- Szia. Mit iszol?

Kathie lassan felém fordult és lenézően végig nézett rajtam. O-o, most légy okos, Tom. Ez nem jó jel.

- Azt nem, amire te meg akarsz hívni.

- Azt hiszed, meghívtalak volna. Azt hiszed, kellesz nekem?- vigyorogtam rá csábítóan.

- Őszintén?- nézett rám és lehúzta a koktélja maradékát.- Azt!- mondta élesen, aztán lepattant és úgy kapkodta a kis lábacskáit, hogy alig bírtam utol érni.

- Most menekülsz?

- Nem, csak megyek. - vonta meg a vállát, de a kis qrva azért meg nem állt volna. Most miért nehezíti meg a dolgom? Már bántam, hogy Donnak bejelentettem, hogy ő lesz az első. Itt kéne hagyni a pitsában.

- Nem állnál meg egy percre?

- Őszintén? - fordult velem szembe, de még úgyis ment hátra felé.- Nem!- mondta határozottan, majd újra előre nézett.

- Áhh, szóval mégsem vagy olyan kis angyal.

- Ohh, csak nem egy Playboy előfizető? Menj haza..én otthon várlak téged..az újságban.

- Nem, félre érted. Nem vagyok az.

- Hát akkor?..Ohh, már tudom ki vagy te!- állt meg és mosolyogva felém fordult.- Te ismered Sandra Schnerrmann-t, ugye?

- Hát. Olyasmi,- húztam a szám vigyorogva.

- Szóval megfarkaltad- nevetett.

- Azt nem mondtam.

- De azt sem mondtad, hogy nem.

- De azt sem mondtam, hogy nem.- ismételtem a szavait sejtelmesen.

- Mégis jól esne egy koktél.

- Nem mondtam, hogy meghívlak.

- Én meg nem mondtam, hogy hívj meg. Csak hogy jól esne. Majd én fizetek.

- Nem mondtam, hogy hagyom, hogy kifizesd a piám.- húztam fel a szemöldököm.

- Háhá. Nem mondtam, hogy meghívlak. Csak a sajátom fizetem. A tiédet eszem ágában sincs!- előzött ki és leült egy pici kétszemélyes boxba a sarokra.

Kikértünk két koktélt, aztán csak néztünk egymásra.

- Mit akarsz?- kérdezte meg végül- Kíváncsi vagy, mit mondott rólad Sandra, mert ha igen, ki kell, hogy ábrándítsalak, mert semmit.

- Nem. Nem lettem volna rá kíváncsi. Nem volt közöttünk semmi.

- Gondolom.

- Nem, tényleg nem volt.

- Tiltakozol. Tehát volt, de már vége.

Keserűen mosolyogtam. Hogy láthatott át rajtam ilyen gyorsan? Honnan tudta ezt? Ezt, amit talán még magamnak sem voltam elég bátor beismerni. Vagy talán csak nem akartam. Jó volt kicsit még tévhitbe ringatni magam, hogy lehet bármikor is bármi.

- Akkor mit szeretnél? Hogy tájékoztassalak minden lépéséről, mert az is képtelenség. Attól hogy volt egy közös munkánk, még nem lettünk nagy barik.

- Nem. Erre sem kértelek volna. Erre megvannak a magam embereim. Illetve meg lennének, ha érdekelne, hogy mit csinál. De nem érdekel.

- Akkor pedig? Nem értelek.- rázta butusul a kis buksiját. Csak mosolyogtam rajta és kívánóan az ajkamba haraptam.- Mit akarsz tőlem IGAZÁBÓL Tom Kaulitz, tini lányok gyöngyszeme?

- Téged- feleltem határozottan és mélyen a szemébe néztem.

Állta a tekintetem. Nem jött zavarba. Szerintem ő sejtette mire megy ki a játék. Már csak az volt a kérdés, hogy bele megy-e.

Kecsesen belenyúlt a finoman munkált bőr táskájába majd kivette belőle a drága Francia vékonyszálú cigijét és rágyújtott.

- Szerintem te bonyolultabb vagy ennél.- mondta maga elé nézve, mikor fionman kifújta a füstöt. Gyönyörűen cigizett. Nehéz megmagyarázni, de nem nyelte, mint ahogy sok ember, és nem is csak úgy szívta, hanem mintha belélegezte volna. Mintha a füst tudta volna, hogy oda kell bemennie és epekedve sietett, volna egy ilyen széplány tüdejébe- Több, van a dolog mögött, mint amennyit megmutatsz.

- Talán. De miért érdekel az téged? Szerintem, te bonyolultabb vagy annál, hogy lekössenek az én kis titkaim.

- Ezt nem tudhatod.

- Te sem, hogy mennyit mutatok meg. Nem tudom, miért nem lehet elhinni, hogy én csak egyszerűen, primitíven téged akarlak. Semmi hátsószándék nélkül.

- A férfiak mindent indokkal csinálnak. Még az ágyból is indokkal szálnak ki, indok miatt öltöznek fel.

- És a nők mások?

- Persze. Ők nem mindent indokkal csinálnak. Ők bezabálnak… csak, mert olyan kedvük van.

- Akkor nekik a kedv az indok.

- Nem-nem- rázta megint a fejét. Nagyon tetszett mikor ezt csinálta. A száját kicsit összecsücsörítette, és úgy mozgatta azt a csinos kis buksiját.- A kedv az nem indok, az egy érzés.

- És ha azt mondom, hogy hozzád van kedvem, azért kellesz, akkor mi van? Akkor már nem hátsó szándék?

- Akkor már nem. De tudom, hogy nem így van.

- De. Így van. Kedvem van hozzád, és most nem hazudok-, néztem bele mélyen a zöldes-kék tág tekintetébe. Azok a szemek mesélni tudtak volna. Csak benéztem és meg akartam tudni minél többet erről a lányról. Annyi titkot őrzőt magában, annyi haragot, bosszút, eltitkolt érzelmet, és természetesen meghatározhatatlanul nagy mennyiségű szép emléket.

Hiába próbáltam, semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.

- Soha nem foglak megfejteni.- mondta, mintha olvasott volna a gondolataimban. Én is pont erre gondoltam, csak éppen vele kapcsolatban. Hogy soha nem fogom, megtudni miért ilyen búsak ma este azok az örökké vidám szemek.

- Kívánlak- suttogtam alig érthetően.

Talán túl korán mondtam, talán nem is kellett volna… neki nem. Neki pont nem. Féltem összetörni a szívét. Már ha nem ő is pont ugyan azt akarja, amit én. Csak jól érezni magunkat ezen az estén. Felejteni.

Kicsit elpirul és elkapta a tekintetét. Ezen az éjszakán először hozták zavarba, az biztos. Talán nagyon régóta már nem érzett ilyet, nem tudtam. Lehet hogy már nagyon, nagyon hosszú idő telt el az óta hogy így belepirult a pillanatba, és a vér hírtelen felszökött a kis pofacsontjába.

- Itt lakom nem messze.- mondta ugyan olyan halkan.

- Akkor menjünk- mosolyogtam.

Kiértünk a clubból.

- Nincs kabátod?- kérdeztem.

- Nincs. Közel lakom, nem vészes.

- A kocsimban van egy pulcsi, ha gondolod.

- Nem, köszönöm- mondta, de azért megdörzsölte libabőrös karját.

- Gyere- karoltam át a derekát óvatosan és az övénél jóval melegebb testemhez húztam.

Bele szippantottam a hideg esti levegőbe. Sokkal másabb illata van Hamburg levegőjének, mint napközben. Napközben minden siet. Talán a levegő is. De az este más. Este már a lakosság 60%-a otthon van azzal, akit igazán szeret. Talán nekem sem ott kellett volna lennem…Sőt biztos nem. Nagyon jól tudtam, hova szántak engem azon az estén…Csak ezt nehéz belátni. Az ember nehezen ismeri be az ilyet. Nem látja meg az igazsdágot. Én sem éreztem kételyt magamban.

- Itt jobbra- kanyarodtunk le.

Egy pár kan, akik egyik szórakozó helyről voltak útba egy másikba, elismerően néztek végig Kathie-n és dicsérő szavakat is kiabáltak vagy éppen mondták, mit kezdenének a lánnyal egy forró éjszakán. Csak védelmezően közelebb húztam magamhoz. Ő pedig csak mosolygott az egészen. Gondolom, már megszokta az efféle dolgokat.

- Itt lennénk. - álltunk meg egy magas új építésű háztömb előtt.

Üvegfalas lakások voltak. Iszonyatosan modern volt, teljesen más stílusú, mint Sandra és Lela fejedelmi és iszonyúan fényűző háztömbje. A többi lakásban már el volt húzva a szalag függöny és csak elmosódott fény árulkodott, arról hogy otthon vannak.

- Gyere- fogta meg a kezem, és elvezetett a lift felé.

- Nem mehetnénk lépcsőn? Most úgy szívesen lépcsőznék.

- De persze.

Felmentünk az 5.-ig aztán Kathie, elkezdte keresni a lakáskulcsát.

- Nah végre!- emelet fel egy kulcssomot diadal ittasan.

Felkapcsolt minden villanyt és egy gombnyomással elhúzta a szalag függönyt, hogy a kíváncsi szemek, vagy a szembe lévő lakások álmatlan lakónak kamera lencséi még véletlenül se lássanak semmit.

Az egész lakásban világos szőnyegek és festés volt.

- Kész inni valamit?

- Hmm?- kaptam fel a fejem, mert eddig csak a belsőkörnyezetet tanulmányoztam.

- Kérsz inni valamit?

- Ja. Nem köszi.

Kathie elégedetten elmosolyodott és tett egy pár lépést felém.

Magas sarkúban volt, de még így is pipiskednie kellett egy kicsit. Átkarolta a nyakam, és finoman megcsókolt.

Finom édes volt a szájfénye, mint a rózsaszín gyerekrágóknak. Nagyon óvatos volt. Csak épp hogy súrolták egymást az ajkaink. Nem akartam rámenős lenni, haladjunk csak az ő tempójában. Csak a derekát karoltam át finoman és enyhén magamhoz húztam.

- Szóval ez lenne az?- távolodott el- Ha akcióra kerül a sor a nagy Tom Kaulitz kis báránykába megy át?- húzta oldalra a száját kicsit gúnyosan.

- Megmutassam mennyire nem bárány Tom Kaulitz?

- Izgatottan várom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés