Bill délután 5-kor hívott, hogy estére nem-e maradhat Daisy Natashánál. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, mivel Don jön z hozzánk, hogy majd együtt Lelával nézzenek minket a tv-ben. És Don köztudottan imádta azt a kis dögöt, így megígértem neki hogy pár napig nála lehet.

Bill haza jött a ruhájáért és a nappali tükrében nézegette magát.

Lela a pultnak támaszkodva figyelte.

- Milyen?- fordult meg Bill hirtelen, hogy kikérje a lány véleményét. De az csak a " becipzárazott " szájára mutogatott.- Ne csináld már! Most annyit nem tudsz kinyögni, hogy "Jó a ruhád, Bill" , nem baj, ha hazudsz. Csak mondd.- Bill kétségbeesetten.

- Xar a ruhád Bill. És most hazudtam.- tagolta hidegen, aztán hátat fordított és bejött a szobámba ahol én pont a sapkáimat próbálgattam.

- Tooom!- kiabált az öcsém.

- Mondjad.

- Mindjárt itt van Natalie, -a sminkesünk- hogy megcsinálja a sminkem meg az alapozásod, csipkedd magad.
- Fúj már..Ezt utálom.- húztam a szám.

Már a díjátadó helyszínére tartottunk, mikor David az anyós ülésben a telefonja után nyúlt.

- Szia...Ott vagytok?..Rendben várjatok meg, együtt vonulunk be.

- Ki volt az David?- hajolt előre Bill Davidhez.

- Sandra.- felelte vigyorogva.

- Jupi- ugráltatta a szemöldökét Georg. Szerintem direkt engem akart felbaszni.

Egy fekete kocsi zárkózott fel mögöttünk. Majd egyszerre állt meg velünk a vörös szőnyeg előtt.

Sandra és Eric szállt ki a kocsiból. Kézen fogva és mosolyogva. Sandrán egy gyönyörű citrom sárga ruha volt. Eric pedig egy elegáns zakóban.

- Indulás.- ugrott ki David is és elindultunk befelé.

A "kedvenc" kis párocskánk haladt elöl. A lányok megsemmisülve csorgatták a nyálukat Eric után.

A kordon mögött állók többsége viszont a mi nevünket kiabálták. A sajtó meg mintha észre sem vette volna, hogy mi is ott vagyunk. Csak Ericet és Sandrát fotózta és kérdezte kapcsolatukról. Minden ember erre kíváncsi? Senki nem kérdezi meg hogy, hogy milyen kedvem van?! Inkább nem húztam fel magam. Oda mentem azokhoz, akik legalább szeretnek engem, és büszkén osztogattam az autogrammokat.

Beérünk a csarnokba. Az egész csapat egy foglalt helyet. Sandra keresztbe tett lábbal ült és mosolyogva fordult a kamerák felé. Eric meg büszkén simogatta a lány combjait vagy az éppen az arcát. Hát milyen édesek nem? Nem, nem azok!

Szerencse hogy David beült én és Sandra közé. Így nem volt teljes rálátásom az egészre. A show nagyon jó volt. Mivel film díjakat osztottak ki részleteket játszottak a filmekből. Egy csomó megtetszett. Meg fogok őket nézni. De hát ugyan mikor lesz rá időm… Vagy hangulatom.

David hangosan nevetett, valahányszor egy poén csattant valami vígjáték részletéből. Néha úgy éreztem magam, mint egy moziban. Te jó isten. Mikor is voltam utoljára ott. Már nem is emlékeztem rá…

Próbáltam nem koncentrálni, David szomszédjai sutyorgására. Eric folyamatosan Sandrához hajolt és valamit nagyon magyarázott neki suttogva. Vagy pedig csak az este további piszkos kis dolgait vitatta meg vele. Kezdett egyre jobban zavarni, ahogy a lány felkuncogott miután Eric sutyorgott neki valamit.

Hiába markoltam erősen a farmerem szárát csak nem higgadtam le. A fogaimat összeszorítottam és úgy próbáltam koncentrálni a fószerra, aki színpadon állt és készült kihirdetni A legjobb szabad rendezésű film-et.

- Tom jól vagy? Nagyon piros az arcod- hajolt felém David.

- Nem nagyon- ráztam a fejem összeszorított állkapoccsal.

- Ki akarsz menni?- kérdezte.

Nem is válaszoltam. Csak próbáltam úgy felállni, hogy ne tűnjön fel olyan sok embernek és úgy kisunnyogni a csarnokból. Saki figyelte, hogy merre tartok, aztán utánam indult. Gyors elbújtam egy oszlop mögött, nem akartam, hogy kövessen. Semmi szükségem nem volt rá.

Miután leráztam elindultam a folyosón, aztán lekanyarodtam egy lila szőnyeggel borított hosszú folyosóra, aminek a végén egy lépcső volt.

- Hova? Hova?- szólt valaki a hátam mögött. Megfordultam és egy hatalmas securityvel kerültem szembe. De nem volt baj. Felismert.- Segíthetek valamit?

- Nem kell, köszi. Csak egy kis friss levegőre vágyom.

- Kikísérjelek?- kérdezte a tag kedvesen.

- Nem kell, köszi. Egyedül szeretnék lenni.

- Arra ez nem fog menni. Viszont ajánlom azt a lépcsőt- mutatott a folyosó vége felé.-Tetőre vezet. Csak éppen, nem tőlem tudod. Nem akarom kirúgatni magam.

- Kösz- vigyorogtam és elindultam arra. Állati rendes arc volt. Dehát ezért fizetik, hogy az legyen a híres emberekkel, meg hogy feláldozzák magukat értünk. Bár az nincs a munkaköri leírásukba, hogy az állásukat is feláldozzák miattunk, és nem túl ismert kis zugokat mutassanak nekünk.

Felmentem a lépcsőn és felnyomtam egy csapóajtót. Óvatosan becsuktam magam után, aztán kiegyenesedtem, és közbe néztem.

Akkora placc volt az egész, hogy alig láttam el a végéig.

Elindultam a szélére és közben néztem a város fényeit. Kivettem a zsebemből az arany Marlboromat, aztán leültem a csarnok szélére és rágyújtottam. Nem mentem ki teljesen oldalra. Nincs túlságosan tériszonyom, de azért bevallom kicsit paráltam. Nem szerettem, ha valaki semmi félelemérzet nélkül él. Azt sem viseltem jó szemmel mikor Lela háttal felült a lakás teraszának korlátjára.

Éreztem, ahogy a hideg esti szél belefúj az arcomba és figyeltem, ahogy távolra viszi a füstöt. Kicsit fáztam, de nagyon jól esett. Felhúztam a térdeimet és rátettem a karba tett kezem. Aztán lehamuztam és egy hatalmasat slukkoltam és kifújtam a füstöt a sötétbe.

A benti zaj tompán kiszűrődött. Néha egy-egy tapsorkán, vagy csak emberi beszéld, torzul kivehetően.

Összerezzentem, ahogy hallottam, hogy a hátam mögött csattan a csapóajtó.

- Upsz, megijesztettelek?- bénázott egy hatalmas tűsarkús női alak. Nem vettem ki, ki az. Sötét volt és a hangját is eltorzította a város és a csarnok egyéb zaja.

Ahogy közeledett meg ismertem az elegáns mégis szexi törtfehér ruhájáról. Sandra igyekezett felém, aztán leült mellém.

Egy szót sem szólt csak kivette a kezemből a cigit és beleszívott egyet, aztán visszaadta, miután bele szívtam, éreztem a szájfénye imádott ízét. Csak némán bámultam a fények felé. Fogalmam sem volt hogyan került ide, vagy hogy miért. Nem azt mondom, hogy nem érdekelt, de per pillanat hidegen hagyott. Az hogy örülök-e neki vagy legszívesebben azt kívánnám, hogy eltűnjön, még nem tudtam eldönteni.

- Gyönyörű, nem?- kérdezte végül.

- Az- bólintottam és felé tartottam a cigit.

Nem nézett rám, úgy vette el, szívott bele két hatalmasat aztán elnyomta maga mellett és egy jól célzott dobással ívelten, elröpítette messzire.

Lassan a tető szélére mászott és megtámaszkodott, hogy lássa, mi van pont alatta.

- Ne csináld, nem szeretem.

- Húúh.. Féltesz?- nézett hátra rám huncutul mosolyogva aztán még kijjebb hajol t.- Látod. Le is eshetek, meg is halhatok.

- Ezt, most hagyd abba- próbáltam nyugodtan mondani és titkolni az idegességemet.

Hirtelen elveszítette az egyensúlyát és kicsúsztak a kezei. Már pont ugrottam volna fel, de kitette a kezeit maga elé. Csak játszotta az egészet.

- Ne bassz fel!

- Jó- mászott vissza mellém.- Abbahagytam!

Hosszú percekig nem beszéltünk. Csak rágyújtottunk még egy szálra és egymás között adogattuk. Aztán meg még egyre és még egyre...

Lopva néztem rá olyan alkalmakkor, mikor felé nyújtottam a cigit. Az arca sugárzott, de nem árult el semmit. Csak kissé mosolyogva nézett a nyüzsgő város felé.

- Miért jöttél ide?- kérdeztem halkan.

- Utánad jöttem. David mondta, hogy rosszul vagy.

- Hogy találtál meg?- tettem fel az újabb kérdést, de még mindig nem néztünk egymásra.

- Egy biztonságit kérdeztem. Ennyi volt .- vonta meg a vállát, aztán pedig elkezdte lefűzni a magas sarkú szandálja fűzőjét, ami csinosan végig volt kötve az egész vádliján. A szandál is sárga volt, apró kövekkel, az elején meg egy hatalmassal. Tökéletesen ment a ruhájához. Eddig észre sem vettem. Mondjuk, nem vagyok jó a ruhák memorizálásában.

- Aggódtam érted. Azt hittem, hogy valami baj történt- törte meg a csöndet halkan.

Óvatosan elmosolyogtam. De nem akartam elárulni, hogy mennyire örülök ennek a kifejezésének. Valami furcsa melegség öntött el belülről. Jól esik, hogy törődik velem. Annak ellenére, hogy ma délután úgy felhúztam magam, és szépen ott hagytam a lakása ajtajában. Ő meg értetlen szemekkel nézett utánam egy lepedővel a teste köré csavarva.

- Nincs semmi baj. Hiányzol. Annyi van.

Most rajta volt a mosolygás sora, de ő csak gondterhelten sóhajtott egyet aztán hátra dőlt, elterülve a földön.

- Gyönyörű az ég.

Én is ledőltem a mellé.

- Sok a csillag.

- Csak most veszed észre?- mosolygott.- Elárulom, már régóta ott vannak.

Hiába volt gyenge poén, akkor is vigyorogtam.

- Eric tudja hová jöttél?

- Gondolom. Illetve, ha majd észreveszi, hogy elmentem gondolni fogja. Nem mondtam neki egy szót sem.

- Szerintem már rég észrevette. Nincs kinek fogja a combját.

- Így járt. Nem vagyok az élő guminője.- mondta egy csöpp gúnnyal a hangjában.

- Tudja, hogy nem vagy az. Csak olyan pasinak látszik, aki szereti mutogatni, hogy az ő csaja vagy. Ennek semmi köze a guminőkhöz .- nem értettem miért keltem annak a pöcsnek a védelmére. Qrvára utáltam a tetű pofáját. De valamiért kitört belőlem.

- De akkor sem kéne, hogy állandóan valamimen tartsa a kezét. Szó szerint.

- Gondolom büszke rá, hogy ilyen jó csaja van, és azt akarja, hogy mindenki tudja… Jogos.

- Hát látod. Pont ezt nem akartam..

- Akkor miért vagy vele?

Sandra felült és megsimogatta a karjait.

- Brrr...Hideg van.

- Fázol?

- Kicsit. Nem vészes.- vonta meg a vállát. Pont mondtam volna. Hogy bemehet, ha akar, hiába kívántam a társaságát. De ő belekezdett egy másik témára, amire felcsillantak a szemeim.- Nem érted miért kezdtem el vele járni, igaz?

- Igaz.- bólintottam, de nem értettem mit akar mondani.- Nem tartozol nekem magyarázattal.

- Tudom. Csak gondoltam azért kíváncsi vagy rá.

- Igen. Persze hogy az vagyok. De inkább arra, hogy miért nem velem jársz-ültem fel mellé.- tudod, te abszolút nem vagy az a ’járós típus’…Mármint úgy értem, hogy nekem ez olyan furcsa..meg azt hittem, hogyha te valakivel össze fogsz jönni az én leszek. Szóval nem világos, hogy miért nem.

- Talán.. mert Cornelia.

- Dobtam. Te is tudod. Miattad .- azt nem tettem oda, hogy talán. Pedig oda kellett volna, mert az nem teljesen igaz hogy csak miatta. Egyszerűen úgy éreztem abban a pillanatban.

- Igen tudom. De akkor még nem tudtam, hogy lehetne köztünk valami..

- Köztünk volt valami- vágtam közbe vigyorogva.

- Igen. Valami. Amire akkor vágytam.

- Mert most már nem arra vágysz?- kérdeztem a nyelvem enyhén kidugva, megérintve vele a pc-m.

- Amikor Eric megkérdezte, hogy nem-e lehetséges, hogy járjunk, akkor nem. Ezért mentem bele. Akkor úgy éreztem, hogy többet akarok.

- De miért nem tőlem?

- Mert..Te még nem áltál készen. Illetve nem azt mutattad.

Nagyot sóhajtottam. Sok volt ez nekem mára. Nem értettem miről beszél, és mire akar kilyukadni.

- Ezzel most mire célzol?

- Nem célzok semmire. Csak mondom. Szerettem volna, hogyha tudod.

Rendesen összekavarta a levest a fejemben. Meg kicsit fel is bosszantott, mert úgy vettem észre, hogyha én tértem volna rá a témára előbb és nem az a fas.zkalap Eric, akkor most az én barátnőm lenne és nem az övé.

- Bemegyek.- kezdte el visszafűzni a szandálját.- Te nem jössz?

- Nem tudom.- vontam meg a vállam.- Szerintem még nem.

Miután már mind a 2 lábbelijével végzett furcsa dolgot tett. Lassan oda hajolt hozzám és egy apró csókot nyomott a számra. Nem tudtam betelni vele. Hiába voltam meglepődve, utána hajoltam és lágyan megcsókoltam, aztán utat törtem a nyelvemmel is.

Nagyon kívántam már ezt az ismerős ízt. Átkarolta a nyakam és kicsit rám hajolt. Aztán eltávolodott és még egy puszit adott a számra.

- Élvezted?- kérdezte.

Én csak pislogtam, és elégedetten húztam a szám, ezzel adva meg a választ.

- Örülök, mert ez volt az utolsó, amit tőlem kaptál- mondta aztán kecsesen felállt és elment.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés