Egész nap úgy éreztem magam, mint akit fejbe vágtak..vagy lőtek. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy Sandra fent ül annak a fasznak a lelátóján és ujjongva tapsol, amikor az az állat fel ugrik 5 méter magasba. Hogy törne el a nyaka.

- Mi a baj? Nem ebédelsz?- kérdezte Bill és kinyitotta a pizzás doboz tetejét . Már vagy 2 múlt. De Bill még csak akkor kelt. Általában én alszom a legtöbbet. De most csak forgolódtam.

- Hagyjál már. Olyan szaga van, mint valami izének.

- Talán mert ez valami izé Pizza. Az is izé.

- Ahj. Ugyan már. Ne fárassz, jó?

- Mi a bajod? Vagy még mindig nem vagy hajlandó beszélni az estédről?

- Mondom, hogy nem volt semmi. Csak el voltunk. Beszélgettünk. De nem lesz semmi sem.

- Persze. Csak volt valami, hogyha ilyen agy halott vagy.

- Jó. Eric Schwarz ráhajtott.- tettem szét a karom.- Ennyi! Ennyi történt.

- Az az Eric? Aki motorozik? És aki eszméletlenül helyes? És akiért mindenki oda van? És aki állítólag már megdugta egész Németország csúcs buláját és az aki..

- Elég már! Igen az az! Jól hallottad!

- Uf.. Tesó. Hát ez szívás.

- Kössz a támogatást.- húztam a szám.

- Jól van. Látod ezért nem szabad kezdeni Sandra félékkel!

- Mit fed az, hogy Sandra félékkel? Nah jó! Tudod mit? Nem akarom tudni.

- Pedig most nem rosszal akartam mondani. Arra gondoltam, hogy elit csúcspicsákkal.

- Pff. Akkor járjál te trollokkal, bazd meg!- borultam az asztalra gondterhelten. De aztán rögtön felkaptam a fejem Bill telefon csörgésére.

- David az.- lökte felém Bill a telefonját.- Nincs kedvem vele beszélni.

- Csá David. Tom vagyok.

- Hello. Figyelj.3-ra ott van értetek Saki. Mentek a TV stúdióhoz.- hadarta David zaklatottan.- Én nem megyek.

- Mi történt?

- Lela kórházba került. Összeesett egy plázában.

- Mit csinált?- pattantam fel.- Mi a baja? Mit csinált?

- Nem tudom, Tom, nem tudom. Csak azt hogy összeesett és most viszik rohammentővel a kórházba. Azonnal indulok oda.

- Megyek én is- Mondtam ellenkezést nem tűrő hangon, hogy David még csak meg se próbáljon lebeszélni.

- Rendben. De most nincs időm beszélni. A magán klinikára vitettem. Billt küldd az interjúra.

- Csá.- dobtam a telefont Billnek és már rohantam is a kocsi kulcshoz.

Nem volt időm magyarázkodni. De nem is akartam. Lexartam hogy Bill úgy néz rám, mint egy szefosra.

- Mi van?- kérdezte végül a tesóm mikor magához tért a döbbenetéből.

- Semmi Bill. Ne érdekeljen. 3-ra itt van érted Saki. Nekem el kell mennem.

- Na és a szereplés?

- Nem megyek, értsd meg, ez most fontos. Te csak ne izgulj és add a legjobbat.

- Mégis mi a fasz van? Anyával történt valami? Tom, mondd meg- ragadta meg Bill a karom- Tom, mondd meg, tudtom kell érted! Anyával történt valami?

- Nem. Anya jól van. Lela. Lelával van valami. Mentők viszik kórházba. Összeesett. Többet én sem tudom.

Láttam, ahogy Bill szívéről vagy kő esik le. A szeméből mindig kiolvasni az ilyesmit. Aztán átfutott valami más az arcán és az ismét eltorzult.

- Lela- nyögte Bill maga elé, mikor felfogta a dolgot.

- Megyünk- mondtam gyorsan és már indultam is az ajtó felé. Meg sem kérdeztem Billtől hogy jönni akar-e láttam, rajta hogy aggódik. Megértettem, hogy inkább velem tart, mint hogy a tévében mosolyogjon. Az egy dolog, hogy nem nagyon csípte Lela fejét. De mégis csak ismerte.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Próbáltam amilyen gyorsan csak lehet eljutni a város másik felébe, ahová Lelát vitték. De az nem volt olyan egyszerű. Borzalmasan ideges voltam.

- Siess már!- rimánkodott Bill fájdalmasan.

- Ez a pöcs nem megy itt előttem.

- Mi van, ha meghalt.- nyögte kétségbe esetten.

Akkor éreztem át valami egészen furcsa dolgot. Hogy mit is érezhet Bill. De nem tudtam felfogni. Össze voltam zavarodva. Ennyire együtt tud érezni az emberekkel?

- Nincs semmi baja. Erős lány.- erőltettem egy kis erőt és magabiztosságot a hangomba. Nem gondoltam volna, hogy oda jutunk, hogy egyszer még ez a lány miatt fogok nyugtatgatni Billt.

- Egy fiatal lányt keresünk. Most hozták be.- hadartam a recepción.- Egy plázában esett össze.

- Név?- kérdezte flegmán. Rohadt ráncos pu.nis pi.ca.

- Ő..Izé..azt nem tudom. Lela.. Valami.

A nő grimaszolt egyet és már pont küldött volna a jó büdös francba, mikor valaki nevem kiáltotta. Megfordultam.

- David.

- Gyere!- intett és indult be a lifthez.

Bill spurizott utánunk és még pont beugrott mielőtt bezárult volna az ajtó.

- Hát te?- David nézett rajta Billen.

- Itt vagyok! lihegett- Lela ..hogy van?

- Bill, te mi a meztelen pitsát keresel itt? Ki van akkor a Tv-ben?

- Hogy van Lela?- üvöltöttem én David arcába.

- Kutya baja. Csak.- léptünk ki a liftből- Legyengült a szervezete. Nagyon. Most infúzión van. Azt mondta az orvos, hogy 1 napig még bent tartják. Halkan! - nézett ránk David aztán kinyitotta az egyik szobát.

A nyakamat nyújtogatva mentem be. Lela az ágyban feküdt. Az arca teljesen sápadt volt. A sminkje meg el volt kenődve. Soha nem láttam még így. Bármikor találkoztunk ragyogott. Fáradtnak és kimerültnek tűnt.

- Ki kell töltenem lent pár papírt-, suttogta David.

- Én is megyek. Indultam utána.

Bill leült az ágy szélére és csak nézte a gyenge lányt.

Lela világ életében erősnek mutatta magát. Az is volt. Még ha akadt is olyan pillanat hogy megingott az önbizalma, akkor is emelt fővel lépett kétszer akkorákat, mint más. Még bele sem mert gondolni ilyen szörnyűségbe hogy valaki olyankor látja amikor nem tökéletes.

Lela szemei lassan kinyíltak. Nem volt benne annyira hogy fel is üljön. De meg volt benne az ösztön.

- Mi? Bill? Mi van itt?- dadogta megszeppenve.

- Semmi baj. Csak ki vagy merülve. Minden rendben lesz.

- Mi az, hogy minden rendben lesz? Hogy kerülök ide? Mi ezt itt- váltott át hisztibe. A lány idegesen forgatta a fejét oldalra. Aztán felsikított mikor meglátta a hatalmas tűt kilógni a vénájából. Aztán megpróbálta kitépni. De Bill gyorsan cselekedett és lefogta.

- Nyugodj meg! Lela, nyugodj meg! Csak jót akarnak. Ez csak segít meggyógyulni.- ölelte erősem. Szinte erőszakosan magához a lányt.

- Nem, nem nem- mondogatta a lány. De már csak egyre elgyengülő hangon hallatta magát. Lassan lehiggadt és megint erejét vesztve feküdt Bill ölében.

- Nem szabad, hogy megerőltesd magad.

- Mi történt?

- Összeestél. Mert legyengült a szervezeted.

- Micsoda? Nem is emlékszem. Csak. Csak. Fáj a fejem.

- Persze hogy nem emlékszel Elvesztetted az eszméleted. Ez történik, ha az ember nem hallgat másokra, és butaságokat csinál- simogatta a lány arcát de az kibújt Bill karjaiból.

- Mire gondolsz?

- Erre a xarra. Erre az izé…Kukoricás izére- forgatta a szemét bill.

- Popcorn -diéta.

- Igen az. Látod. Mások csak segíteni akarnak, de te.

- Mások qrvára ne akarják megmondani, hogy mihez kezdjek a kibaszott életemmel, jó? Másoknak semmi köze hozzá- üvöltötte, úgy hogy Bill is fel kelt és értetlenül nézett.- semmi köze hogy mit csinálok az életemmel, vagy hogy  ba.zom el azt. Világos?

Bill egy darabig csak döbbenten nézett aztán az arca eltorzult.

- Igazad van. Te életed baszd csak el. Úgy se érdekel senkit. Faljál csak chipset vagy mit, tudom én mit. Mint valami szefos barom.

- Egyáltalán miért jöttél?- ült fel az ágyban Lela. Nem érdekelte, hogy remegett a karja és hogy úgy érezte, hogy össze esik. Akkor is tartania kellett magát. Ki kellett tartani egy darabig. Meg kellett védenie magát. Nem adhatta meg azt az örömöt ennek a féregnek, hogy lássa gyengén összerogyni.

- Igazad van. Jó nagy barom voltam hogy jöttem.- fordult meg Bill idegesen és bebaszta maga után az ajtót.

Én és David pont akkor jöttünk a folyosón a felbőszült Billel szemben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés