Lela korábban ébredt. Akkor, amikor én még javából durmoltam. De hát így szokott lenni. A lány felébred mellettem. Aztán szegény meg van szeppenve és azon filózik, hogy vajon az előző estét álmodta-e. De hát elég irracionális dolog, úgy mellettem ébredni, hogy nem történt semmi. Hát Lelának sikerült. Büszke is vagyok rá, meg azért is, mert ő bizony nem volt megszeppenve. Más lány, nem mert volna kikelni az ágyból, inkább alvást színlelve megvárta volna, hogy felkeljek.

De neki esze ágában volt, mellettem szenvedni. Macska módjára nyújtózkodott egyet, aztán megvakarta a tarkóját.

Hátra nézett rám és gúnyosan elhúzta a száját. Lehet hogy ő is rájött, hogy reggel még én sem vagyok olyan gyönyörű. Sőt, inkább egyenesen vicces látványt nyújtok. Kikelt az ágyból és elindult az ablak felé. Nem akart halk lenni, de mégis az volt. Tudatlanul osont. Mintha csak kis párnák lennének a talpain, mint kedvenc nyávogó négy lábujjának. Hihetetlen mennyire hasonlít imádott állatára.

Elkönyvelte magában, hogy gyönyörű nap elé néz, és hogy kiváló kint az idő.

Imádta Hamburgot napfelkelte idejében látni. Amikor a tehetősebb lakosok munkába tartanak, hogy megkezdjék a harcot a rivális alkalmazottak ellen a főnök kegyeiért, vagy épp hogy igába fogják szorgos beosztottjaikat.

Mosolyra húzta a száját és szemével egy párt figyelt. Úgy a 30-as éveiben járhattak. Szinte egyszerre léptek. Nem lehetett többet kivenni belőlük, mert a magas épületből aprónak látszottak.

- Reggelt- nyomott egy csókot az ujjai tövére majd kecsesen az ablakra tette a tenyerét.

Aztán megfordult és indult a konyha felé. Gondra iszik egy teát, meg talán csinál valami reggelit.

De a tervébe egy zavaró dolog ütközött, vagy inkább zavaró valaki?

- Hello!- köszönt Bill a pultnak támaszkodva kávét vedelve.

- Szia. Hát te?

- Hát én?- nevetett- Én itt lakom.

- Jó. Azt tudom. csak hogy kerülsz ide, ilyen korán? Nagy alvó hírében állsz.

- Tudom. Direkt jöttem most. Azt akartam, hogy Tom még aludjon.- kortyolt egyet.

- Hát az bejött.- ment el Lela Bill mellett aztán kinyitotta a hűtőajtót és kivette belőle a tejet.

- Nem is érdekel, hogy miért?

- Nem- felelte nyersen Lela és öntött egy kicsit a dobozból egy Tom feliratú bögrébe. Fogalma sem volt hogy kié a tűz jelekkel mintázott vagy a hatalmas fülű. Nem akart még ezért is összetűzésbe kerülni Billel. Vagy csak nem akarta elkapni a srác herpeszét. A női logika megfejthetetlen.

- Kérsz kávét?- emelte Bill a poharát. Próbálta megtartani a beszélgetést.

De a lány csak undorodva nézett rá. Még válaszra sem méltatta.

- Jó. Tudom. A tegnapi dolog. Tudom. Gáz volt. És csak annyit akartam..

- Nem akarok róla beszélni- fordult Bill felé Lela. A hangja fagyos volt. Próbálta titkolni a zavartságát. nem értette mit is akar most ez a taho kihozni a dologból.

- Jó. Igazad van, csak felejtsük el. Állat voltam. Bocs. Nem bírjuk egymást, ez van. De el kell tudnunk viselni a másik jelenlétét, mivel úgy néz ki hogy egyre többet fogunk találkozni. Egyszerűen nem kell egymáshoz szólnunk.

Lela szája felgörbült a füléig, aztán fogta a bögre tejét és indult is ki a teraszra.

- Hey, most mi van?- ment utána Bill ijedten.

A lány csak lassan megfordult és elmutogatta, ahogy becipzárolja a száját.

- Ezt nem teljesen így gondoltam.- mentegetőzött kétségbeesetten Bill.

De akkorra már Lela el is dobta a képzeletbeli kulcsot.

- Ezt nem mondhatod komolyan. Ne legyél már ennyire gyerekes.

Lela csak bájosan pislogva felemelte a kezét, majd kinyújtotta a középső ujját Bill arcába tartva. Aztán könnyeden megfordul és ellibbent és bevágta maga után az üveg ajtót.

Bill majd felforrt a dühtől és azon gondolkozott hogy hisztériázva bevesse a magát a szobámba és verje-e magát a földhöz hogy azonnal emigráljam a csajt valahová máshová. De inkább nem válalta be a dolgot, mert félő volt, hogy nagy álmosságomba inkább dühöngve őt emigrálnám erőszakkal ki a szobámból.

Inkább csak felhúzott vállakkal bedobja a félig teli kávés poharat a mosogatóba és kiment a lakásból. Hogy Natashánál tovább aludjon.

- Régóta ébren vagy?- mentem, vagy inkább támolyogtam ki a teraszra. Lela háttal ült nekem a bambusz székben. Összerezzent mikor meghallotta a hangom.

- Te jó ég, Tom,- fordult hátra.- Ledobtam 5 kilót. Máskor nem lehetne finomabban?

Csak forgattam a szemem. Nem tudom, mit lehetne ennél finomabban csinálni a dologot. Végül is nem egy tál vízzel öntöttem nyakon, na.

- Hogy aludtál?- huppantam le mellé. Csak végig nézett rajtam.

- Te boxerben vagy- mondta megborzongva. Mintha nem látott volna így.

- Igen. És akkor mi van?

- Semmi..csak…- pislogott.

- Te mindig ilyen vagy reggel?- fogtam a fejem.- Mert akkor az elkövetkezőkben nem kezdeményezek beszélgetést. Nem gondoltam volna, hogy van olyan ember a földön, aki reggel még nálam és Billnél is zoknibb.

- Nem vagyok zokni, csak zavarodott, jó?- motyogta háborodottan .- Te meg boxerben vagy.

- Ahhhj- temettem az arcom a tenyerembe- Mindjárt leveszem, ha annyira zavar, hercegnő! Vagy tudod mit? El is megyek felöltözni!- álltam fel fejcsóválva-. A fürdő az enyém. Ha akarsz menny Billébe. Remélhetőleg nincs hüvelygombája!- kiabáltam neki a fürdő ajtóból.

Bemásztam a tus alá, aztán meg is oldottam a gondjaimat 5 perc alatt. Szeretem ásztatni seggem, de most nem voltam olyan hangulatban.

Zöld pólót vettem fel. Az már úgy is rég voltam.

Amikor már mindennel kész voltam Lela már nem volt a teraszon. Hallottam, ahogy megy a víz fürdőből. Ezek szerint mégsem fél Bill hüvelygombáitól.

Nyugalmasan leültem és kivettem egy szál cigit a dobozból. Láttam, félig üres. Mi a faszom. Bill csak nem járt itt.

Lela jött ki a fürdőből, a fejét oldalra döntve, a hosszú haját törölgetve.

- Az bizony hiba.- néztem rajta végig- Ez Natasha köntöse.

A szemei kitágultak és egy percre kővé dermedt.

- Fúúúj!- nyögte undorodva.

- Hozz egyet az én fürdőszobámból. Ott van nőiből egy csomó.- nevettem- Azt a xart meg tedd vissza onnan ahonnan elvetted. Csak nem tűnik fel senkinek.

Pont mikor visszabattyogott megcsörrent a telefonom.

David.

- Helloooo- ásítottam.

- Azt ne mondd hogy most keltél, te fasz.

- De- de.

- Hogy vinne el a rák. Én már reggel 7 óta talpalok. Most derült ki, hogy este van egy elég nagyszabású program. Egy csatorna díjátadója. Hatalmas durranás, nagy sztárokkal.

- Akkor te miért nem szóltál eddig?

- Azért baszd meg, mert én sem tudtam róla. Az asszisztens nőm, elfelejtett szólni. Esküszöm, megfolyom. Pedig szerintem már egy hónapja meg kellett volna kapnunk az értesítőt. Érted..szerintem valaki dugja, azért nem koncentrál a dolgokra. Erre az egy helyre vettem fel, egy ocsmány tehén bányarémet, mert úgy voltam, azt nem fogyja kefélni senki, és lesz neki ideje elvégezni az ilyen pipecselős dolgokat, meg neki a munka az első..erre nézd..Itt b*sz szét engem is mindjárt az ideg.

- Nyugi már. A végén impotens leszel. Nincs semmi gáz. Estére mi is összekapjuk magunkat Billel.

- Rendben, csak kérlek, beszélj Sandrával.

- Hát hívd fel.

- Én hívom, egyfolytában. De nem veszi fel. Csak menj el hozzá, oké.

- Mi van, én?

- Igen, te. Kérlek! Biztos otthon van.
- Akkor menj el te.
- Tom, ne szívózz, éppen Berlinbe tartok tárgyalni. Szóval te mész!

- Jó...- húztam a szám.

- De tényleg menj el, ne csak mondd. Mert különben szétverem rajta a platina lemezeiteket.- tette le.

- Pfff- fújtam ki a cigi füstöt.

- Nah gáz van? - fordult meg Lela., aki eddig a korlátnak támaszkodva hajolt ki, és úgy nézegette a várost

- Végül is kivetted, hogy miről beszéltünk, nem?

- Őszintén? Nem arra figyeltem.- volna meg a vállát és teljes 90 fokos fordulatot tett. Most a könyökével támasztotta magát.

- Lényeg. Hogy el kell mennem Sandrához, mert a drágalátos méltóságos asszony, nem veszi fel azt a kibaszott telefont.

- Már megint itt hagysz?

- Kénytelen vagyok. De ígérem, sietek. Gyors lerendezem a csaj, aztán jövök is. Meg hozok ebédet.

- Gyors lerendezed, mi?- nevetett Lela a fejét hátra hajtva. Így a vizes haja a korlát szélét dörzsölte.

- Ja, szép is lenne… lerendezni.

- Akkor miért nem teszel érte, te szerencsétlen! A videón, amit tegnap este néztünk, elég boldognak tűnt.

- Tök igazad van!- álltam fel megvilágosodva.- Én megyek is.- Vettem el a telefonom az asztalról .- Délre itthon vagyok..és hozok neked valami vitamin dús kaját. Addig pedig egyél, amit a hűtőben találsz és igy..

- Tudom..Igyál sok folyadékot-, mondta velem szinkronban.

- Te feleselsz?

- Te feleselsz?

- Most mi a fa.szomért utánzol?

- Most mi a fa.szomért utánzol? Nyugi, csak hülyülök. Menj már.

- Bocs. Pá.- csuktam be magam után a toló ajtót. de aztán eszembe jutott a cigi és visszadugtam a fejem.- Hallod, Bill nem járt itt?

- Nem.. Illetve, lehet. Mert hallottam valami zajt, de nem találkoztam vele.

- Ahha, okés. Nem hozta vissza a dögömet. Fene a pofáját.- motyogtam még akkor is, amikor a lépcsőházban voltam. - Mi az, hogy elviszi? Előtte meg még ő játszotta az okost, hogy jaj, mit fogsz csinálni?- vágtam be bikából a kocsiajtót, de rögtön kipattantak a szemeim.- Qrva élet. Bocsáss meg kocsim- simogattam meg a műszerfala t.- Nah, baby, indulunk a másik baby-hez.- Veregettem meg biztatóan.

Egész úton nagy lélegzeteket vettem és azon filóztam hogy mit is fogok mondani. De nem jutott eszembe semmi nagyon nagydolog. Így maradtam az improvizálásnál. Majd nyomom a dolgokat gyomorból, ami jön. Csak attól féltem, hogy majd rám jön a nagy őszinteségi roham. Aztán a végén, térden állva fogok majd mászni a küszöbén, hogy próbáljuk meg együtt. Csak ő és én. De ennek nem szabadot bekövetkeznie. Ennyire csak tudom magam kontrollálni.

Leparkoltam a szokásos helyemen. Mintha csak nekem lenne fenn tartva. Csak éppen nincs kirakva tábla hogy "Tom Kaulitz részére".

Csöngettem volna fel, amikor jött az a 40-es éveiben járó nő, aki majd a lábam elé hugyozott izgalmában, amikor meglátta, hogy viszem fel Sandrának a kutyát.

- Hello- köszönt 1000Wattos mosollyal. - Milyen jó téged újra látni .- persze régen nem mondott ilyet. Még köszönni sem köszönt. Csak mérgesen kopogtatott hogy "Fiatalok halkabban", meg bebaszta az ajtót az orrom előtt.

- Ö.. izé. Kösz.

- Sandrához jöttél?

- Igen.

- Akkor gyere- hagyta nyitva az ajtót.

- Köszönöm.- indultam fel a lépcsőn. De a nő csak nem hagyta abba. Persze hogy tovább lökte a szöveget.

- És a kutyuli? Nem láttam még Sandránál.

- Igen. Mert most nálam van.

- Értem. Értem. Hát akkor hello- fordult le a lakása elött.

Frigid egy nőszemély, ezért is sokkolt le hogy társalogni akart velem.

Felmentem még egy emeletet, aztán meggyőződtem róla, hogy minden tökéletesen áll-e rajtam. Aztán pedig kopogtam és idegesen vártam az ajtóban.

Senki nem óhajtott nekem ajtót nyitni. Hát kopogtam még egyszer kicsit hangosabban. Hát semmi. Mérgesen belerúgtam az ajtófélfába és indultam lefelé amikor szóltak bentről.

- Megyek, megyeeeek.

Zsebre vágott kézzel hallgatóztam. Mintha valaki tört zúzott volna szobában, vagy ha tárgyakat dobáltak volna.

- Pillanat. Remélem, ezt nem számítja bele a kiszállítási költségbe. Már a pizza doboz árát is nehéz kiperkálno..- nyitott ajtót Sandra nevetve és azonnal abba hagyta a társalgást a "pizzásfiúval" és kifújt egy pár hajtincset az arcából..- Tom.- pattantak ki a szemei. De nekem is. Sandra csak egy lepedőbe volt csavarva. Nem volt rajta más ruha. A haja is kócosan állt. Talán így még sexybb volt.- Mit keresel te itt?

- Beszélni szeretnék veled.

- Talán nem most kéne.

- De most kéne! Egyszerűen nem bírom. Beszélnünk kell. Értsd meg!

- Jó. Rendben. Beszéljünk. csak nyugi. De miről?

- Mindenről. Kettőnkről. Hogy most mi van, és hogy mi ez az egész, mert…

- Nah, cica dupla szószt ad..- jelent meg az ajtóban egy magas, fekete hajú, tipikusan Nivea reklámba való köcsög. Rajta is csak egy lepedő volt. Sőőt. Nem is lepedő volt. Inkább egy párnahuzat. És a derekára fogta. Párnahuzat? Te jó szent xar, mit műveltek ezek itt? Qrva élet.- Vendéged van, cicc?

- Tom. Ő itt Eric Schwarz, a barátom. Eric, Ő pedig Tom Kaulitz.- könyörögtem a föntieknek, hogy ne kezdjek el vörösödni a dühtől. Szinte majd felrobbantam. De úgy látszott ez nem volt elmondható Ericről. Még élvezte is a helyzetet. Mintha a képembe röhögött volna, hogy igen baszd meg, nekem meg van, ami neked nem volt, és nem is lesz soha.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés