Másnap reggel 10 körül rászántam magam hogy felhívjam Corneliát. Reméltem, hogy ébren van már és nem kell fél órán keresztül ébresztgetnem hülye témákkal mire rátérhetek a tárgyra.

Magán számról hívtam. Így meg volt az esélye hogy nem veszi fel. De így legalább lerakhattam, ha hallom a hangján hogy abban a minutumban ébredt fel.

- Igen? Cornelia.- szólt bele a szokásos vékony hangján.

- Szia. Én meg Tom Kaulitz.- nevettem.

- Nah mi a helyzet?- változott a hanglejtése kicsit mélyebbre és nyomottabbra. De legalább nem ordította le a fejem az elején.

- Figyelj. Beszélni szeretnék veled.

- Azt csinálod, nem?

- De azt csinálom. Figyelj. Olvastad az újságokat.

- Igen. És undorítónak találom, hogy rögtön kikezdesz azzal a kis..

- Nem, nem úgy van, ahogy gondolod. Sandra mással jár. De ez teljesen lényegtelen. Ő csak David társa aztán csá. Csak arra szeretnélek kérni, hogy nem kell nagyon hirdetni, hogy már nem vagyunk együtt. Még egy darabig nem.

- És miért kéne megtennem ezt neked?

- Kérlek. Cornelia. Kérlek - próbáltam meggyőzni.

- Jó. Nem mondtam még el amúgy sem sok embernek.

- Köszönöm. De tényleg. Még beszélünk úgyis. Szia.

Ufff. Ez ilyen gyorsan ment? Wow. Erre nem számítottam. Végül is, hogyha úgy vesszük, akkor neki is csak az a jó, ha mindenki úgy tudja, hogy még mindig Tom Kaulitz-cal jár. Sok lány cserélne a barátnőmmel.

Már csak Sandrát kéne megbékítenem azok után, hogy olyan kedves dolgokat vágtam a fejéhez tegnap. Amikre őszintén szólva nem is emlékszem .Don-t már megkértem hogy kocsikázzon le és hozza el Bettitől a kis kutyát. Elméletileg már reggel indult. Tehát késő délutánra itt lesz. Bill még aludt. Ezért felhívtam Andreast, hogy nincs-e kedve eljönni velem, venni pár dolgot a kis dögnek. Andreas persze be volt buzdulva, mint mindig és szívélyesen segített nekem nézegetni a kutya játékokat és kosarakat.

- És milyen színű a kutya?- And.

- Asszem fehér.

- Asszed? Szép vagy mondhatom. Nem értem miért nem macskát vettél akkor már.

- Mert csak és kész. Sandra rühelli a macskákat

- Figyelj-, kocogtatta meg Andreas hátulról a vállam. Felé fordultam. Egy gumicsirkét harapott a szájában és próbált vicsorítani.

Kitört belőlem a röhögés.

- Öregem, te nem vagy százas.

- Vedd meg.- dobta bele a kosárba.

- Dehogyis. Ez tök rusnya. Döglött gumi csirke.. Sandra ki fog ugrani az ablakon ijedtében, ha meglátja.- vettem ki kosárból.

- Akkor megveszem magamnak-, dobta vissza vállat vonogatva és elsuhant mellettem, hogy tovább kutasson ilyen okos játékok után.

2 csaj vihorászott mellettem és közben nagyon méregettek engem. Hiába dobtam fel a fejemre a kapucnimat még így is sokan tudták, hogy ki vagyok. Ami nem éppen szerencsés.

Belenéztem a kosaramba volt már benne minden xar ami egy ilyen kis dögnek kellhet. Egy csomó vitamin. 2 kis kosár is. Valami csudicuki - Andreas választotta- nyakörv, valami kis csontok, meg szőrkefe, kis tálak…stb.

- Fizetünk- szóltam Andnek és sietősebbre, fogtam a dolgot.

A szőszi éppen valami mozgó egérrel játszott, amit azért még beledobott a kosárba, akármilyen mérgesen néztem rá. Szerintem lexarta, hogy is nézek rá. Túlságosan pörgött, hogy érdekelje.

- Rácsörgök Donra, hogy merre jár már- tettem be a kocsiba a sok mütyürt, amit vettünk.- Már itt kéne lennie.

- Ahogy gondolod- szállt be Andreas. - Csáó. Merre vagy?- kérdeztem Dontól amikor végre valahára felvette.

- Nah Cső..- köszönt lihegve. Egy percre meg is ijedtem, hogy  mi van ha éppen valami egészen felnőttes dolgot csinál Bettivel.- Ez a kutya ez kész van hallod. Most szereztem vissza. Amikor vittem be, kiugrott a kezemből. 2 utcán keresztül rohantam utána.

- Mit csináltál?

- Mondom ROHANTAM!

- Jah, jó bocs nem értettem. De mégis most hová a faszomba viszed szerencsétlent?

- Hát fel a lakásomba.

- Fel a lakásodba? Mit akarsz te csinálni szegénnyel? Ő az enyém és nem a tied, jó?

- Nem lehetne nálam még egy napig? Nagyon aranyos- pislogtam egy párad mire felfogtam amit Don mondott. Aztán elkezdtem röhögni rajta. Ezt nem mondhatja komolyan. Ilyet sem hallottam még Dontól hogy "aranyos".

- Nem Dominic. Ne játsszál már velem! Most miért kell ezt csinálnod? Direkt azért küldtelek téged, mert tudtam, hogy rajtad nem fog kijönni a szefóság és nem akarod majd mindenképpen magadhoz venni azt a szerencsétlent.

- Jól van már na Tom. Csak úgy mondtam,- nyekeregte szomorúan.- Tehát akkor hová vigyem?

- Andreas lakásához. Haza repítem ezt a barmot, aztán megyek a kutyával Sandrához.

- Rendben. Mindjárt ott vagyok, csak elbúcsúzom Mimitől.

- Kitől?

- Mimi, így neve...Áhh. hagyjuk. Pá.

- Ez egy állat. Megőrült- csóváltam a fejem.

- Merthogy?- fordult felém Andreas.

- Lényegtelen.- legyintettem. Nem volt kedvem magyarázkodni. Csak minél hamarabb lerendezni a dolgot.

Lepasszoltam Andreast Donnál, hogy őt boldogítsa tovább, én meg megkaptam a kutyát.

Hihetetlenül apró volt. Elfért egy tenyeremben is. Hatalmas gomb szemei voltak és hangot adott ki, amikor megvakartam. Selymes volt és nem volt büdös kutya szaga. Inkább Betti illata volt azt hiszem, de nem vagyok ebben olyan biztos.

- Gyere csak vissza hercegnő-, kaptam utána, amikor ki akart ugrani az ölemből miközben vezettem.- Fölösleges menekülnöd. Nagyobb vagyok és idősebb.- kaptam fel egy könnyed mozdulattal és máris megint az ölemben csücsült.

Egyszer egy akkorát ásított. Hihetetlenül édes volt.

- Itt is vagyunk a maminál.- szálltam ki a kocsiból a kezemben azzal a kis szerencsétlennel.

Hátra battyogtam vele és kivettem azt a hatalmas táska neki vett cuccokat.

Nagyon izgultam. Ha ez nem használ, akkor semmi. Ez volt a legnormálisabb 5let amit Andreassal szültünk. Nem akarom levágatni a hajam az biztos!

Lassan szedtem a lépcsőfokokat. Sandra 2 lakó társa is megállított, hogy " Milyen csukiiiiiii" én meg csak büszkén mondogattam, hogy nem az enyém. Sandrának lesz. Ők majd majdnem bepisiltek izgalmukban, hogy akár minden nap láthatják majd. Szegény lányra jó sok zaklatót szabadítottam rá.

Felértem a már jól ismert ajtó elé. Nagyot sóhajtottam.

- Szoríts!- súgtam a kutyának és csengettem.

Hallottam egy pár tárgy esésének csattanását aztán enyhe morgolódást majd a zár kattanását.

- Hali- dugta ki Sandra a fejét. Hatalmasra tágultak a szemei mikor meglátott. -Tom. Hát te?

- Csak hogy Bocs..- mekegtem halkan.

- Mit mondasz?

- Hogy bocsánat.- húztam kicsit a szám, de már jóval hangosabban mondtam. Nem nagyon szeretem beismerni a hibáimat.

- Miért is?- húzta tovább a dolgot vigyorogta. Kiélvezte a helyzet minden pillanatát.

- Mert tegnap kibaszottul bunkó voltam.

- Semmi baj Tom, el van nézve. Gyere be- fordított is hátat és indult a nappali felé. Nem hiszem el, hogy nem vette észre a kutyát!!!- Már megszoktam, hogy rád jön az elme baj, ha dühös vagy..és ha féltékeny.

- Igen. Féltékeny voltam. Tudom. Sajnálom azt is, de arról már nem én tehetek, mert..

- De édes kutya!- ugrott fel Sandra.- Te Jó isten. Nem gondoltam volna, hogy foglak valaha is ilyen kis jószággal látni.- hajolt be elém simogatni. Fotelből ülve elég jó volt a belátás. Szerettem, volna leállítani az időt és hátra is elmenni pucsító popsit nézni.

- Igazából..

- Hogy- hogy vettél egyet?

- Igazából nem az..

- És mi lesz vele, amikor nem leszel otthon?- zúdította rám tovább a kérdéseket.

- Ez a kutya nem nál..

- Hogy hívják?

- Nincs neki neve.

- Mi az hogy, nincs neki neve?

- Adj neki te nevet! Lány.- mosolyogtam.

- Én? Miért pont én?

- Mert neked vettem.

- Mi van?- egyenesedett fel hirtelen nevetve. Ennyit a szép látványról.- Ne szívózz már.

- Nem szívózok. Neked vettem! Bevásároltam mindent, ami kell neki.

- Tom! Ugye ezt nem mondod komolyan?! Nem kellett volna meg venned engedély nélkül.

- Akkor nem lett volna meglepetés.

- Nem szeretem az ilyen meglepetéseket!- húzta a haját hisztisen.- Csak csinálod itt a problémákat, aztán nekem kell őket megoldanom. Szerinted mi a ló xart fogok kezdeni én egy kutyával? Mit csinálok vele, amíg nem vagyok itthon napokig? Egy kutyával foglalkozni kell! Pont úgy akár egy csajjal. Jah.. vagy hogy te nem tudtad ezt?

- Most arra célzol, hogy nem foglalkoztam vele?

- Nekomplikálj, jó? ÉS ne játszad a hülyét, mint a ketten tudjuk, hogy mi volt a szitu.

- Én csak kedveskedni akartam.

- Jah és most megint agyalhatok, arról hogy mit is kezdjek a kutyával, ha esetleg.. Nem Tom.. ez nekem nem kell. Vidd vissza vagy csinálj vele bármit. De nekem nem kell!

- Mi? Ellen tudnál állni egy ilyen aranyos pofinak?- emeltem a kutyát az arcom mellé és hatalmasra nyitottam a szemeim.

- Igen. Ellen. Bemutassam, hogy mennyire?- tette hidegen karba a kezét.

- Nem kell...- húztam el a szám. -Akkor én most megyek- keltem fel lehajtott fejjel. Reméltem, hogy ez meghatja és felolvasztja a jég szívét. Lassan elindultam az ajtó felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés