Átvándorolt a kezem a fenekére, és azt markolva könnyedén felkaptam az ölembe. Erősen karolta át a nyakam. Az ajakit mohon szippantottam és néha a nyelvemmel is utat törtem.
Valami nem stimmelt. Az agyam hirtelen visszakapcsolt, és nem engedett be abba a világba, amibe ilyenkor lenni szoktam. Üdv a valóságban ismét.

- Baj van?- Kérdezte, mikor elhúztam a fejem.

- Nem nincs- fordultam vissza hozzá, és már adtam is volna a követező csókot, de ő kecsesen a számra tette az ujjai végét.

- Ne hazudj- mondta halkan.

Óvatosan leengedtem, aztán nagyot sóhajtottam.

- Neked nem itt kellene lenned, igaz?- kérdezte és a tekintetem kereste.

De én nem voltam hajlandó levenni a szemem a parketta elemeinek találkozási pontjáról.

- Nem kell beszélned, ha nem akarsz. Megértelek.

- Nem. Hogy értenél meg te engem, mikor magamat sem értem. Én nem ilyen vagyok. Nem ez vagyok ÉN.- húztam ki a pólóm. Minta meg akarnám nyúzni magam.

- Most látlak életemben először élőben, tehát erről nem tudok mit mondani.

- Persze. Tudom, nem is várhatom el, hogy megérts. Csak érzem, hogy mostában nem vagyok önmagam. Nincs értelme a döntéseimnek. Amilyen döntést régen hoztam volna könnyű szívvel, most attól meghátrálok.

- Most a sexre gondolsz? Mármint velem.

- Igen. Például. Figyelj, nagyon gyönyörű vagy. És minden férfi hihetetlenül boldog lenne, ha te csak rájuk néznél. De nekem ez most nem fog sikerülni.- huppantam le a kanapéra.

- Rendben, persze. Ahogy akarod. Tudod esetleg mi miatt, van ez?- kérdezte és lassan leült mellém.

- Igen.- mondtam bizonytalanul.

- Akkor? Mit keresel még itt?- vigyorgott és nyomott egy puszit kedvesen az arcomra.

Beleremegett a térdem. Nem, mint nő volt rám olyan hatással, hanem mint érző lény, aki megérti, min megyek most keresztül, anélkül hogy tudná az egész történetet. Nem is értettem, hogy lehetséges ez. Ez a lány egy szuperhős és valami hihetetlen empatikus képessége van. Lehengerlő az egész csaj és kész.

Ráadásul igaza is lehet. Lehet, hogy nekem most csak Sandra kell, hogy visszatérjek. Vagy talán nem is csak ő. Talán az miatt hagyott el a másik oldalam, mert kosarat kaptam, és ha ez így van, akkor csak azzal orvosolható, hogy megszerezem azt, aki lapátra tett, vagy nem csak lapátra tett, hanem meg sem kaptam úgy igazából.

- Kathie…- kezdtem.- Köszönök mindent.

A lány csak mosolygott. Most nem jött zavarba, de közel állt hozzá.

- Ugyan semmi. De bemutatkoztam, hogy tudod a nevem?

Kitört belőlem a nevetés.

- Nem, nem mutatkoztál be. Hazudhatnám, azt hogy tippeltem, de nem teszem.

- Jó-jó- emelte fel a kezeit.- Inkább nem is akarom tudni. Nos? Fiatal még az este, visszamegyünk a clubba?

- Áhh, nem. Inkább elmegyek haza.

- Biztos? Nem akarok furakodónak tűnni, de ha Sandra miatt van így elkámpicsorodva, akkor itt az alkalom, hogy meg szerezd azt a bolond spinét.

- Bolond spiné?- röhögtem. Tetszett ez a kifejezés. Bolond spiné. Sandra minden volt, csak nem bolond spiné. Én legalábbis eddig úgy ismertem meg, aki nem az.

- Igen. El ne képzeld, mit művelt a fotózáson.- fújta ki a levegőt Kathie nevetve.

- Mert mit?

- Hagyjuk, azt így nem lehet elmondani, de rég nevettem olyan jót.

- Sajnos nekem csak egy oldalát hajlandó megmutatni.

- Hát igen. Az elején ott is elég lenéző, és arisztokrata diplomata kurva beütése volt. De aztán vett egy fordulatot.

- Hát nálam nem vesz.

- Hát tegyél érte, hogy ne így legyen!- csapott a bútor támlájára, ami egy hatalmasat csattant.

- De a qrva életbe, mit?

- Azt majd te kitalálod! Bizonyítsd be, hogy miért vagy a lányok álma!

- De már mindent megpróbáltam, ami tetszhet Sandrának.

- Akkor csinálj olyat, ami nem tetszhet. Én olyannak képzellek el, hogy aki el akart érni valamit, az meg megmozgat érte minden követ.

Csak elvigyorodtam, de nem szóltam egy szót sem. Még mindig csak ámultam ezen a csajon.

- Akkor? Mehetünk vissza?

- Mehetünk ám- keltem fel és a kezem Kathie felé nyújtottam, hogy felsegítsem. Mosolyogva tette a tenyerét az enyémbe.

- Mindent bele csődör- nyomott még egy utolsó puszit az arcomra, amikor kiértünk a lakásából.

Beértünk a club VIP részébe. A szemeimmel a tömeget pásztáztam. Sehol nem láttam őket.

- Velem maradsz?- kérdeztem Kathie-t, amikor láttam, hogy nagyban integet egy lánynak.

- Hát lehet, hogy kicsit elnézek gyors pacsizni. Szerintem menni fog ez neked egyedül is. De majd ma még úgyis találkozunk.

- Rendben. Szió- köszöntem el és néztem, ahogy lassan elnyeli a tömeg.

Dobtam egy sms-t Billnek, hogy merre ülnek. Nem gondoltam volna, hogy visszaír. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja hallani, hogy pityeg a telefonja.

- Tom!- veregette meg valaki a vállam.

Gyors fordulatot vettem. Andreas volt.

- Csá- fogtam vele kezet- Merre vagytok?

- Izéé- kezdett el mutogatni jojózó szemekkel.

- B+ Andreas! Te kajak részeg vagy!- lengettem meg előtte a kezem. Semmi reakciót nem mutatott.- A kurva életbe, Andreas! Ezt nem mondhatod komolyan! Ma este nagy durranást akartam, te meg így kikészíted magad?- sóhajtottam keserűen.

- Egy liliom, 4 Páfrány- motyogta bamba fejjel.

- Gyere- fogtam meg dühösen a karját és elkezdtem arra cipelni, amerre Kathie ment.

Kétségbe esetten keresetem. Meg is találtam, egy boxban ült egy kis társasággal, aminek a tagjai ugyan olyan gyönyörűek voltak.

- Bocsi- támaszkodtam oda hozzá. Ijedten felnézett, aztán végig mérte Andreas-t.

- Baj van?- kérdezte aggódó szemekkel.

- Hát igen. A mai küldetés lefújva.

- Miért? Nincsenek itt Sandráék?- kezdett el nézelődni az emberek között hátha felismeri valahol.

- De. Itt vannak. Csak a spanomnak kéne egy kis segítség.

- Uff. Látom.- mosolygott mikor rénézett az éppen a levegőből "pillangókat" kapkodó srácra.- Laza flashe van a srácnak?

- Nem. Csak kicsit kikészült. És haza akarom vinni. Csak ilyen állapotban soha nem akar beszállni a kocsiba. Tudod, nem akar haza menni.

- Igen persze. De mire gondolsz? Vigyem el hozzám?

- Elkísérnélek természetesen.

- Nem. Figyelj. Felviszem magamhoz és akkor te nyugodtan maradhatsz. Rendben?

Alig hittem a fülemnek. Feláldozná az estjét értem?

- Nem, ugyan. Segítek.- erősködtem.

- Dehogyis! Nem lesz baj. Te csak tedd a dolgod itt, én meg teszem otthon ő. izéé. Ő izével.

- Andreas-nak hívják.

- Teszem a dolgom Andreassal. Hagyom had, bolondozza ki magát, aztán ágyba dugom.

- Elbírsz vele?

- Ugyan már! Nem ügy!- legyintett.

- El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok.- sóhajtottam.

- Add meg a számod, és majd hívlak reggel, hogy mikor gyere érte.

- Rendben. Imádlak. Kikísérlek titeket.

- Dehogy kísérsz, te szépen húzol csinálni a teendőidet!- mosolygott és átvette a telefonját, amibe bepötyögtem a számot, amin el tud érni.

Egy aggódó pillantást vetettem Andreas-ra, aki nyál csorgatva figyelte Kathie-t. Baszki, csak kérlek, nehogy ma jöjjön rá a kangörcs, és ráugorjon szegény lányra.

- Menj már- intett mosolyogva Kathie, aztán karonfogva, kivezette a srácot.

A telefonomba addigra jött egy sms. Billtől. Hol a pistában voltál eddig? Az utolsó box balra.

Elindultam annak az irányába. Megláttam az emelkedőn lévő székeket és asztalt. Nem is box volt. Inkább, mint egy club helység falak nélkül.

Ott ült Don két csajt átkarolva. Bill, Lela Georg, és Gustav.

- Te elveszett- röhögött Don és rögtön felállt, hogy kezet fogjon velem.- Hogy haladsz? Hány van meg?

Eleresztettem a fülem mellett a kérdést és leültem Lela mellé.

- Mi a helyzet?

- Gázos.- mosolyogtam bambán.- Sandra?

- Ericcel van. De lehet, hogy már haza mentek.

- Mi van? - fordultam felé dühösen.

- Igen, jól hallottad.

- Bassza meg!- rúgtam bele az asztalba, mikor Eric ült le elém.

- Háhá- rikácsolt Dominic.- Hol marad a mi édes Playgirlünk?

- Pisil- mosolygott Eric és arcosan belekezdett.- akartam utána menni, de..

- De elküldött a francba, mi?- röhögtem.

- Nem. Nem küldött volna, tudja, hogy én, nem te vagyok- röhögött.

- Hát jó hogy tudja. Én ki tudom elégíteni.- vágtam vissza nevetve. A többiek, meg csak lestek. Gondolom tudták, hogy szóharcból bármi lehet, ha így haladunk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés