Keresztbe tette kézzel vártam. Hallgattam a már jól megszokott csipogást. Nem jelentkezett senki. Idegesen doboltam a lábammal. De az sem nagyon segített.

- Faszom beléd te hülye mostmár, ha ne..- káromkodtam, de bekapcsolt a kis monitor és Sandra integetett benne fogai között a kulcstartójával.

- Mindjárt rohanok le.- mormogta nehezen. Majd elengedte a kis gombot, amivel engedélyezte, hogy eddig lássam.

Huhh. Sóhajtottam és elégedetten figyeltem, ahogy egymás után kigyulladnak a szintek a lépcsőházban. Hosszú másodpercek voltak azok.

Aztán Sandra megjelent a földszint lépcsőjének felső fogán. Szaladva, de kecsesen vette a lépcsőfokokat, hatalmasakat szökkent amint egyesével szedte őket.

A lábán egy fekete tűsarkú szandált viselt és ezüst ruha volt rajta az alján gyűrődésekkel. Akár egy kis tündér.

Kinyitottam neki az ajtót. Ő csak mosolyogva libbent el előttem, istenem azaz illatfelhő amit maga után húzott. Meg tudtam volna tőle örülni. Fűszeres, pikáns, és nagyon karakteres. Alig hogy eltávolodott tőlem fél lépést visszanézett. Aztán megállt.

- Szia Tom.- hajolt hozzám és se szó- se beszéd adott két puszit.

- Hello. Csini vagy.- néztem végig rajta.

- Hát, igyekeztem. Főleg hogy nem nagyon tudtam választani. Mivel el felejtetted közölni, hogy merre is megyünk. Szörfözni ebben nem igazán fogunk tudni.

- Nem fogunk szörfözni- vigyorogtam titokzatosan.- Gyere.- indultam a kocsim felé. Majd kinyitottam előtte az ajtót. Beszállt és lassan beemelte a lábait. Istenem, de hosszúak. Jegyeztem meg magamban.

- Nah indulás.- kanyarodtam ki a kocsival.

- Azt még mindig nem akarod elárulni merre is megyünk?

- Étterembe.

- Étterembe? Miért?

- Ahj, Miért, miért? Ugyan baba, azt hiszed én bowlingozni járok egy étterembe. Hát vacsorázni!

- Kac, kac Tom.

- Jól van..bocs már. Csak hülyültem. Amúgy hogy tetszett az ajándék?

- Gyönyörű volt. És a parfüm.. Egyszerűen lehengerlő választás. Miss Dior Cérie. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tökéletesen is tudsz választani. Az én illatom. Most is az van rajtam.

- Hát igen. Beleszagoltam és rád gondoltam.- hazudtam büszkén. Végül is kihúztam magam. Tényleg rá vall, ez az illet. Szenvedéllyel túlfűtött.- És a virág, meg felelő méretű volt?

- Igen. Hatalmas volt. Meg gyönyörű. Nem vagyok hozzászokva, hogy virágot kapok..tőled- tette hozzá, ami kicsit xarul is esett.

- Miért? Kaptál már tőlem virágot!

- Igen. Egyszer. Mikor mit tom én hány hónaposak voltatok Corival. Te meg nekem hoztad, mert azt hitted, hogy mi vagyunk 1 hónaposak.

- Jól van. Már milliószor mondtam, hogy rossz vagyok dátumokból! Megérkeztünk.- parkoltam le.

Kiszálltam és mentem is a másik oldalra kinyitni Sandra ajtóját. Milyen úri ember vagyok ma este. Nem is árt.

- Tom. Nem mondod!- kapta Sandra a keze elé a száját mikor kiszállva közbe nézett és megforgott abban a kis csini ruciban.

- Restaurant d’opéra! C’est mon restaurant préféré! Bienvenue! Je t’aime, mon amour.

- Micsoda?

- Est-ce que tu me comprends, chéri?- nevetett felém.

- Ez francia?

- Oui!

- Nem lehetne, hogy elmondod mit is mondtál?

- Nyugi. Csak mondtam az étterem nevét franciául azt meg hogy ez a kedvenc éttermem. Üdvözlet és hogy szeretlek Édesem.

- Tényleg?- kacsintottam.

- Igen, de az édesem az étteremnek szólt. Aztán kérdeztem tőled, hogy nem érted, amit mondok, drága?

- Ohh. Okés. Akkor most már maradjunk ennél a nyelvnél jó?

- Oui!- nevetett és elindult a bejárat felé.

Mivel közvetlenül az opera mellett volt. A gazdag szivarok mindig itt vacsoráztak a nőikkel mielőtt mentek egy előadásra.

- Merre lesz?- kérdezte egy alkalmazott, amikor megérkeztünk.

- Nem volt foglalás. De Herr Brassal beszéltem az ügyben.

- Oh, igen. Tudok róla. 6-os asztal fent. Mutatom.- Indult el a nő.

Felvezetett minket egy nagyjából elzárt ki kétszemélyes asztalhoz. Ami pont a korlát mellett volt .Ha nagyon őszinte akarok lenni elárulom, hogy eléggé távol állt tőlem. Mondjuk bejött, mert kurva jól nézett ki. De azért mégse lesz majd szokásom, hogy ilyen helyekre járjak.

- A Crytal pezsgőt már behűtöttük.- nézett hátra a nő mikor már mindketten leültünk.- A pincér is nem sokára jön.

- Köszönjük.- vette a kezébe az étlapot Sandra.

- Mire koccintsunk?- vigyorogtam.

- Hát ki másra, RÁNK!- érintette Sandra a poharát az enyémhez.

- Mit parancsolnak?- jött egy pincér.- Pezsgőt tölthetek?

- Igen. Köszönöm.- bólintott.- Én egy grill pulyka mellett és grill hasábot kérnék jó fűszeresen.

- És ön uram?

- Hát…. Esetleg Ugyan ezt.- adtam oda az étlapot.

- Igyekszünk.- ment el a fiatal srác.

- Kimegyünk a dohányzó teraszra, amíg elképzel a vacsi?- pislogott rám nagy szemekkel.

- Persze. Mehetünk.- léptem mellé és átkaroltam.- Ha már elegáns helyen vagyunk- kacsintottam.

Felvezettem a lépcsőn. Illetve követtem a kis arany táblákat, amire egy cigaretta volt gravírozva.

- Kérsz?- vettem ki egy dobozzal mikor már felértünk a teraszra.

- Nem köszönöm.- mosolygott, aztán kivett egy pár vörös fényes kis kesztyűt és felhúzta. Majd egy kis doboz vékony szálú cigit is.

- Tűzet, madam?- vigyorogtam és felé tartottam a gyújtóm.

- Köszönöm.- mosolygott és körbe nézett.

Állati sötét volt és az ég tele volt csillaggal.

- Gyönyörű, nem?- támaszkodott a korlátra Sandra és lenézett a városra.

- Igen. Nem rossz.- álltam mögé és megsimítottam a libabőrös vállát.- Csak nem hogy fázol?

- De, egy kicsit.

- Bemenjünk?

- Ugyan már, kibírom.- vonta meg a vállát.

- Ha lenne, rajtam pulcsi oda adnám. De nincs. Bocsi.

- Kár pedig az milyen menő már.

- Ha gondolod, leütöm ott azt a pasast, melegnek tűnik a szmokingja.

Sandra felnevetett és utána csöndben hallgatott.

Mellettünk egy pár méterre egy fiatal pár állt. Illetve lehet, hogy nem voltak együtt úgy, de az biztos hogy nem csupán barátságot éreztek egymás iránt. Talán csak nem merték még elmondani a másiknak. Mindketten olyan 25 év fölöttiek lehettek szigorúan a felső 10 000-ből. A nőnek egy elegáns hosszú selyem ruhája volt, a férfi meg szmokingja, gondolom a legjobb divatházból.

- Nagyon köszönöm ezt a csodás estét.- mosolygott a nő.

- Én köszönöm, hogy eljöttél. Láttad már a Coppelia-t?

- Persze, már vagy 7 szer, de minél többet látom annál nagyobb benyomást, tesz rám.

- Te láttad már a Coppeliát?- fordultam Sandra felé.

Ő is azt a két embert nézte, akit eddig én is. Gondolom, hallgatta a beszélgetésüket.

- Ige, sokszor. Imádom.

- És amúgy mi is az?

- Zenés balett… operett.- mosolygott Sandra és velem szembefordult. Így a korlátnak háttal állt.- Figyelj csak. Nincs valami köze az este további programjához esetleg, annak hogy ebbe az éttelembe hoztál?- mosolygott sunyin. Azt hitten meghalok., nem bírom, amikor ezt csinálja.

- Mire célzol?- szedtem össze zavarom.

- Tehát akkor nincs? Csak úgy snassz hoztál ide?- sóhajtott.

- Azért hoztalak ide, mert gyönyörű hely, mint te, és illik hozzád.

- Akkor, nem azért mert..esetleg, véletlenül, szereztél jegyek az esti előadásra az Operába.

- Mi van?- kezdtem röhögni.- Ugye ezt csak viccből mondtad.

- Nem, miért?

- Nem gondolod hogy én.. meg az ..izé.. nah szóval érted.

- Miért? Nem is voltál még, fogalmad sincs milyen?

- De voltam már. Egyszer-kétszer a sulival és annyi maradt meg a dologból, hogy milyen jót lehet aludni azokban a székekben.

- Mondjuk nem is tudnál már jegyeket szerezni.

- Szivi, mondd, hogy lehetetlen és én megcsinálom.

- Nem, nem, nem Tom. Ez tényleg lehetetlen- csóválta a csinos kis fejét elégedetten.

- Most próbára akarsz tenni, baba? Direkt csinálod, mi? Azt akarod, hogy szerezzek jegyet.

- De úúgy seeee fog menniii.- énekelte mosolyogva.

- Hát jó.. Szerezek. De nem megyek el. Elhívod egy barátnődet!

- Ahj, ne már! Gyere.

- Dehogy megyek. Nézz már rám, kérlek. Úgy nézek én ki? Szerzek neked jegyet, de nem kísérlek el.

- Ne fáradj, tudok jegyet szerezni. Jóban vagyok az igazgatóval, saját páholyom van. Csak azt hittem ezzel rávehetlek. De mind1, menjünk, be- nyomta el kicsit morcosan a cigijét és indult be.

Helyet foglaltunk. Sandra azonnal kortyolt egy kicsit a pezsgőjéből. Pár perc múlva ki is hozták a kajánkat.

- És hogy sikerültek a vizsgáid?

- Remekül. Ki tudom zárni a magánéletemet, mikor kell.- vett a szájába egy kis szelet husit.

Hatalmasat nyeltem. Itt az idő. Végül is ezért hívtam ide. Nem? Hát akkor meg hajrá.

- Figyelj. Tudom, hogy ez a dolog Lelával elég húzós volt. De nekem nem kell más csak…- pont, mondtam volna, hogy TE. De akkor félbe szakított.

- Ne, nem kell magyarázkodnod. Tök érthető. Köztünk úgy sem lehetett volna semmi. Halott dolog. Ne legyen ez miatt bűntudatod! Felesleges!- mosolygott nyugtatóan. De pont ellenkezőleg hatott rám, kurvára felbaszott. Hogy még mindig nem esik le neki, hogy miért is hívtam el ide, hogy mit akartam neki elmondani. Vagy, hogy miért dobtam miatta az eddigi csajom.

Lehet, hogy a helyzet bonyolult. Mert igazság szerint Sandrával csaltam meg a barátnőmet. Ő volt a szeretőm. Ez miatt fent állhat, hogy Sandra is azt hiszi, hogy vele is megcsináltam. Hogy nem csak ő volt. De nem. Egyáltalán nem erről volt szó. Tudtam, hogy nem a félelem miatt nem akarja. Egyszerűen nem kellettem neki.

- Váltsunk témát. Nem akarok erről beszélni. Ez már a múlt.- itta ki a pezsgője maradékát.

- Jó. Váltsunk-, húztam a szám.- Rá érsz holnap? Elmehetnénk valahová.

Sandra felnézett és értetlenül nézett rám.

- Ezt hogy gondoltad?

- Figyelj. Hiába mondod, hogy váltsunk. Nekem ez nem megy! Érted? Nem birok váltani! Nem csak témát. Semmit! Meg kell beszélnünk! Kellesz!- fogtam meg a kezét az asztal fölött.

Sandra ijedten nézett rám és rögtön elkapta a kezét. Majd a tekintetét is. A tányérját nézte és közben halkan, beszélni kezdett.

- Nehéz lesz a holnapi. Nem leszek a városban. Elhívtak egy crossmotor versenyre.

- Micsoda? Hogy a francba jön ez most ide!

- Te kérdezted mit csinálok holnap.- vett egy kis falatot a szájába és finoman rágni kezdte.

- De utána belekezdtem egy másik dologba, ha nem vetted volna észre.

- Nagyon tetszenek ezek a versenyek. El sem tudná hinni az ember hogy milyen jó dolog.

- Sandra! Néha olyan jól tudod játszani a …-markoltam idegesen az asztal szélét. Azt akartam volna mondani, hogy frigid pitsát. De inkább hallgattam. Nem akartam volna még nagyobb balhét.

- Mit tudok jól játszani?- pislogott ártatlanul.

- Mind1, nem érdekes. Meséld csak mi lesz holnap.- legyintetem és úgy tettem, mintha nagyon is érdekelne, milyen versenyre megy.

- Igen. Tényleg. Tehát mikor tegnap este összefutottam ezzel a versenyzővel.

- Milyen versenyzővel?- kerekedtek el a szemeim. Máris érdekelt az a kibaszott verseny.

- Aki elhívott holnapra. Tegnap látott engem valahogy. És állítólag kinyomoztatta a számom. Ma meg felhívott.

- Felhívott? Kinyomozta? Ez a versenyző férfi?

- Igen. Férfi. Miért?

- És beszéltél már vele egyáltalán?

- Igen. Amikor ma felhívott és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem holnap megnézni őt. Mondta, hogy üljek majd a lelátóba, amit minden versenyen neki tartanak fent.

- De nem kell valami Zh-t írnod? Vagy vizsgáznod vagy valami agyas prof előadását végig szenvedned, vagy valami? Ami esetleg lefoglalna?

- Nem. Holnap pont szabad vagyok. Illetve voltam. Most meg... Most meg tele vagyok.- tette a hasára a kezét- Nem kéred a számlát?

- Még desszertet sem kérsz? Máris menni akarsz?

- Azt ne mondd, hogy te még ennél valamit. Mert akkor maradhatunk.

- Izé.. hát ha te menni akarsz- intettem a pincérnek. De nem voltam teljesen magamnál. Most randizik? Vagy nem randizik, csak akar? Vagy mégis micsoda? A francba is! Ne találkozgasson ő senkivel. Senkivel, aki nem én vagyok!

Most gondoltam csak bele hogy ő hogy bírhatta ki azzal a tudattal, hogy nekem barátnőm volt, és öleltem, csókoltam. Ez valami felfoghatatlan.

- Mehetünk- álltam fel mikor már fizettem a pincérnek.

- Haza megyek taxival.- vette a kezébe Sandra a táskáját.

- Miva ? Ugyan miért?

- Te inkább siess haza. Betegnek tűnsz, Tom. Nagyon sápadt vagy.

- Nincs semmi bajom. Haza tudlak vinni.

- Te tudod…

- Szerinted nem tudlak sérülés nélkül haza szállítani téged? - kérdeztem vissza idegesen.

- Nyugi már. Miért húzod fel magad?

Kimentünk a kocsihoz. Egy szót sem szóltunk egymáshoz egész úton.

Az útba mélyedtem még akkor is mikor leparkoltam Sandra lakása előtt.

- Köszönök minden,t Tom- mosolygott Sandra és adott egy apró puszit az arcomra.- Majd beszélünk. Szió.

Szállt ki és már pont csukta volna be az ajtót mikor utána szóltam.

- Ki?

- Tessék?- torpant meg.

- Ki? Ki hívott el?

- Ja! Eric ..Eric Schwarz.- csapta be az ajtót.

Egy órán át vízhangzott ez a név a fejemben.

Nagyon is jól tudtam ki volt ő. Mindenki tudta. A bajnok motorversenyző. A férfi, aki az életével játszik, amikor 4 méter magasra ugrál a motorjával. A nők álma. A szívtipró. Akivel senki nem akarja elképzelni a barátnőjét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés