41. rész
2010.07.18. 18:16
- Mi ez a keserédes vigyor a fejeden, te szerencsétlen?- kérdezte Bill a kocsiban.
Csak titokzatosan csóváltam a fejem. Nem volt kedvem róla beszélni.
Otthon gyors ledobtam magamról minden ruhát és bebújtam az ágyba. Don már lelépett. Lela meg gondolom a szomszéd szobába aludt. Reggel ugyan azzal a vigyorral ébredtem…legutoljára. Bill a nappaliban tv-zett, Lela meg a teraszon ült egy bögrével a kezében.
Álmosan bekóvályogtam Bill mellé aztán figyeltem, hogy az hogy ugrálgat a csatornák között a fejét támasztva.
- Jó reggelt.- köszönt.
- Csá.- emeltem fel a kezem.
- Figyelj. Ma lesz egy fotózásunk a Bravonak. Úgy lazán másfél óra múlva.
- Ma?
- Igen. Ma. Az előbb mondtam.- forgatta a szemeit és elindult felém.
- Jól van csezd meg, most keltem fel- temettem az arcomat a tenyerembe nyűgösen.
- Mi volt tegnap este?- elvette a tenyerem az arcom elől, lassan felnéztem rá. Ő éles szemekkel bámult.
- Hogy értve? Film gála.
- Nem arra gondoltam. Mi volt, VELED? Tudod, rosszul lét. Az alatt mi történt?
- Semmi. Csak kimentem, aztán kijött utánam Sandra.és beszélgettünk.
- Beszélgettetek? Ja. Pont úgy ismerlek titeket.. Nem inkább BASZélgettetek?
- Barátja van.- vontam meg a vállam.
- Neked meg barátnőd volt.
Nem válaszoltam semmit csak lassan felálltam.
- Fürdök- indultam a zuhany alá.
20 perc múlva, immár tisztán és nem bűzölögve, hanem faszán illatozva ültem le Lela mellé a teraszra.
- Jobban vagy már?- kérdeztem.
- Igen. Persze. Szerintem ma spurizok is haza.
- Mi van? Dehogy spurizol. Ugyan már, minek?
- Talán, mert én nem itt lakom- nevetett.- Megmurdálnak a virágjaim.
- Dehogy murdálnak. Nincsenek is virágjaid.
- De. Művirágjaim vannak Franciaországból. Az élők egy hetet sem bírnak nálam lenni. De mondom, a műk is meg fognak dögleni, ha így haladok.
- Ügyes vagy- nevettem.
- Na, mi volt tegnap este?
- Bill nem mesélt semmit?
- Nem igen beszélek vele.
- Ja, hát nem volt semmi érdekes. Csak dumáltam vele.
- Kivel?
- Kivel? Kivel? Ugyan?..Csak dumáltunk. Aztán ennyi. Próbáltam vele megértetni a dolgokat.
- És sikerült?
- Egy kicsit...talán.
- Toooom- kiabált az öcsém mérgesen.
- MONDD!
- Gyere ide, bazmeg!
Bemásztam a konyhába. Bill mérgesen állt a hűtő előtt és egy nagy tálat fogott a kezében.
- Nézz bele ebbe!- nyújtotta elém mérgesen.
Felemeltem a tetejét. Egy nagy büdös xar volt benne. Amit nem is lehet másképp körül írni. Már majdnem szó szerint. Egy kicsit bomlásnak indult spagetti volt.
- Nem meg mondtam, hogy dobd ki a picsába a maradékaidat!!!- baszta bele az egész tálat a kukába .- Leokádlak!
- Jól van, na. Hozzá vagyok szokva a királyi élethez, hogy a csajok meg csinálják az ilyen dolgokat!- mentegetőztem. Tényleg igaz volt. Amíg együtt voltam Corival, ő is sokat pakolászott nálunk, ha olyanja volt. Meg Sandra is, ha rájött.- Látod, így járunk, hogyha Tomó nő nélkül marad, ellepik a házat a csótányok meg az ocsmányságok.
- A te ocsmányságaid!- forgatta a szemét Bill. - Amúgy azt ne mondd, hogy Sandra pakolt nálunk?
- Szerinted ugyan ki pakolta máskor össze a tányérokat a szekrényben?
- Ő volt?- pislogott.- Cseszed, olyan rég is itt volt? Te meg kis köcsög azt mondtad, hogy a te műved..
- Végülis- röhögtem- Nah, készüljünk. Úgy nézel ki, mint egy stílusos zombi- veregettem hátba Billt, amikor elhaladtam mellette.
A fotózás a szokásos módon történt. Kaptuk a cuccot, adtuk a pózt, közben meg hallgattuk Georg hülyeségeit és próbáltunk pózolás közben a legtávolabb maradni a szagló testrészeitől. Amivel csak mi baszogatjuk, hogy ráférne a dezodor. Pont segítettem Billnek rendbe hozni a láncait, amivel a pancser becsavarodott, amikor úgy ugrós képet akart csinálni a fotós, amikor bejött a David és Lela.
- Gyerekek. Jó hírem van.- vigyorgott, aztán oda jött hozzánk és egy pillanat alatt kiszabadította Billt abból a csomóból, amivel én már 20 perce küszködött.
- Lökd.
- Délután megyünk egy motorcross pályára. Hogy kicsit összemelegedjünk ezzel Eric gyerekkel, ha már Sandra jövendőbelije.
- Összemelegedni? Te csak melegedjél, David. Engem viszont hagyj ki a vágyaidból, jó?- néztem rajta végig egy csöpp undorral az arcomon .- Én bizony nem megyek.
- Dehogyis nem.. Csináltok még egy pár sorozatot, aztán indulunk.
Megfogtam Bill láncait is bikából megrántottam őket.
- Á Te idegbeteg fasz! Majdnem letépted rólam a gatyám!- nézett rám dühösen.
- Bocs- motyogtam, aztán elkezdtem keresni Lelát a szememmel. Az egyik polc mellett állt és nézegette a kiegészítőket, amit egy alkalmazott mutogatott neki. Próbáltam elkapni a pillantását, hogy lássa, hogy beszélni akarok vele, de nem sikerült. Fejcsóválva álltam vissza a kamera elé. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a sorozat nem fog olyan jól sikerülni, mint a másik.
|