sok dolgom van.

- Tom, jól vagy, tök sápadt vagy.

- Tudom. Valahogy… Olyan fura. Xarul érzem magam, hogyha úgy érzem, elveszíthetem.- mondtam csont őszintén.

- Figyelj Tom- jött közelebb és a vállamra tette a kezét. Majd szomorúan folytatta.- Nem akarlak megbántani. De azt nem veszítheted el, ami nem is volt a tiéd.

Úgy jött mintha egy kővel fejbe basztak volna. De igaza volt.

- Hát akkor meg kell szereznem!- csaptam az aszatalra- Te ismered. Te jóban vagy vele!

- Ééés?

- Hát és te segíthetsz!

- Ugyan miben? Engem hagyjál ki, így is örülhetek, ha nem harapja le a fejem..Viszont azt elmondom, hogyha tényleg komolyan akarsz tőle valamit, akkor ki kell dobnod a másik nőd. Ez legalább biztos.

- Ahha. Értem. Ebben van valami. Most meg mennem kell.- indultam be a szobába a cuccaimért.

Magamra kapkodtam a dolgokat, aztán pedig a zsebembe dugtam a telómat.

- Majd akkor beszélünk.- mosolygott rám Lela mikor az ajtóhoz indultam.

- Igen. Tényleg..és figyelj, lehet, hogy furán hangzik, de véglis nem bántam meg.- öletem meg és nyomtam egy puszit az arcára.- Megérdemled, hogy boldog legyél.

- Köszönöm. Te is megérdemled. És drukkolok neked. De tényleg. Nah pás. -engedett el.

Még az ajtóból visszamosolyogtam. Egy kicsit könnyebbnek éreztem magam és rettentően elszántnak. Tudtam, hogy célba KELL érnem bármi áron.

Felmentem a lakásunkra. Bill azonnal kirohant a szobájából. A feje vörös volt és kigúvadt szemekkel nézett rám.

-TOM!- kiáltotta mérgesen. Gyors körbe néztem. Reméltem, hogy valaki mást hívnak még így itt.- Te meg hogy a fas.zomba voltál tegnap este? Annál a ribancnál, mi? Ott voltál ugye?

WTF? Honnan tudja hogy Lelánál voltam?

- Nem igaz hogy nem tudsz ellenállni annak a hülye pitsának meg a sötét hajának!

Áhh, már világos. Szal Bill nem tud semmit. Azt hiszi Sandránál voltam. Inkább nem mondtam rá semmit, mivel hogy ha azt mondom, hogy nem, nem ott voltam el kezd majd kérdezősködni.

- Tom, te barom, nem engedheted meg magadnak hogy se szó se beszéd, eltűnsz és elérhetetlenné teszed magad. Még a telefonodat is kikapcsoltad!

- D , nem volt semmi.

- Te hülye vagy? Tom! Davidet majd megbaszta az ideg. Egy csomószor hívott. Örülhetsz, hogy nem köptem neki a legújabb dilidről, hogy kit is dugsz mostanában.

- Légy akkor büszke magadra.- vontam meg a vállam aztán átbattyogtam a nappaliba és levetődtem a kanapéra.

- Legalább a telefonodat bekapcsolva hagyhattad volna, te barom!

- Nem volt kedvem- vágtam rá flegmán.

- Egy kis felelősség? Esetleg? Talán. Tom, tudod, hogy mivel jár a hírnév. Mi nem tehetjük, meg hogy lelépünk csak úgy. Vili? Ezt neked is tudnod kéne.

- Így jött ki, há… most mit csináljak?

- Azt, hogy úgy intézd, hogy máskor ne így jöjjön ki!- vágott hozzám egy párnát aztán leült elém és mérgesen a szőnyeget nézte.

- Ennyi?- kérdeztem félénken.

- Mert mennyi legyen? Ez nem elég?- húzta a száját gúnyosan.

- Most berágtál?

- Nem, nem csak berágtam. Qrvára berágtam!

- Ne csináld már! Tényleg. Tudom. Sajnálom. Szánom bánom tettem, mosom kezeim. De már megtörtént. Nem lehet visszatekerni a dolgot. Ki voltam bukva, és akkor muszáj volt egy kicsit felszívódni. Nem egyszerű ám, hogy itt több csajnál is pattogok. Össze vagyok zavarodva, Bill. Az van!

Bill nem szólt semmit. Láttam, hogy kezdi megérteni a dolgot. Felnézett rám és elvigyorodott. Én meg a szeretetem jeléül hozzá vágtam egy párnát, amit épp a könyököm alatt találtam.

- Ez most mire volt jó ,te seggfej?- dobta vissza.

- Ehhez volt kedvem. Tetszik a dolog- vágtam megint fejbe vigyorogva. Már ő is mosolygott egy kicsit. Hát hozzá csesztem még egyet, amire ő is vissza támadt de egymás után 4-gyel.

- Nah most már álljál leee!- nyomott pofán.

- Ohh, most öcsikém, mert verted ki 3 fogam!

- Mission Complete!

- Meg untam. Már nem poén- dobtam vissza magam mellé a párnát.

- És…hallod- kezdett bele Bill zavartan.- Most akkor ugye Corinnal maradsz?

- Nem. Ha haza jön, szakítok vele.

- Ne hogy már! Csak egy fellángolás miatt! Te egy állat vagy! Meg fogod bánni.

- Nem, nem fogom. Pont ezért, mert ez nem csak egy fellángolás. Ez sokkal több annál.

- Tudom, hogy te azt érzed, hogy most ez kell neked, de közben nem. Csak hiszed!

- Nem, Bill. Tök jó hogy segíteni akarsz. De ez az én életem.

- Igen, csak nem akarom, hogy hibázz.

- Az én életemben azt baszok el, amit én akarok? Stimm? Próbálhatsz lebeszélni, meggyőzni. De nem fog menni. Már döntöttem. Holnap reggel, mikor Cornelia haza ér, megmondom neki- keltem fel és közben beballagtam a szobámba. Nem volt kedvem Bill lelkijét hallgatni. Foglalkozzon csak a saját csajával. De az enyémmel ne. Segíteni akar, meg minden. De nincs szükségem rá. Még az ő segítségére sincs.

Visszakapcsoltam a telefonomat. Egy csomó nem fogadottam volt. 17 Davidtől, 9 Georgtól, 16 Billtől. 3 Corintól 3 Domtól és még egy pár további emberektől. Nem igaz, hogy egy nap pihenő miatt összedől a világ.

Legszívesebben már most felhívtam volna Corneliát. De csak egy féreg szakít telefonon. Már pedig Corin jobbat érdemelt. Mert még mindig éreztem iránta valamit. Tényleg nagyon szerettem és tökéletes barátnő volt. Csak nem nekem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés