Letörten battyogtam le a lépcsőn kezemben azzal a kis jószággal. Úgy döntöttem, meglátogatom Lelát a kórházban. A kutyát meg valahogy becsempészem.

Rögtön hátra is nyúltam, hogy keressek valami pulcsit. Felvettem a legnagyobbat aztán leparkoltam a kórházi parkolóházban.

- Gyere prüntyőke.- vettem a kezembe a kutyát az anyós ülésről és betettem a pólóm alá aztán karba tettem a kezem nehogy kiessen.- Szólj, ha nem kapsz levegőt.

Indultam be a kórházba nagy léptekkel. Nem akartam sokáig időzni. Bár tudom, hogy nem valami okos dolog bevinni egy kutyát a kórházba. De ugyan már. Nem érintkezem senki beteg emberrel. Meg amúgy is, ez egy tiszta kutya. Semmilyen bacilust nem hordóz. Ahogy Bettit ismerem selyemkendővel törölte ki szegény kis vakarék seggét.

Tudtam, merre kell mennem így nem volt gáz. Kopogtam Lela szobájába. Ébren volt és az ágyon ült, egy kártyát olvasott. Az éjjeli szekrényen meg egy hatalmas virág áll. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit is olvas. Csak az aláírásra voltam kíváncsi.

- Tom.- mosolygott mikor meglátott.- De örülök neked!

- Nekünk babám. Nekünk.- ültem le az ágyra és kivettem a pulcsim alól kutyát.

- Baszki ez meg mi?- ugrott hátra Lela- Egy kutya?

- Nem bazd meg. Egy hal- húztam a szám.

- De mit keres ez itt? Ez egy kórház.

- Tudom. De nyugi. Steril körülmények között hoztam be. Te meg már úgy is jobban vagy.. Holnap jössz is haza, nem?

- De.. De.. Tom. Ez egy kórház!

- BlaBlaBla..- tátogtam a kezemmel, mintha az beszélne.- Ne parálj már! Azt hittem, hogy majd feldob.

- Inkább macska párti vagyok.

- BlaBlaBla..Most már hagyd abba a rinyát, jó?.. Nektek nőknek semmi nem jó. Beszéljünk, arról hogy ki hozta a gazt!

- Előbb a kutyáról. A tiéd?

- Olyasmi..De mindjárt elmondom. Csak előbb a gaz.. a G előbb van az ABC-ben mint a K.

- Ezt a logikát..- forgatta a fejét a ki beteg. Aztán átnyújtotta a kis kártyát.

- Sajnálom. Jobbulást- olvastam fel hangosan. - mit sajnál és ki?

- Fogalmam sincs!

- Nincs senki, akit megbántott téged a baráti körben?

- Nem.. Nincs senki. Fogalmam sincs, ki akar egy ekkora virággal pardon-t kérni.- dobta arrébb a kártyát, rá az éjjeli szekrényre.- Tehát a kutya. Akinek a neve..

- Nincs még neve. Ma vettem Sandrának, kiengesztelésképpen, mert olyan bunkó voltam vele tegnap.

- Akkor gondolom örült a fejének. Imádja a kutyákat.

- Hát nem éppen. Kijelentette, hogy ő elfoglalt és csak a problémákat zúdítom rá és nincs ideje egy kutyáról gondoskodni. Szóval a fegyver visszafelé sült el és megint én vagyok a rossz és a gonosz.

- Hát ez kész.. Pedig neki mindig volt kutyája. Illetve amikor kicsi volt. Mondjuk mindig nagy testűek. Hatalmas németdog, amerikai bulldog, dobermann. De amikor vele laktam akkor is könyörgött nekem, hogy tartsunk egy kutyát…De én nem mentem bele.. Pedig még abban is engedett volna, hogy ne kan legyen, hanem lány..Pedig Sandránál ez nagy szó...Még a nevét is kitalálta. Daisy.

- Hát akkor ennek lesz az. Én úgyis valami gyépés nevet találtam volna ki.

- De mit fogsz vele kezdeni?

- Nem tudom. Enyém lesz. Vagy mit tudom én.- vontam meg a vállam és megvakartam a kutya apró kis füle tövét. Nem is gondolkodtam még, azon hogy most tényleg mi is lesz vele. Lehet, hogy vissza kéne vinni Bettinek. De valamiért mégsem akarom.- Egy darabig nálam lesz, ameddig nem tudom eldönteni, hogy mi is legyen.

- Ahogy gondolod. És mi volt még Sandrával?

- Semmi. Nem beszéltünk sokat.

- Ericről nem kérdezted?

- Kellett volna?- húztam el a szám. Jobb volt úgy hogy a képzeletemben csak annyi élt, hogy találkozgatnak. Talán ez akadályozott, meg abban hogy kitörjön belőlem a vadállat. De mégis kíváncsi voltam és tudni akartam minden lépésükről, bár tudtam, hogy nem kéne. A saját érdekemben.- Nála aludt vagy mi?

- Nem ..nem aludt..- kezdett bele Lela. De rögtön félbe szakítottam.

- Áhh. Szóval megdugta! Hát persze..Mit is várhattam, volna- keltem fel idegesen, úgy hogy még Daisy is ugrott egyet úgy megrémült.- Persze, hogy rögtön beadta a derekát.

- Nem. Nem adta be!- visította Lela magyarázva.- Pont úgy ismered Sandrát, mi? Ez elég illogikus lenne a részéről, nem gondolod?

- Már nem tudom hogy ismerem, érted? De akkor mi volt este?

- Csak hogy valami hajnali 4ig ott voltak a versenypályán.. Eric gyakorolt, Sandra meg ott maradt vele.

- És? Nem vágta be neki..Kétlem hogy lett volna valami miközben az a fasz ott ugrabugrált mint a nikkel bolha.

- Te még mindig nem érted. Az egy dolog, hogy nem pakolta meg. De akkor is élvezik egymás társaságból. Lehet, hogy akár járni is fognak. Eric ma estére is meghívta valami sponzori bulira.

Az a pöcsfej lesz Sandra pasija. Hányingerem van.

- Tom. Nyugi már. Fal fehér vagy. Csak azt akartam ezzel mondani, hogyha akarsz valamit akkor húzz bele.

- Ennyi volt Lela. Ennyi volt.- álltam az ablak elé. - Látod elkezdett esni az eső-, mutattam ki az ablakon. Egészen sötét volt az ég.- Ez egy jel. Hogy vesztettem.- vigyorogtam.

- Nem. Nem vesztettél. Ne csináld már ezt. Taktikázz már egy kicsit.

- Nem. Figyelj. Vége. Legyen boldog azzal a farokkal.- rúgtam bele a falba egy hatalmasat. Jól esett. Rúgtam volna többet is, de azért csak nem otthon vagyok.

- Te tudod. Nekem édes mind1.- vonta meg azt a csinos vállát.

Egy percre elvesztettem a jelenlétem és elkalandoztak a gondolataim. Eszembe jutott mikor először megláttam ezt az álomszép lányt abban a Las Vegas-i Casinoban. Ugyan olyan nyílt és tiszteletet parancsoló tekintete volt, mint akkor. Csak mára felfedeztem benne azt a melegséget is amit csak Lela kevés embernek fed fel. Elvigyorodtam, amikor visszagondoltam a szaunában történtekre. Olyan vad volt és azt tett velem, amit csak akart. Arra az időre teljesen átvette fölöttem az irányítást. Aztán természetesen az is átröppent a fejemen mikor a vadonatúj lakásában tettem az magamévá a még szűz konyhaszekrényen. Talán akkor volt a legjobb. Mindketten tudtuk, hogy tilos. De mégis égett bennünk a szenvedély és az egymás iránti vágy, ami a bennünk élő csalódásokból és dühből táplálkozott. Pislogtam 2 hatalmasat aztán mélyen Lela szemébe néztem.

- Mi van?- nézett rám kérdően és értetlenül, de az arcára kiült az a tipikus huncut mosoly.

- Szeretkezzünk itt és most azonnal- ugrottam le az ágyra mellé és a combja két oldalán, támaszkodtam meg a kezemmel majd közel hajoltam hozzá.

- Tom, te bolond vagy- nevetett. Azt hitte, hogy viccelek. Talán csak vicceltem is.. az elején de már nem. Csókolni akartam. Őt. Nem érdekelt már senki más.

- De. Akarom. Kívánlak.- hajoltam hozzá még közelebb.

- Tom. Kózházban vagyunk. Viselkedjünk ahhoz méltóan.- tolt el magától gyengéden. De én erősen hajoltam.

- Akkor azt akarod, hogy mérjen meg a lázad.. Esetleg popon keresztül?

Finoman felkacagott és hátra hajtotta a fejét. Óvatosan megcsókoltam a nyakát.

- Tom ..nem. Nem lehet.- nyögte erőtlenül. Ő is akarta, de valahogy mégis visszatartotta valami.

- Miért nem lehet? Akkor sem lehetett amikor kavartam Sandrával és közben Corinnal is jártam. Nem lehetett, de akkor is megtörtént, de most, hogy egyikünknek sincs senkije, miért ne lehetne?- csókoltam végig a nyakát az ajkáig, amikor eltolt.

- Megmondtam, hogy ne, jó?- fordította el a fejét.- Ha tovább csinálod, már képtelen leszek leállni.

- Nem baj az - cuppantam mohón az ajkaira. Tüzesen harapdált, élveztem is, addig, amíg össze nem zárta teljesen az álkapcsát összeszorítva ezzel az ajkaim.

- Au- kaptam a vérző szám elé.- Ezt most miért kellett?

- Megmondtam, hogy álljunk le, mert majd nem tudunk.- mosolygott a kezeire támaszkodva pajkosan.- Vérzik?- kérdezte és előre hajolva levette a kezem a szám elöl.- Ijj.. Ez bizony vérzik. Bocsi. A te érdekedben is tettem. Neked nem én kellek. Ne haragudj!

- Nem baj.- vettem egy zsebkendőt az éjjeli szekrényről és rátettem.- Lehet, hogy hiba lett volna, ha megtesszük.

- Tudom, hogy az lett volna. Te most csak össze vagy zavarodva és..

- Nem vagyok. Képzeld, minden rendben van velem- kinyújtott nyakkal, fordítgattam a fejem, keresve a kutyát. Az ágy végében kuporodott össze.- Asszem mi megyünk.- kaptam fel azt a szerencsétlent, így fel is vertem az álmából.

- Jól van.

- Holnap?. Bejöjjek meglátogatni?- vigyorogtam hívogatóan és közben a szemöldököm is sexy-n ugráltattam. Ennek úgysem tud ellen állni.

- Holnap megyek haza.

- Tényleg? Tényleg. Akkor izé- ugráltam buzgón a szobában.- Csörögj rám és bejövök érted. Meg haza viszlek.

- Rendben.

- De tényleg csörögj-, nyomtam egy puszit a finom kis pofijára.

- Tényleg fogok. -Forgatta meg a szemeit.

Kicsempésztem Daisyt a kórházból és hazafuvaroztam magunkat. A nap már lemenőben volt. Bill egy kis boxerben állt a bárpult mögött. Kakaót csinált magának. Összerezzent, amikor meglátta, hogy bejövök. A szája elé tette mutató ujját majd a fejével a háló felé bökött. Gondolom Natasha aludt bent. Először neki sem tűnt fel hogy van valami a kezemben. Talán ilyen apró, hogy senki nem veszi észre? Letettem azt a két nagy táskát, amiben a ma vett dolgot voltak aztán elindultam Bill felé.

Némán mutatott a terasz irányába, gondolom nekem jelezve, hogy menjünk oda.

Csak lazán bólintottam és követtem. Becsuktuk magunk mögött az ajtót.

- Nagy fűrész volt?- kérdeztem vigyorogva.

- Nagy ám- vonta meg a vállát, de az a szokásos mosoly elmaradt. Itt valami nincs rendben.

- Hát ő?- pislogott nagyokat, amikor végre feltűnt neki, hogy nem csak ketten vagyunk.

- Ő itt Daisy- emeletem felé.

- És kié?

- Hát.. izé. Nem tudom.

- Azt ne mondd, hogy egy ilyen kutyát találtál az utcán és megsajnáltam…Tom ha így van, akkor szólok, hogy NEKI van gazdája..- húzta fel a szemöldökét.

- Nem. Nem találtam. Vettem Sandrának engesztelésként. De nem jött be. És akkor most nem tudom, mi legyen vele.

- Azt ne merd mondani ba+, hogy nálunk lesz.

- De azt merem mondani.

- És mégis mit kezdesz vele, mikor mi hetekre itthon sem leszünk.

- Majd megkérem mondjuk azt csajt aki alattunk lakik, hogy vigyázzon rá. Úgyis most dobta a csaja, a leszboszik, meg még a hetero csajoknál is érzékenyebbek.

- Jó. Nem akarok többet hallani a dologról- csóválta a fejét.

- Olyan, vagy mint Sandra. Egy szívtelen dög.- mutattam be neki, és idegbetegmód simogatni kezdtem a kutyát a kezemben.

- Legalább tedd már le azt a szerencsétlent. Nem látod, hogy hullafáradt. Had szaglásszon legalább egy kicsit.

Megfogadtam a tanácsát, majd Bill mellé álltam és én is rágyújtottam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés