3 pizzát rendeltünk. Hát nem sok maradt belőle. Már néha tököm ki van azzal, hogy annyi pizzát falok. De mégsem tudom megunni. Szerintem mind el van varázsolva.

- Mennyi az idő?- nézett rám David.

- Pont a legjobbtól kérded- vontam meg a vállam.- De szerintem én mindjárt megyek.- ugrottam fel és kicsit felhúztam a nadrágom, ami már így is a bokámat verte.

- Nem maradsz még egy kicsit?

- Nem.- nyújtogattam a nyakam és kerestem a kocsi kulcsom. Nem sok sikerrel. Aztán eszembe jutott, hogy talán az húzta le a gatyám a földög. Bingó.- Indultam. Köszöntem.- intettem David felé.

- Sandrát ne feledd- kiabálta utánam.

- Jójó- tudtam le legyintve a dolgot. Hát pedig akartam felejteni nem is kicsit.

Két választásom volt. Vagy tényleg kiverem kurva gyorsan a fejemből, aztán meg húzok pár muffot..

Vagy nem verem, és megpróbálom visszaszerezni, ami ha nem sikerül, akkor begyógyózok.

Márpedig, ha az utóbbit választom, akkor nagyon gyorsan ki kéne találnom valamit, hogy a dolog megörülős része ne következzen be.

Túlságosan is el voltam mélyedve a gondolataim, mert nem vettem észre hogy piros van, mert majdnem belementem egy kamionba. Gyors lükvercbe kapcsoltam és visszavánszorogtam a csík mögé.

De persze így majdnem beleszaladtam a hátam mögött lévő autóba.

- Mit csinálsz te állat?- kiabáltak hátulról.

Láttam, hogy egy nagy BMW X6 áll mögöttem. Benne meg egy testesebb kopasz kemény legény ült és az ordít nekem. Így hogy nem volt haja látszott, hogy az egész feje vörös nem csak az arca. Rettentő jót röhögtem rajta.

- Idióta tahó- kiabálta.

Vártam, amíg sárgára vált aztán gyorsan én is lehúztam az ablakot.

- Megszánjalak egy parókával, parasz?- ordítottam hátra, majd olyan gyorsan elhajtottam, ahogy csak lehetett.

Nagy poén volt. Kicsit jobb kedvem lett. De rögtön elkámpicsorodtam mikor bele gondoltam, hogy majdnem elbaszott egy 2 tonnás kocsi.

Ráadásul tudtam is, hogy mi miatt volt. Tényleg kicsit betett a mostani helyzet.

Valahogy semmi nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Nem az én formám. Velősen megmondva 2 szék között a padlóra estem.

Volt egy gyönyörű barátnőm. Erre kidobtam, egy másik csaj miatt, aki utána engem dobott. Ezt a kibaszást!

Már bántam, hogy nem maradtam nyugiban a seggemen. De nem! Nekem minden azonnal kell. A pillanatnyi naivságom miatt volt ez az egész. Mert megijedtem, hogy elveszítem Sandrát. Nem gondoltam bele, hogy tényleg elveszítem, miután meglát engem meg Lelát, amint..nagyon szerettük egymást.

Alig vettem észre és már otthon is voltam. Gyors ledobtam a kulcsot és végig szambáztam a konyhán, aztán halkan kinyitottam a szobaajtót, Lela hátha alszik.

Tévedtem, az ágyon hason feküdt és úgy nézte a TV-t.

-Szió- nézett fel rám.

Egy percre megszeppentem, mivel nem nagyon takarta semmi a testét csak fehérnemű. De végül is, ha ő sem szégyenlős, meg hát én sem.

- Hello- ültem le mellé, csak én az ágy támlájának dőltem, így Lela lába pont kézre esett, megfogtam őket és az ölembe tetem.

- Hey- fordult hátra.

- Csak nem csikis vagy?- kezdtem el simogatni a talpát.

- Mellényúltál.

- Áhh. Szóval a talpadon nem.

- Ott nem.

- Akkor hol?- nyúltam előre és futattam végig az ujjaim derekán.

- Olyan helyen, ahová úgyse nyúlsz-, nyújtotta ki rám a nyelvét.

- Ohh. Ez nem célzás volt?- húztam el ördögien a szám.

- Nem éppen- fordult vissza a TV felé tüntetően és a lábát is kivette az ölemből.

Nem értettem. Miért durvázott most be?

- Mi van? Történt valami, amíg nem voltam itthon?- hasaltam le mellé.

Tényleg láttam, rajta hogy gáz van és sajnos azt is, hogy esze ágába sem volt megnyílni előttem.

Csak tudtam volna, hogy miért. Pedig én tényleg azt akartam, hogy ne titkolózzon előttem, hogy fogadjon el barátjának.

- Semmi. Jól vagyok- mondta a párnájának nyűgösen.

- Ja. Látom. Ennyire rossz történt? Daisy megevett valamit, ami a tied volt?- poénkodtam, majd kipattantak a szemeim és felugrottam az ágyra.- Ő hol van? Csak nem hogy megölted? Mit csináltál vele? Mondd el!- hadartam.

- Mi van Tom, ennyire szereted azt a kis dögöt?

- Csak, csak, jópofa.. De mi van vele?- kérdeztem aggódva és közben a nyakamat nyújtogatva, kapkodtam a fejem a szobába, árulkodó nyomokat keresve. Fekete zsákot, vagy vérfoltot, beleket…

Képek ugrottak amikor Lela nyugodtan nézi a Sin City-t a kutya, meg idegbeteg mód ugatni kezd, Lela meg hozzá vágja az egyik CD-m az meg halálcsillag módjára ketté szeli.

- Hol van?- kérdeztem ismét kitágult szemekkel.

Lela meg csak a lábamnál fetrengett és röhögött, nem értettem mi is olyan mulatságot.

- Nyugodj már meg, szépfiú.. Épségben Billnél van.

- Billnél? Mit keres Billnél.

- Elvitte. Kiment a szobából. Aztán annyit hallottam, hogy Bill gügyög neki.

- Ez megeszi!- kiáltottam fel és leugrottam az ágyról aztán kivágtattam az ajtót. Hallottam Lela kacagását, ahogy az ágyon fekve nevetett tovább. Nem is gondoltam bele, mekkora baromságot mondtam.

Betörtem Bill szobájának ajtaját, de üresen találtam az egészet. Közbenéztem. Sehol senki. Még a fürdője is üres volt. Visszamentem a szobába és felvettem a telefonom az ágyról.

- Na?- Lela.

- Bill nincs itt. Most hívom. Nem kérsz valamit enni?

- Megettem, amit hoztunk.

- Az összeset?- kerekedtek el a szemeim.

- Aha- mosolyogott, majd a hátára fordult és kinyomta a hasát és nyomkodni kezdte.

- Az derék!- bólintottam elismerően.- Én felhívom ezt a faszt.

Vagy fél órát csipogott mire Bill felvette.

- Mondjad Tom.

- Merre vagy?

- Natashánál?

- Miért?

- Mert a barátnőm.

- De miért?

- Hogy miért a barátnőm?- gúnyosan Bill.

- Nem. Miért vagy ott?

- Mert eljöttem. Te nyugodtan legyél csak ott Lelával. Nem zavarok.

- Ugyan már Bill, Lela nem a…

- Tudom, hogy nem a barátnőd, csak egyszerűen irritál, okés? Nem akarok tahó lenni, ezért inkább eljöttem. Ennyi a dolog.

- De Bill, ne csináld már. Kurva nagy arc a csaj.- próbáltam győzködni.

- Jó. Legyen. Biztos az, de engem nem hat meg. Nem szimpi és ennyi. Nem akartam ott maradni.

- De Bill én…

- Nem kell magyarázkodni. Tök jól vagyok itt, majd holnap haza megyek. Csak aludni nem akartam.

- Jó. Rendben. És hová vitted a kutyáMAT!?

- Elhoztam magammal.

- Bill szeretnélek emlékeztetni, hogy az az ÉN kutyám.

- Nem, az Sandra kutyája.

- Dehogy Sandra kutyája. Neki nem kellett. Az én kutyám.

- Jó. Bocs. De te úgysem vagy itthon. Meg Natasha is nagyon csipázza.

- Én is csipázom, oké? Szóval holnapra lehet visszaszolgáltatni!

- Jól, van Tom. Nyugi. Reggel arra fogsz ébredni, hogy lehugyozza a lábad.

- Persze Bill- nevettem,- mert te olyan korán fel tudsz kelni.

- Korábban, mint te.

- Jó, figyelj, holnap gyere okés? Este meg csak telibe Natashával! Most le kell raknom- hadartam mikor Lela támolygott ki a szobából.- Hello.

- Mit találtál?- kérdezte Lela.

- Mármint hogy mit fogok enni?

- Igen. Arra gondoltam.

- Hát azt még nem tudom. Szerintem semmit- néztem a telepakolt hűtőbe.- Inkább kimegyek szívni egyet. Gyere.

Kimentünk a teraszra.

- Kérsz?- fordítottam felé a dobozt.

- Szép kis orvos vagy.

- Én nem orvos vagyok, hanem Tom..De igazad van, nem kapsz.

Meggyújtottam és mélyen magamba szívtam. Szerettem az ízét, és hiányzott mozdulat, amikor rég nem gyújtottam rá.

A város felé fordultam. Imádtam így este a fényeit. Főleg erről a teraszról. Belerándult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy Szandra erkélyéről milyen gyönyörű. Talán onnan a legszebb..

- Mi baj?- kérdezte Lela, mikor felült a korlátra.

- Baszki, te mit a jó xart csinálsz?- ugrottam hozzá rémülten.

- Nyugi már! Figyeld, nem kapaszkodom- integetett pajkosan mind két kezével.

- Ne csináld! Hallod gyere le onnan! Utálom. Sandrának sem hagytam soha. Gyere le!- mondtam, de a végében inkább már keserűség volt, mert megint feljöttek a régi dolgok. Istenem, hogy visszasírom azokat az időket. Kár hogy akkor nem becsültem a dolgot. De hát. Elbasztam. Ennyi.

- Most mi bajod?- kérdezte Lela az arcomat méregetve.- Csak nem bőgsz?

Hangosan felkacagtam. Mulatatott ez a kérdése.

- Azért ott még nem tartok. Csak felbasz ez a tehetetlenség.

- Jah. Hogy szakítottál a barátnőddel?

- Hát végül is az is. Meg ez az egész felhúzott. És már tényleg nem tudom mit tenni.

- Figyelj, én tökre megértem. És így belegondolva, kicsit hibásnak érzem magam.

- Miért?

- Tudod, te azt.. ha mi nem.. és Sandra nem nyit ránk, akkor talán.

- Nem biztos, hogy csak ez volt a baja. Én csak úgy voltam neki. Nem nagyon kötötték hozzám gyengéd szálak… szerintem.

- Nem tudom.

- Nem beszélt rólam?- kérdeztem zavartan. Talán tudtam a választ, csak magamnak sem mertem beismerni.

- Nem, egy szót sem. Vegasban nem is tudtam, hogy bármi van..meg utána se egy ideig.

- Ennyire nem szoktátok megbeszélni egymással a pasi ügyeiteket?

- De. Mindent. Csak valamiért téged nem.

- Aha. Hát ez szép- hamuztam le az erkélyről. Valószínűleg egy járókelő fejére. Vagy inkább remélhetőleg?

- Hiányzik?- hintáztatta lábát Lela a korlátról, de mégis nagyon együtt érzően nézett rám.

- Igen.

- Mert milyen volt vele?- boncolgatta tovább a témát. Meglepő módon, tök őszintén tudtam róla beszélni neki.

- Vele más volt, mint a többivel. Eddig mindenki többet akart a sexnél. Ő meg szinte csak azt. Nem is csináltunk nagyon mást. Csak döngettünk. És tudod, azok dolgok mégis borzalmasan hiányoznak, amit két döngetés között történtek- mosolyodtam el.

- Mert mi volt az?

- Hát például mindig átállította a csengőhangom az aktuális kedvencemre. Ezt nagyon bírtam.

Lela leugrott a korlátról és felkapta a telefont az asztalról.

- Ezt én is megcsinálom.- mondta könnyedén és visszaült.

- Ne!- szóltam rá ijedten.

- Ne?- pislogott.

- Ne. Még mindig ott van, amit utoljára beállított.

- Ohhh. Bocs- motyogta és közben a telefonomat bújta.

- Volt még azért egy pár dolog..például az, ahogy a kávét csinálja…Iszonyat finomat..Vagy hogy iszonyatosan rugdos, mikor alszik..Szerintem max 2szer aludtunk együtt. Az a baj, hogy úgy igazán nagyon keveset lehettünk együtt. Mindig volt valami dolga, meg nekem is. Mindketten állandóan rohantunk valamerre. De volt, amikor nem volt programom, de neki tanulnia kellett. Akkor csak feküdtünk és néztem, ahogy tanul.

- Hát b+, ez valami iszonyat izgalmas- pislogott megjátszva magát.

- Dugulj el! Nem mondok el neked semmit!

- Hát hallod, pedig milyen izgalmas dolgokból maradok ki- csóválta a fejét Lela sajnálkozóan.

- De egy kis szemét vagy!- estem neki és bökdösni kezdtem a hasát- essél le, essél le.

- Ne már, te köcsög- csapkodta le a kezem- Most ittam kb 20 liter vizet. Hagyd abba! Hallod. Köcsög- nevetett és közben a telefonomat böngészte. Majd izgatottan felsikoltott.- Wíííí. Mit találtam.- kezdett el nézni vaalmit.

- Mit, mit?- nyújtogattam a nyakam, de elkapta a telot hogy ne lássam. Egy részletett ki tudtam venni.- Ne! Az privát, jó?

- Na, nyugi már!- tört ki a karom körül, hogy nyugodtan tudja nézni.

Már eszembe jutott, hogy milyen video, még egyszer unalomból csináltam eskön után. Sandra egy szál semmiben feküdt az ágyba takaróba csavarodva és azt az idióta grimaszát csinálta, én meg kamerázni kezdtem, de nem akarta így elkezdett hisztizni. Fogalmam sem volt, hogy ez még meg van.

- Szerintem boldog volt. Itt boldognak tűnt.

- Talán. Hülyén hangzik. De nem nagyon ismertem. Te mióta is?

- Már nagyon rég óta. Pedig ne tudd meg miből maradtál ki. Régen nagyon dilis volt. Mindenért hisztériázott. Meg nem evett s- betűvel kezdődő kajákat. Meg nem volt hajlandó olyat enni, amiben tojás van, mert nem eszik „csirke embriót” aztán etettem vele casino tojást és megimádta- nevetett a lány.

- Hogy ez milyen izgalmas- pislogtam ugyan úgy, mint előbb ő, mikor a tanulós mesét mondtam.

- Na. De genya vagy. Én csak jólelkűségből mesélek neked életed szerelmérő, te meg.

- Életem szerelme..háhá. Ez jó... Na de mind1.- ásítottam egy hatalmasat.

- Csak nem hogy álmos vagy?- mosolygott Lela kómás fejjel.

- De…De szerintem te is.

Elmentem tusolni addig Lela kezébe nyomtam egy üveg vizet, hogy nehogy kiszáradjon szerencsétlen.

- Na, már be is szlopáltad az egészet? Elismerésem.- nevettem mikor visszajöttem egy boxerban.

- Jah, te mondtad, hogy kell sok folyadék.

- Bizony ám. Nah. Alszol velem?- takaróztam be.

Lela csak kitágult szemekkel pislogott rám. Szerintem átröppent az agyán hogy én most viccelek-e vagy mi van.- Nyugi már. Nem erőszakollak meg álmodban. Csak lusta vagyok átvezetni a másik szobába téged. Na, ne kéresd magad. Gyere.- hajtottam fel a takarom Lela előtt csalogatóan.- Szimplán baráti együtt alvás.

- Hát jó- vonta meg a vállát. Nem csinált belőle nagy ügyet. Egymáshoz sem értünk, csak mindkettőnknek jól esett, hogy nem kell egyedül lennünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés