Infó az új single kiadásáról: A "Dark Side of the Sun" Június 11-én lesz kiadva. De sajnos Ausztriában, és úgy néz ki, hogy Németországban is csak letöltéssel lesz elérhető!
Info über den Single-Release: "Darkside of the Sun" soll am 11. Juni veröffentlicht werden. In Österreich und so wie es aussieht auch in Deutschland, soll es den Song leider nur als Download geben.
Info about the single-release: "Darkside of the Sun" is supposed to be released on June 11th. Unfortunately the song will be only available as Download in Austria and pretty sure in Germany as well.
Egy-két lényeges tévedés van ebben a kis kritikában. Egyrészt, a "Dark Side of the Sun" minden lemezen rajta volt, másrészről, a fiúk még nem árulták el, hogy melyik dalból készül az új klip és kislemez... [...] VJ #1: Becker és Heller, Németország legkeményebb kritikusai, imádjuk a zenét - és a Tokio Hotel megjelentetett valami újat, de Németországban ez már réginek számít. Volt - és még mindig van - a "Humanoid" album, amely világszerte és Amerikában is megjelent. Van rajta egy dal, amely itt nem jelent meg, amely a mostani legújabb kislemezük.
VJ #2: "Dark Side of the Sun" - Először megdöbbentett. A "Dark Side of the Moon" volt az első gondolatom és, hogy most a Pink Floyod másolták, de a Tokio Hotel a Nap sötét oldaláról énekel és véleményem szerint van benne egy kis kétségbeesés.
VJ #1: Na, mért?
VJ #2: Szóval mert nem igazán passzol ez most hozzájuk. Az album eladása nem ment túl jól, nem csak Németországban - ez csak egy tény, nem valaki más fejéből pattant ki az ötlet és mondta, hogy nem szeretjük a Tokio Hotelt, mi nagyon jónak értékeltük az albumot, de folyton azt mondjuk, hogy talán ez a régi rajongóknak bosszantó, és ha újakat szereznek akkor nincs gond. És sajnos így lett, gyakorlatilag nem szereztek új rajongókat és sokat el is vesztettek a régiek közül, a csarnokok részlegesen üresek voltak, az album eladások nem alakultak túl jól, és az amerikai áttörés sem az elképzeléseik szerint alakult. Így most egy új dalt adnak ki, amely már megjelent Amerikában, Németországban és Európában is. Az a marha nagy szerencse, hogy a dal valóban elég jó!
VJ #1: Érettebb zene, egyből üt, nagyon jó a kezdet, nagyszerű dallam, és nagyon fülbemászó a refrén - minden tökéletes.
VJ #2: De gondolod, hogy a Tokio Hotelnek sikerülni fog az úgy nevezett visszatérés... a kereskedelmi visszatérés?
VJ #1: Nem hiszem, sajnos. Szóval, ha még mi, vén trottyok azt mondjuk, hogy ez jó, akkor sem hiszem, hogy a fiatal lányoknál jó lesz a fogadtatás, akik eddig futottak a Tokio Hotel után.
VJ #2: Jól van rendben, kár, hogy a zenekar nem találja az útját és szerintem jelenleg egy kicsit válságban vannak, így azt mondhatják, "Mit kéne tennünk?". "Dark Side of the Sun" egy elég jó pop dal, de szerintem ez a dal az örökkévalóságnak szól, így öt év múlva már senki nem akarja majd hallgatni, de átmenetileg rendben van. Nálam három csillagot ér.
VJ #1: Én négy csillagot adnék nekik, nagyon jónak találom a dalt, nem szuper jó, de nagyon jó. [...]
Olyan gyönyörű, mint egy angyal, ahogy ott fekszik. Kicsit viasszerű, kicsit mesterséges. Csakúgy, mint Bill Kaulitz, az elismert és igencsak csodált most már lassacskán felnövő tini zenekar, a Tokio Hotel frontembere, szereti megmutatni magát. Az optikailag szinte fekete-fehérség elegánsan jelenik meg és kiemeli a kissé morbid hangulatot, amely kapcsolódik a helyzethez - hihetetlenül gyönyörű, ahogy a fiatalember ott fekszik. És hozzáállásával a zeneipar nagyhalaira emlékeztet minket.
A kép olyan sok energiát hordoz, hogy nem hagyja, hogy háttérbe szorítsa a szinte nyomasztóan színes szöveg, amely majdnem az egész képet beteríti. Mert ha a színekről, a betűk méretéről van szó, akkor a vállalat nem fukarkodik. Kár, hogy a hatalmas főcím és a mesterséges képi világ megakadályozza a kép nézőt, hogy elvesszen Bill Kaulitz gyönyörű arcában. Így válik a művészet gyorsan újra hirdetéssé. De legalább egy gyönyörű és kiváló megközelítés.