- Érdekes mégis visít a gyönyörtől, ha csak egy is ujjal hozzá érek.

- Ja, visít, de nem a gyönyörtől, hanem az undortól.- szűkítettem össze a szemem, és közelebb hajoltam hozzá.

- Igen, akkor is visít, amikor már bekönnyezik a szeme a fájdalomtól, de mégis azt kéri, hogy ne hagyjam abba. …Bár ha kérné, sem hagynám.- röhögött elégedetten.

- Te undorító görény!- ugrottam fel.

- Na, mi van kis csávó, csak nem hogy rá vagy gerjedve a csajomra? Csak nem zavar, hogy én baszom és nem te?. - állt fel ő is és lökött egyet raktam- Pattogni, akarsz? Csak, tessék.- lökött még egyet- Üss meg!

Összeszorítottam az öklöm és behúztam neki egyet. Sajnos túl jók voltak neki a reflexei, így volt ideje elfordítani az arcát, ezért csak enyhén tudtam belevágni.

- Álljatok le!- ugrottak fel a többiek, de addigra már ő is talált egy párat az én arcomba és én is az övébe.

Már lendítettem hátra a kezem, hogy adjak egy jól irányzott ajándékot bele ennek a szemétládának a képébe, amikor hátulról valaki megfogta a csuklómat. Nem érdekelt, hogy megvan rá az esély, hogy egy 2 tonnás biztonsági akar leállítani, azért akartam adni még annak a dögnek azt, amit megérdemel. Rántottam egyet a karomon, hogy kiszabadítsam a fogságban tartó kézből. De az egy selymes kis pofin csattant. Mégpedig egy hatalmasat. Ijedten fordultam meg a tengelyem körül.

Sandra ült a földön. Piros arcát fogta, ijedten és dühösen nézett fel rám.

- Csessze meg! Sandra! Ne haragudj! Nem akartam. Úgy sajnálom!- nyújtottam a kezem aggódva, hogy felsegítsem. De jött egy ütés oldalról. Pont a szemöldökömnél talált. Pislogtam volna és egyenesedtem volna fel, mikor jött a következő. Megszédültem és tántorogva léptem egy lépést. Mintha egy percre a feje tetejére állt volna a világ. Jobban fájt, mint az első. Vagy talán csak azért éreztem ezt, mert ugyan arra a pontra érkezett.

Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek, aztán pedig indítottam volna a következő dühös támadást, de Sandrával találtam magam szembe.

Az arca piros volt és forrt a dühtől.

- Most azonnal álljatok le! Esküszöm, mint az óvodában! Idióta barmok!- ordította rám.

- Én csak…-kezdtem.

- Fogd be! Lexarom!

- Ez az köcsögkém. fo..- Sandra felemelte Eric előtt a kezét, jelezve, hogy a kuss rá is vonatkozik.

- Rád meg végképp nem vagyok kíváncsi. Világos? Milyen undorító patkány vagy te, hogy akkor ütsz meg egy embert, mikor háttal van neked. Nem vagytok normálisak! Egyikőtök sem!

- De…- kezdett bele Eric, de Sandra megint félbe szakította.

- Kussolsz! Nem érdekel, mit akarsz mondani! Jobb, ha most elmész! Rohadtul nem akarlak most látni!

Én csak vigyorogtam Ericre és még egy puszit küldtem neki. Had lássa szerencsétlen menyire, szeretem.

Sandra hirtelen megfordult és úgy nézet bele élesen a szemembe, a vigyor lefagyott az arcomról. Azt hittem ott hugyozom össze magam. Nagyon elvetemült feje volt. Soha nem láttam ilyennek.

- Te- mutatott rám a mutató ujjával.- Te pedig velem jössz. Hol a kocsi kulcsod?- kérdezte.

- Itt van-, adtam neki szemrebbenés nélkül. Nem mertem ellenkezni vele. Ha azt mondta volna, hogy adjam oda a lakáskulcsom és az összes papírját, azt is megtettem volna.

- Don, haza vinnéd a kocsit?- dobta neki.

A srác megszeppenve állt. Szerintem még ő sem látott ilyen elvetemült határozott lányt. Bár őszintén bevallom, belőle azt is kinézem, hogy teljesen begerjedt a dologra. Talán velem is az lenne, hogyha nem rám lenne dühös.

- Gyere- került ki, aztán elindult a tömegbe a kijárat felé. Én csak kis pincsi módjára követtem.

Kiértünk a parkolóba, kinyitotta a kocsiját.

- Szállj be! -utasított. Én csak engedelmeskedtem, mint egy jól nevelt szűz kis fiú.

Ő pedig beszállt a kormány mögé, aztán rám nézett.

- Vérzel- mondta hidegen.

Csak megvontam a vállam.

- Nagyon vérzel.- mondta megint, és elemezve nézte az arcom.

- Nem érdekel.

Hátra nyúlt és kivett egy fehér kis trikót.

- Ezt tedd rá. Nem akarom, hogy összevérezd a kocsit.

Lehajtottam a napellenzőt hogy a beleszerelt tükörbe meg tudjam nézni magam.

- Baaameg!- kerekedtek el a szemeim. A bal szemöldökömön egy hatalmas seb volt. Azonnal rányomtam a trikót.

- Megyünk a sürgősségire!

- Micsoda? -Néztem ijedten.

- Jól halottad, Tom! És jobb, ha csöndbe maradsz, mert megérdemelted! Aztán örülhetsz, majd ha érzéstelenítővel varrják össze.

- Mi?- próbáltam nagyfiúnak látszani, de a hangom nagyon kétségbe esetten és hisztérikusan hangzott. Nem paráltam az ilyen dolgoktól, de ez a seb tényleg nagyon durva volt.

Sandra elszántan nézett előre aztán beparkolt a kórház elé és kiszállt.

Csak halkan követtem.

Sandra szólt a recepción, a nő meg szépen elmondta hová kell menni.

- Gyere- mondta, aztán pedig indult is. Még véletlen sem nézte meg, hogy a nyomában vagyok-e még egyáltalán.

Egy nővér jött ki egy szobából. Mondta, hogy majd oda kell mennünk. Csak még van egy kis dolga.

Leültünk és némán várakoztunk. Azért egy hely kimaradt közöttünk.

A trikó már majdnem teljen átázott. Csak fogtam a fejemhez. Szerencse, hogy más elváltozás nem volt az arcomon. Csak egy kicsit még fel volt duzzadva az alsó ajkam, de az egy pár nap múlva teljesen el is tűnik.

- Sandra- néztem rá félénken.- Nem akartalak megütni. Nagyon sajnálom. De tényleg, eszem ágában sem volt. Véletlen történt az egész.

- Fogd be- mondta makacsul.

- Te is tudod, nagyon jól, hogy nem ütnélek meg soha.

- Jöhetnek .- szólt ki a nő kedvesen.

Felültetett egy asztalra és úgy nézte az arcom.

- Ühüm..Ühümm..Ezt össze kell varrni-, motyogta, talán csak magának, aztán lelépett.

Sandra csak maga elé bámult. Nem értem miért jött be a szobába, ha még nem is fogja meg a kezem. Csak nézni akarta, hogy szadiznak engem?

Egy kis idő múlva jött vissza a nővér és egy kis jódot tett a sebre, aztán lassan összevarrta. Csak pár öltés volt az egész.

-Kész is vagyunk-, Mondta mosolyogva.- A barátnőnek nem kell aggódnia.

- Nem barátnő és nem aggódik- rázta a fejét Sandra nevetve. Nem tudtam miért nevetett. Azon, hogy a nő azt hitte, hogy én vagyok a fiúja, vagy azon hogy aggódik.

Kimentünk a kórházból. Úgy nézhettem ki, mint valami rosszul sikerült zombi. Ráadásul a látóterem is baszta az a qrva géz és kötszer, amit a szemöldökömre ragasztottak.

- Haza viszlek. - tette ki az irányjelzőt egyik elágazásnál.

Csak kussban ültem és belelapultam az ülésbe. Ez a nap nekem már sok volt. Elképzeltem, hogy Andreas milyen jól szórakozik.

Igazam is volt.

- Itt vannak! Itt vannak!- kiabált And Kathie szőnyegén fetrengve.

A lány teljes party cuccba ült a kanapén a kezét pedig a tenyerébe temette.

- Ugyan kik Andreas? Ugyan kik?

- Hát a pillangók! Ollóik vannak!

- Akkor azok nem rákok?- kérdezte Kathie unottan.

- Neem! Pillangók! Ollókkal. Le akarják vágni a hajam! Irigyek a fürtjeimre. Náluk nem kapni hidrogént!- simogatta a haját hisztérikusan.

- Andreas, nincs itt senki!

- De! De! Csak hozz egy létrát jó?

- Létrát, persze..Inkább feküdj le aludni. Elég lesz ez mára.

- csak hozz egy létrát, jó? Majd azon alszom.

- Minek az neked?

- Hát felmászni! Akkor nem érnek el!

- De a pillangóknak szárnyaik vannak!

- De ezeknek nincsenek! Ezek másznak! És vörösek a gonoszságtól!

- Mondom, hogy akkor ezek rákok..- sóhajtott Kathie gondterhelten.

- Dehogyis! Csak tudom, már mit látok oké?- ült fel a szőnyegen. Aztán megszédült és visszadőlt.

Kathie jobbnak tartotta nem vitába szállni Andreassal, jelen állapotába.

- Megérkeztünk- fordult be Sandra a lakásunk elé, és rám nézet t.- Íjj, a szád.

- Mi van vele?- kaptam oda aztán megnéztem a kezem, vérzett.

- Kiharaptad út közben?

- Nem.. Nem hinném.

- Pedig nagyon úgy néz ki. Gyere, menjünk fel. Lefertőtlenítem.

Billék még nem voltak itthon. Levettem a cipőm aztán beindultam a fürdőszobába. Az étkező asztalon ott volt a Playboy legújabb száma.Talán Bill vette. Sandra megállt és mosolyogva nézett rá. Csak zavartan siettem tovább.

- Tetszik?- kérdezte és megsimította a címlapon angyali alakját.

- Nagyon .- fordultam hátra .- De hát tőled ezt vártam.

- Nehéz volt a fotózás. De élveztem. - indult el tőlem, ezzel jelezve, hogy nem kíván többet hozzá tenni a témához. Beértünk a fürdőszobába.

- Ülj le.- utasított Sandra. Leültem a kád szélére.

Sandra kivett egy elsősegély csomagot a szekrényből és csöpögtetett egy kis Betadine-t egy vattára, letérdelt elém aztán pedig óvatosan oda nyomta a vérző számra.

- Fáj?- kérdezte.

- Nem vészes .- vontam meg a vállam.

- Kész, de azért ezt tartsd ott.-állt fel és megmosta a kezét .- Most pedig alvás- indult a szobám felé.

Csak bamba vigyorral követtem.

- Szerintem itt már nincs szükség rám.- mondta és indult is ki az ajtón.

- Nem maradsz?-szóltam utána.

- Minek? Nem tudsz aludni nélkülem?

- Azért csak jobban menne, ha te is itt vagy.

- Megy neked egyedül is. - mondta hidegen- Jóéjszakát-, csukta be maga után az ajtót.

- Sandra.- ültem fel hirtelen az ágyban.

Lassan kinyílt az ajtó és Sandra dugta be a fejét a sötétbe.

- Nem alszol mégis itt?..Kérlek.

A lány habozott, aztán mélyet sóhajtott és rácsúsztatta a csupasz talpát a szőnyegre és óvatosan ellépkedett az ágyra.

- De csak azért mert nincs kedvem hazavezetni- mondta és hátranyúlt, hogy ki tudja cipzárazni a gyönyörű fekete szatén pánt nélküli ruháját.

- Segítek- fordultam felé. Hátra lépett egyet hogy elérjem a cipzárt. Lassan futattam le a cipzárt a hátán, és néztem, ahogy a ruha leomlik a testéről. Ott állt velem háttal egy kis fekete tangában.

- Uhh. De jó ez- fújta ki a levegőt, amit a 00-ás méret eddig igen csak akadályozott.- Tom. Nincs rajtam melltartó kérhetek tőled egy nagy pólót?

- Persze. Bármit. Tudod, merre van.

A lány a mellei elé tartotta a kezét és úgy sétált be a gardróbomba. Aztán az egyik kedvenc pólómba jött ki. De neki mindent szabad. A jó nőknek mindig, mindent szabad.

- Tányér Andreas, és nem beszél,- forgatta a szemeit Kathie.

- Pedig lemerném fogadni, hogy az előbb azt mondta, hogy szép a szemem.

- Nem, az én voltam. - hazudta.

- Akkor jól van. Megnyugodtam.- csúszott tovább mezítláb Andreas. Járni nem igen tudott, vagy tudott csak azért mégis könnyebb volt neki így.

- Én ezt már nem bírom. Aludjunk, kérlek. Már világosodik. Ott a nap- mutatott egy utcai lámpára-ilyenkor vannak a pillangók legjobban, elemükben. Csak akkor győzheted le őket, ha alszol.

- Mié?

- Mert akkor képződik a fejed körül egy buborék, és nem vágják le a hajad.

- Tényleg? De izgi.

- Igen az.

- De akkor mi lesz a többi testrészemen növő szőrzetről, azt még elviszik nem?

Kathie csak pislogott egy párat, nem gondolta, hogy ez az este után még bármin meglepődhet, hát most pedig ez megtörtént.

- Legalább megspórolsz egy intim gyantát.

- Jóó- körözött Andreas a kezeivel- Aludjunk.- adta be a derekát, Kathie legnagyobb megkönnyebbülésére.

Bemásztak a hálószobába, aztán felkúsztak az ágyra. Illetve inkább csak Andreas.

Kathie ledobálta magáról a ruhákat. Nem volt egy szégyenlős típusból, meg nem is fosott, ilyen állapotban Andreas bizony nem tudna vele mit kezdeni.

A fiú még egy ideig számolgatta a "csillagokat" valamelyik kitudja milyen univerzumban használt számrendszer szerint, amiben olykor-olykor kimarad egy halmazeleme. De ez már nem nagyon zavarta a lány, legalább nem kellett utána futkosnia az ablakba, ahol Andreas "fel akarta áldozni" Kathie értékes ékszereit az ollós pillangóknak. Vagy éppen nem kellett neki megfogni szegény srác csuklóját, aki ki akart szaladni a lépcsőházba, hogy valaki szomszédtól létrát kérjen. Bár az sem volt a legszerencsésebb mikor a WC kefével akart harcolni a pillangók ellen, mivel annak " mágikus bacilus" ereje van és arra minden olló hirtelen berozsdásodik.

Tehát lényeg, hogy mostmár ágyban van és minden rendben lesz, ha végre elalszik.

Sandra megkerülte az ágyat, aztán befeküdt mellém, az alá a hatalmas 2 személyes Playboyos takaró alá. Hát a sors iróniája.

Oldalra fordult pont felém. Ez jó alkalom, hogy beszéljek vele.

- Figyelj csak. Megtaláltad a papírt, amit a kocsidba raktam?

- Meg.- mondta halkan.

- Ééés?- kérdeztem rá élesen, amikor láttam, hogy nem kíván többet hozzá fűzni a dologhoz.

- Elolvastam.

- Ennyi?

- Mennyi legyen?

Csak néztem, ahogy oldalra fordulva támasztotta a fejét a kezén. Az utcai lámpák fényei beszűrődtek a szobába és homályosan megvilágítottak Sandra arcát.

- Gyönyörű vagy - suttogtam halkan.

Egy szót sem szólt, csak csendben hallgatta a kintről beszűrődő zajokat.

- Tudtam, hogy nem gondolod komolyan, amit a sátorban mondtál. Ismerem milyen vagy. Néha átmész havibajokon áteső hisztis dühöngő tinilányba.

- Hát.. Igen. Ha felhúznak.

- Nem. Te húzod fel magad. Ha valami nem jön neked össze, akkor rögtön felmegy az agyvized és vered magad a földhöz.

Csak mosolyogva csóváltam a fejem.

- ..és olyankor az égész világ elmehet a búsba. És olyankor mindenkit megbántasz.

- Téged nem akarlak megbántani.

- Tudom. Olyankor nem vagy magadnál..és olyankor még jobban kívánlak-, suttogta.

- És most? Csatában sérültem… miattad!

Vigyorra húzta a száját.

Nem szólt, csak lassan rám hajolt. A kezeit a fejem mellett kitámasztotta és egy finom csókot adott a számra.

Átkaroltam a derekát és magam felé húztam. Eltávolodott, aztán megint visszahajolt. Végig simította az ajakit az enyémeken aztán pedig beszippantotta az alsó ajkam. Átfogtam a nyakát és megsimítottam a hátát pólón keresztül. Vakon megkerestem a póló végét, ami még popsiját is takarta és benyúltam alá, hogy hozzá férhessek a csupasz hátához.

Oldalra fordította a fejét Így ellentétesen érintkezett a szánk. Lassan utat törtem a nyelvemmel, egy hírtelen mozdulattan áttettem a combját a derekamon. Belenevetett a csókba és felegyenesedett, aztán hátra dobta az arcába lógó haját és újra lehajolt hozzám. Apró kis gyors puszikat nyomott számra és lassan egyenesedett fel, én pedig követve a mozgását egyenesedtem fel, amíg teljesen fel nem ült. Megfogta a kezeimet, amikkel eddig belé kapaszkodtam, és neki nyomta az ágyra, amitől rögtön hátra dőltem. A fejem mellett lefogta a kezeimet és úgy csókolt tovább. Még ha akartam sem tudtam volna szabadulni. A combjával szorította a derekam és elengedte a kezem. Átfogtam a csípőjét, átfordítottam a hátára. Terpeszben feküdt alattam én pedig rajta a lábai között.

Benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a hasát, és a nyakát csókolgattam.

Éreztem, ahogy mellkasa emelkedik le és fel.

Aztán felkaptam a fejem, mikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

- Itthon van Bill?- kérdezte Sandra.

- Szerintem igen .- Vonta meg a vállát és tovább csókolgattam a kulcscsontját. Oldalra fordítottam és közelebb húztam magamhoz. A homlokát az övéhez tettem és közben simogattam a hátát. Becsuktam a szemem, ami már így is majd összeragadt a kibaszott álmosságtól.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés