***

Két és fél órája van a műtőben. És még egyetlen orvos sem dugta ki onnan az orrát. Ha kinyílt az ajtó, az csak azért, mert bement valaki. Majd hirtelen egy nővér jött ki a műtőből.
- Kérem! - állította meg sietve a nőt - Mondjon valamit! Mi van vele?
- Még nem tudok semmi biztosat!! - majd elviharzott. Láthatóan nem volt a legrózsásabb odabenn a helyzet. A nővér védőruhája véres, a kezein lévő kesztyűk szintén... és nagyon sietett valhová. Visszaült a helyére, ahonnan az előbb felpattant, majd kezeibe temette arcát.
- Itt a kávé! - alig hallotta a fiú szavait. Vagyis... egyáltalán nem hallotta. Csak a gondolatait hallotta belülről, hogy odabent a lánya életéért küzdenek... Csak látta, ahogyan a fiú nyújtja felé a szürke műanyag pohárkát valami forró folyadékkal tele.
- És estére sütögetést terveztünk... - sóhajtott.
- Az legyen a legkevesebb... azt bármikor bepótolhatjuk... most ő a legfontosabb.
- Ha ezt az anyja tudná...
- Ha nem kell nem szólunk neki... valószínüleg Lexa sem akarná...
- Azonnal magával vinné...
- Volt valami, amíg nem voltam itt?
- Kijött egy vérben úszó nővér, és közölte, hogy nem tud semmi biztosat...
- Fasza... - nem érdekelte, hogy kórház... nem érdekelte semmi... egyedül az, hogy a barátnője élet és halál között lebeg... és kijön egy nővér a műtőből - ahová az elmúlt 2 órában csak befelé mentek - és közli, hogy nem tud semmi biztosat...
Csak csendben ültek egymás mellett... telt az idő... lassan... szerintük lassan... ugyanis amióta kijött a nővér eltelt két óra... a nővér vissza is ment valami zacskóval a kezében. Valami átlátszó folyadék volt benne. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi az, vagy egyáltalán mi lehet az... inkább nem is találgattak. Csak a rosszra tudtak gondolni mind a ketten. Szemeik előtt nem láttak mást, csakhogy a lányt éppen kiveszik az összetört autóroncsból, majd egy hordágyra teszik és be a mentőbe, ami szirénázva indul vele útra a kórház felé.
- Doktorúr!! - álltak fel mind a ketten, amikor a főorvos kijött a műtőből.
- Jöjjenek az irodámba.
- Rendben. - egymásra néztek. Féltek az orvos mondandójától. Bementek, majd leültek az orvossal szemben. - Kérem mondja, hogy él a lányom!
- Persze! A lánya él! Sok időbe telt, sokszor tűnt úgy, hogy a halál győzni fog. De nem... erős lánya van... szüksége van még kezelésekre, talán még kellenek majd műtétek is... a műtét sikeres volt...
- Be lehet menni hozzá?
- Amint felébred, kihozzák a műtőből, és az egyik kórterembe viszik. Szeretnének külön kórtermet?
- Ööö pe...persze szeretnénk!
- Rendben.
- És mikorra hozzák ki?
- Perceken belül.
- Köszönöm doktorúr!! Köszönöm!
- Köszönjük!!
- Igazán nincs mit! Én és a kollégáim csak a munkánkat végeztük. - majd kezet fogtak, és kimentek.

***

Majd elindult a lány kórterme felé. Benézett és látta, hogy az apa ül az ágy mellett és csak néz maga elé. Nem tudta, hogy bemenjen-e vagy sem. De végül úgy döntött inkább kint marad.
- Bemehetsz ha akarsz... - jött ki körülbelül egy óra múlva.
- Persze... mondott valamit az orvos, amikor bent volt?
- Nem...
- Fent van még?
- Nem visszaaludt... alig 5 percet volt fenn... - elszomorodott - Egy fél napja sincs, hogy boldogan jött be hozzánk... és most??? Most ott fekszik azon az ágyon... teljesen magán kívül... 5 kibaszott féltékeny ribanc miatt...
- Patrik... nyugodj meg... igen miattuk történt... de most az a legfontosabb, hogy Lexa jól van, és fel fog épülni. Fel fog... mert segítünk neki... és vigyázunk rá.
- Remélem fel fog!!
- Fel fog!! Erős! És mi is mellette leszünk!
- Itt maradsz éjszakára?
- Maradjak?
- Én hazamegyek... fel kéne hívnom Laurát is...
- Ne!! Tudod, hogy azonnal itt lenne és elvinné...
- Igazad van... erről jobb, ha nem tud...
- Ha úgy érzed hazamehetsz... én itt maradok vele...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés