Másnap nagyon sokáig aludtam. 11 körül a telefonom csörgése keltett fel. Lela volt, hogy már elengedik. Mondtam neki, hogy, fél óra és ott vagyok érte. Meghívtam ebédre is.

Ránéztem a kutyára. Az ágyon aludt. Istenem, de nagy királyság. Hasonlít rám. Ugyan olyan nagy alvó. Átcammogtam Bill szobájába.

A tesóm hason aludt szája enyhén nyitva. Natasha meg mint valami egy baba egy ágyat árusító boltban. Az egyik keze a párnája alatt, a másik pedig maga mellett. Dús barna haja hátra volt csapva. A topjának selyem pántja lecsúszott a vállán, de még így is úgy tűnt, hogy annak pontosan ott van a helye. Mellkasa meg egyenletesen fel-le mozgott. Billével pont ellentétesen. Neki olyan volt, mint valami progressive zene, amire a becólázott emberek nyomják a legmenőbb clubokban. Ritmus nélkül rángatózott és néha fel is szusszant.

- Pszt. Bill.- suttogtam az ajtóból.- Pszt!

Bill pislogni kezdett és kicsit kinyitotta a szemét. Majd meglátott engem és morcosan grimaszolt egyet.

- Mi van?- tátogta.

- Én- mutattam magamra- Elmegyek- járattam az ujjaimat a levegőben- a kutya- nyújtottam ki a nyelvem és úgy csináltam mint egy eb amikor pitizik- a szobámban van- böktem az irányába- TE- mutattam Billre határozottan- vigyázz rá.- Tagoltam lassan.- Piece- csuktam be az ajtót magam mögött.

Bementem a kórházba. Lela máR civil ruhában volt és egy nagyobb kézi táskát cipzárazott be.

- Szia- mosolygott mikor rám nézett- Már elintéztem a papírokat. Mehetünk.

- Rendben. Mit vigyek?

- Csak ennyi a cuccom, szóval semmit.

- Háromnegyed 11 van- néztem az órára mikor már a kórház parkolójában sétáltunk, úton a kocsimhoz.- Nem nézünk el kajálni? Neked most kell a sok vitamine.

- Hihi. Mi van te. Orvos? Szerinted a Meki-s kajában van bármennyi vitamin?

- Akkor elviszlek egy Taco Bellbe.- erősödtem aztán beszálltam a kocsiba.- Kell, hogy egyél valamit.

Elindultam a legközelebbi Taco Bell irányába. A parkoló dugig volt.

- Figyelj csak.- fordultam Lela felé.- megkérhetlek, hogy kihozol egy pár burritot meg amit, akarsz enni. Én nem szeretnék bemenni. Tudod, most tele vannak és…

- Nyugi. Értem.- szállt ki.

- És írass mindent a számlámra, jó? Nehogy nekem ki merd fizetni, mert megfojtalak.

- Jól van. Mindjárt itt vagyok.- indult be.

Belesüllyedtem az ülésembe és bekapcsoltam rádiót. Ugrálni kezdtem a számok között. Nézegettem a kesztyűtartó tartalmát. Találtam benne egy pár napszemüveget. Elkezdtem próbálgatni őket, Egyiket magamon is hagytam. Láttam, hogy nyílik az ajtó és Lela jön ki, kezében egy hatalmas csomaggal. Gondolom kért minden félét. Kiszálltam, hogy segítsek neki. De amikor egy méterre járt az ajtótól, valahogy ilyen furcsán megimbolygott. Itt valami nincs rendben. Becsaptam a kocsiajtót és rohantam felé.

A szemei kiakadtak egy pillanatra és a térde összecsuklott. Pont hogy el tudtam kapni. Rögtön kipattantak a szemei.

- Jól vagyok. Jól vagyok- ugrott ki a kezemből.

- Lela. Nem vagy jól.- néztem végig rajta zavarodottan.- Te majdnem elájultál.

- Minden oké. Csak megcsúsztam.- indult el gyors léptekkel a kocsi felé.

- Nem. Nem csúsztál meg!- rohantam utána és próbáltam elé kerülni. De ez nem sikerült. Bevágta maga után az ajtót. Én meg csak ott álltam az ablakon benézve.

Megkerültem a kocsit és beszálltam az én helyemre. Lela szoborszerűen nézett maga elé és nem úgy nézett ki, mint aki akarna még bármit is beszélni a dologról. Már pedig én bizony akartam.

- Lela. Így nem engedlek haza.

- Hogy így?- fordult felém hirtelen. Szemeit pedig élesen összeszűkítette.

- Te még nem vagy jól, érted?

- Mégis mi a bajod? Jól vagyok!

- Ne játszd nekem az ártatlant. Láttam mi történt. Nem mehetsz haza, érted?

- B+ Tom, én nem megyek vissza a kórházba!- forgatta a fejét tiltakozóan.

- De haza sem fogsz. Jössz hozzánk.

- Mi van?

- Jól hallottad! Ott majd tudok rád figyelni. Ennyi. És nem kell ilyen durcás fejet vágnod, mert nem hatsz meg. Meg majd te is rájössz, hogy a te érdekedben csinálom.

Lela csak elhúzta a száját és elfordította a fejét. Nézegette a mellettünk elrohanó kirakatokat és gondolkodott valamin.

Még akkor sem volt hajlandó megszólalni mikor már elértünk hozzánk.

- Most nem durvázhatsz be, baba. Figyelj, csak neked akarok jót. Féltelek, értsd meg- fordultam vele szembe a lépcsőházban.

Egy halvány mosoly ült az arcára.

- Tudom Tom. Nagyon hálás is vagyok neked.

- Akkor jól van, drága- öleltem meg nevetve és kinyitottam az ajtót.- Bill valószínűleg alszik. Mivel pihenő napokat kaptunk Davidtől. Ilyenkor Bill mindig alszik.

- Tehát legyünk csöndben?

- Azt nem mondtam!- röhögtem és hangosan lebasztam a kocsi kulcsot a konyha pultra.

Kis halk neszt hallottam. Daisy rohant ki a szobámból lihegve. Nem gondoltam, hogy meg fog ismerni egyáltalán. Láthatóan örült.

- Néda. Ez csíp téged- guggolt le hozzá Lela.

- Engem is meglep. Nah gyertek- intettem a szobám felé.

- Tom- nézett körbe megszeppenve Lela.

- Mi van?- ugrottam az ágyba.

- Ugye nem azt mondod, hogy vele kell aludnom?

- Ilyen félelmetes lennék?- nevettem.- Talán félsz tőlem?

- Nem izé. .

- Amúgy nyugodj meg. Nincs gáz. Pont mellettem, van a vendégszoba. Tehát ott leszel. Csak gondoltam napközben itt is maradhatsz. Itt ez a nagy ágy- terültem el.- Meg ez a hatalmas Tv- támaszkodtam meg a könyökömön, háton fekve és fejemmel a gigászi plazma tv felé böktem. Na meg azt nézel DVD-n amit akarsz. Ha nekem nincs meg, Billnek 100 hogy meg van.

- Akkor mit nézzünk elsőnek?

- Nem tudom, amit jónak látsz. Nekem teljesen mind1.- vontam meg a vállam, majd felvettem a kutyát a hasamra.

- Valami csipog.- forgatta a fejét Lela.- Mi van fel kell fújni a guminőd, vagy mi?

- Szerinted nekem kell guminő?- kacsintottam rá gúnyosan.

- Jól van Don Juan, nem kell arcolni. Valami tényleg csipog. Pszt csak.

A telefonom hangját véltem felfedezni. Felemeltem a popom és kivettem a farzsebemből.

- David küldött sms-t. Azt írja beszélni, akar velem.- dobtam le a telefont mérgesen.- Nem igaz hogy még pihenő napokon sem tud békén hagyni.

- Menj csak- sóhajtott egy nagyot Lela.- Én addig megnézem a ..- ugrott fel, a DVD gyűjteményem előtt termett bepucsított és a kezeivel a térdére támaszkodva nézegette a választékot.- Ez ez! Ez cool.- pattant vissza az ágyban a Sin Cityvel a kezében.

- Nagyon jó választás. De tényleg. Most pedig, kis betegem. Nyomás az ágyba- vettem ki a kezéből a tokot és odabattyogtam a lejátszó elé, hogy be tudjam tenni a filmet.- És sok, sok folyadék.- vettem ki az ágy alól egy üveg ásványvizet és belenyomtam Lela kezébe, aki pont akkor igazgatta a párnáját.

- És egyél is. Tudod, vettünk egy csomó kaját.- mutattam a Taco Belles zacskó felé és közben elsötétítettem a szobában, hogy Lela nyugodtan mozizhasson.- Daisy-t pedig rád bízom.

- Nem fogom feltakarítani, ha ide szarik nekem.

- Szólj csak Billnek. Amúgy még egyszer sem ürített mióta itt van. Lehet, hogy szorulása van. Jó lenne, ha felnyomnál neki egy fülpiszkálót, és..

- Hát persze, Tom.

- Nah megyek, kicsicsillag- nyomtam egy puszit- Gyógyulgassál. És ha bármi kell, szolgáld ki magad. Pá.

Kivágódtam az ajtón és felkaptam a kocsi kulcsot amit még nem rég a pultra dobtam.

Leszökdeltem a lépcsőn és már vezettem is David villájához. Megmásztam a felhajtót és leparkoltam a garázs elé.

David már hallotta, hogy jövök és a teraszon várt.

- Felmenjek?- kiabáltam fel hozzá és a kezeimet a szemem fölé tettem, hogy ne süssön a szemembe a Nap. A sapkám bent hagytam a kocsiban. Még út közben vettem le, mert melegem volt. De már jobbnak láttam visszavenni, hogy védjen valamit az erős fénytől.

- Nem kell. Igyunk valamit a medencénél.

- Mindjárt ott vagyok.- bólintottam, aztán visszamentem gyorsan kivenni a sapkám az ülésről.

Leültem egy székre a medencéhez legközelebb eső asztalhoz.

Néztem, ahogy a szél fújja a felfújható matracokat a gyönyörű tiszta víz tetején.

Kedvem lett volna levenni minden ruhán és beleugrani a vízbe, aztán lesüllyedni az aljára, és nem jönni fel soha többet. Vagy legalább addig biztos nem, ameddig fel nem találnak egy használati útmutatót Sandrához.

Talán az, minden problémámat megoldana. Talán.

Már pont kezdtem volna vetkőzni, mikor David jött ki 2 koktéllal a kezében.

Hát akkor most mégsem hibernálom magam. Illetve olyasmi.

- Szevasz.- Ült le velem szembe és elém tette a koktélt.- Long Island Ice Tea. Szereted, nem?

- De. Persze hogy szeretem. Prosit!

- Prosit- koccintotta David a poharát az enyémhez.

- Miért is hívtál?

- Csak megdumálni, ezt az egészet. Hogy akkor én most társulok Sandrával.

- Mit csinálsz?- pattantam fel hirtelen. Egy másodpercre félre értettem a dolgot és elfelejtettem, hogy üzletben, mert kicsit másra értettem.

- Nyugi már, most mi a bajod?- forgatta a szemeit.

- Jó bocs, csak.. ma egy kicsit ki vagyok.

- El van nézve. Na tehát, lényeg hogy Sandrának többet kéne velünk lógnia mostanában. Rendben? Hogy azért látszódjon valami.

- Nekem aztán mind1. Csak majd szólj neki.

- Mert te nem tudsz?

- Csak nem szeretnék-, kocogtattam az ujjammal a poharat.

- Jól van. Végül is csak ennyit akartam neked mondani, meg kicsit beszélgetni.. Unatkoztam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés