They are the world’s most beloved twins, the Kaulitz, from Tokio Hotel. So equal and, after all, so different...
They like to talk less and less of their intimacy, in an attempt to preserve the increasing harassment of the press. However, in a truly intimate interview given to an Italian magazine, the twins Bill and Tom have made revelations that left us open-mouthed. For example, “sometimes, I have envy of Tom’s behavior with the girls”, says Bill, who practices abstinence since he’s 14 years old. “I can’t get near the fans and say ‘you, you and you in my room’. Tom can”, reveals.
Bill, the great idol, also spoke of the alleged homosexuality. “The fans that still ask me if I’m ‘gay’ or not bother me (…) I like make-up since childhood and David Bowie…” Despite one being more daring and the other very shy, Bill and Tom confess feeling “the same things, like if we lived in both bodies”!
2005-ben hallottunk róluk először és szerettünk beléjük azonnal. A "Durch den Monsun"-al robbantak be és vannak csúcson azóta is. Ezzel a dallal bolondították magukba tinilányok ezreit a srácok alig 15 évesen.
2010-et írunk és most - 3 kiváló album, 8 kislemez, 5 DVD, több mint 40 arany és platina díj, számtalan koncert, és több mint 90 hazai és nemzetközi díj után - ünnepelte meg az 5 éves évfordulóját a Tokio Hotel és a Durch den Monsun!
Köszönjük! Mindent! Azt a sok erőt, amit ők adnak nekünk. Azt a számtalan élményt, legyen szó koncertről, vagy egy albumról, klippról... bármiről. Nekünk csinálják. Mi pedig értük vagyunk.
TOM: Igazából, a zenekaron belül szinte nincsenek szabályaink. Na, jó valójában csak egy van, és az, hogy tilos lányokat felvinni a turnébuszba. Ez azt jelenti, hogy a játék nyertese számára ez egy kivételezés, szerintem sosem járt idegen még a turnébuszon belül. Nem, csináltunk ott egy fotózást, de amúgy egy szuper titkos. Két turnébuszunk van, ami azt jelenti, hogy a zenekar is két részre szakad: Georgnak és Gustavnak van egy, és mi vagyunk Billel a másodikban. Van két nagy külön hálószoba, két nagy ágy. Elõször vannak a kutyáim is velem, így teljesen kikapcsolódhatok a turnébuszban. Filmeket nézünk, és fekszünk az ágyon a kutyáinkkal
BRAVO: Milyen a turnébusz?
TOM: Õszintén szólva szeretek a buszon idõzni. Nagyszerûnek gondolom. Az ember nagyon otthon érezheti magát olyan, mint egy nagyszoba kerekeken. Ezúttal dobozokban költöztettük magunkkal a dolgainkat, minden van velünk, gyertyák, dekoráció otthonról és mindig úgy dekoráljuk ki, ahogy nekünk tetszik. Nekem és Billnek körülbelül húsz bõröndünk van, egy hatalmas szekrényünk van ott és így tényleg olyan, mint otthon. Tényleg nagyon otthonos és mikor otthon vagyok akkor is csak tévézem, így nem jelent nagy különbséget. És egy hatalmas színpadot is viszünk magunkkal a turnén, így az ember nagyon hálás, ha ledõlhet pihenni a turnébuszban a fellépés után.
BRAVO: Tom és a nõk a turnébuszban? Mit csináltok az unalom ellen?
TOM: Idõnként megpróbálom átvágni Billt. Két hónapig turnézunk, és persze nem tudok nõk nélkül élni, ami azt jelenti, hogy mindig titokban becsapom õt, de nem látni, hogy mi történik ott. De van nálunk videó játék, Twisterezünk párszor és társasjátékozunk, mindig van valami. Ezen túl sokat állunk meg parkolókban, mert tizenegy kamionnal és hat lakóbusszal vagyunk úton, így egyfajta benzinkutas bulijaink vannak.
BRAVO: Különbség az otthon és a busz között. Mi történik?
TOM: Nem mindig olyan csodálatos a turnébuszban felkelni, mint otthon. A turnénkon mindig felveszünk az embereknek egy fajta dokumentumfilmet, hogy láthassák hogyan élünk és egyáltalán nem olyan fényes, mint ahogy mindenki gondolja, mert van egy tévénk a buszon viszont, mivel ez csak egy busz, az ember két hónapig ott alszik, így jobban kell tisztelnünk a másikat, mint otthon, mert szörnyen rosszkedvûek vagyunk reggelente. 24 órát is képesek volnánk aludni, ha nem kéne beállítanom az ébresztõ órát, akkor az egész napot végig aludnám. És nem bulizunk túl sokat. Alapvetõen az emberek szeretnek inni egy kicsit vagy bulizni, de turnén sosem szoktunk. A buszon kizárólag borsmenta és gyömbér tea van, szóval nagyon nyugis.
BRAVO: Fürdõszoba a buszon?
TOM: Igen, a turnéra építettünk egyfajta fürdõ pótkocsit, persze csak a zenekar használhatja. És hát, igen olyan, mint egy pótkocsi, és van rajta redõny is, mint egy védõpajzs és belül van egy nagy zuhanyzó, mosdó, minden, amire szükség van, szóval ez így remek. Ezt a kis extrát építettük a turnéra, mert a buszon csak egy vécé van, ahol a nagydolgot nem lehet elvégezni. Ez nagyon nem jó, de van egy külön fürdõ pótkocsi ezúttal és nagyszerû lesz.
BRAVO: Koncert elõkészületek? Szabályok?
TOM: Közvetlenül a koncert elõtt, szóval próbálunk, amely igazából hülyeség, mert mindig ugyan úgy hangzik, mert kizárólag a saját felszerelésünk van velünk, saját technikánk, saját színpadunk, saját produkciónk... és hm... az elõkészületünk annyiból áll, hogy mindig próbálunk egyet. Ez azt jelenti, hogy mindig bemegyünk a csarnokba, hogy megnézzük milyen lesz este és eljátszunk egy-két dalt, csak, hogy érezzük... Az idõ további részét a backstageben töltjük és interjúkat adunk. Fél órával elõtte van egy arany szabály. Mindannyian egy szobában vagyunk, és együtt idegeskedünk, senki sem zavarhat meg minket, vagy jöhet be, mert mindannyian nagyon idegesek vagyunk.
BRAVO: Georg rituáléja
TOM: Georgnak, a basszusgitárosunknak, mindig ki kell mennie a vécére koncert elõtt. Nagyon fontos, hogy elvégezze a nagydolgát a színpadra lépés elõtt, mert ez hoz számunkra szerencsét. Talán játszottunk már 3.000 koncertet eddig, és elõtte mindig elment vécére, és ez megmaradt.
BRAVO: És mirõl beszélgettek koncert elõtt?
TOM: Nincsenek különösebb témák, egyszerûen mindenrõl beszélgetünk. Legtöbbször Georgot piszkáljuk és megõrülünk egymástól, de igazából csak együtt idegeskedünk. Igazából nagyon sok hülyeség jár a fejünkben. Kamera sem lehet ott, mert annyira marhaságot összehordunk.
BRAVO: A nyertes megtapasztalja majd, hogy hogyan élnek a rock sztárok?
TOM: Igen természetesen. Bár, nagyon várom már, mert végre betekintést nyerhetnek a turné életbe. És ez, ahogy már mondtam, nem olyan, mint amilyennek elképzelik. Mindig azt gondoltam, hogy "Oké, a turné élet tök laza. Este eljátszod a dalaid és ezen kívül minden egyszerû. Van pia és buli és aztán a backstagebe mész és ott vár a pezsgõ és talán pezsgõfürdõ is és persze minden nagyszerû". Viszont az igazság az, hogy bemész a backstagebe és csak a hideg, szürke falakat látod és nem sok minden történik ott. Van egy kis tálunk édességgel és... hm, igen tök jónak gondolom, hogy az emberek megláthatják, hogy is megy ez igazából a turnén. Bár kívülállóként talán eleinte nagyszerûnek találod, mert sosem voltál még turnézni. Látják a buszt... még mindig emlékszem mikor elõször láttam meg a buszunkat, nagyon le voltam nyûgözve és azt gondoltam, hogy "Bombasztikus lesz!", de mikor ebbe alszol két hónapig, és mindent ebben a buszban csinálsz, akkor már többé nem gondolod olyan fantasztikusnak. Hm... de, nagyon jónak találom, hogy megtapasztalhatják ezt az egészet és tényleg lesz egy napirendjük. Ez nem olyan, hogy mindennap más, igazából mindennap ugyanolyan, olyan, mint egy folyamat, például be kell menned az irodába reggelente. Reggelente bemész a csarnokba, legtöbbször úgy, hogy nem is zuhanyoztál, próbálsz és így tovább aztán interjúkat adsz, utána együtt idegeskedtek, Georg elmegy a vécére és végül a nagy koncert.
BRAVO: Erõfeszítések:
TOM: Az emberek elmennek a csarnokba a koncertre és látják, hogy ez hogyan megy, de arról fogalmuk sincs, hogy mennyi erõfeszítés van e mögött. És szerintem nagyon érdekes látni, hogy százötven ember bemegy a csarnokba reggel, mindenki ezekben a védõsisakokban és a csarnok két végén építik a színpadot. És aztán próba és fény show. És elég érdekes látni, hogy milyen mozgalmas ott, mikor például lejövünk a színpadról.
BRAVO: Pihenés?
TOM: Ezúttal visszük magunkkal a kutyáinkat is, ami nagyon jó, mert ilyet eddig még sosem csináltunk. Ez azt jelenti, hogy talán elmehetünk az erdõbe a kutyákkal és sétálunk. És emellett... igazából szenvedélyes vezetõ vagyok, tök jó lenne, ha vihetném magammal a saját kocsim, de akkor ez azt jelentené, hogy fel kéne vennem még egy embert, aki a kocsimmal a busz mögött jön, és ha akarom, én is vezethetném egyszer... de túl nagy távolságok vannak. Ezen a turnén olykor három napig megállás nélkül megyünk, szóval három napig vagyunk úgy a buszon, hogy valahol szünetet tartanánk, mert például Moszkvából megyünk... hm... nem is tudom hova és 3.000 km a tervek szerint. És ilyen buszokkal ez tényleg hatalmas távolság. Egyszer vezettem már a buszunkat! Ezt elmondhatom? De magánterületen már vezettem egyszer a buszunkat, a csarnok területén, hát nem könnyû.
BRAVO: Ruháid stílusa a testvéredével összehasonlítva
TOM: Hogyan jellemezhetném? Igazából nagyon egyszerû szóval jellemezhetném, nos "nagyon jóképû", úgy nevezném. Nem, nekem tényleg szükségem van a szabadságra, jól kell kinéznie, de mindenek felett tudnom kell mozogni is benne és kényelmes legyen. Nem az a fajta vagyok, aki nagyon szûk ruhákat visel, amelyek kényelmetlenek és nagyon hülyén néznek ki. Például az ikertestvérem, úgy néz ki, mint egy idióta, ahogy jár és hordja azokat a nagyon szûk ruhákat. És nekem szükségem van arra, hogy jól érezzem magam, igen azt hiszem ez a legfontosabb. Jól kell kinéznie és egyszerûen jól kell érezned benne magad. Azt kell, hogy mondjam a testfelépítésem miatt mindig nagyon bõ nadrágokat hordok.
BRAVO: Láthatjuk egyszer Tomot öltönyben?
TOM: Életemben egyszer viseltem öltönyt, egy különleges magán eseményen. Az nagyon jól nézett ki. Igazából azt viselhetem, amit csak akarok. De a magánéletben jól kell éreznem magam, az öltönyök pedig nagyon szûkek és én hihetetlenül izmos srác vagyok... és ilyen esetekben nagyon nehéz találni magamnak valamit. Ha választanom kell, akkor mindig valami kényelmeset részesítek elõnybe.
BRAVO: Házasodás öltönyben? Milyen lenne? Milyen cipõben?
TOM: Reebok cipõt viselnék az öltönyhöz. De valószínûleg fehér öltönyöm lenne, fehér sportcipõvel, szerintem ez nagyon klassz. Igazából így viseltem ezen a magánjellegû eseményen is, egy fehér öltöny volt rajtam, fehér sportcipõvel, nagyon jól néz ki. Õszintén szólva úgy gondolom, hogy az alkalmi cipõ nem igazán az én stílusom.
BRAVO: Mi a helyzet a fellépõ ruhákkal?
TOM: Ez a turné abban is eltér, hogy mindannyiunknak van fellépõ ruhája. A korábbi turnéknál csak Billnek volt fellépõ ruhája, illetve fellépõ ruhái... és nekem minden nap más ruhám volt. El tudjátok képzelni, hogy milyen bonyolult, mikor 35 koncerten át mindig más a ruhád. Akkor csak a koncertek miatt, magaddal kell vinni húsz bõröndöt. És ezúttal mindannyiunknak van fellépõ ruhája, kizárólag a színpadra és kicsit különlegesebbek, ezúttal illenek is egymáshoz. A turné neve "Welcome to Humanoid City", amely azt jelenti, hogy minden sokkal futurisztikusabb. És szerintem Bill nagyon extrémen néz ki, az én ruhám egyszerûbb és kicsit olyan, amit a hétköznapjaimban is szívesen felvennék. De igen, sokkal futurisztikusabb... sokkal szuperebb.
BRAVO: Cipõszenvedély: sportcipõk!
TOM: Számomra mindig fontos, hogy a ruháimhoz illõ sportcipõm legyen. Ez azt jelenti, hogy minden színben van, cipõfûzõvel együtt, minden fajta sportcipõ. Szerintem, nekem... igazából nem is tudom, hogy mennyi van, de nagyon sok van. Otthon most már kialakítottunk egy tároló szobát, ahova bemész és akkor, például ha sárga pólót viselek, akkor sárga sportcipõt kell felvennem. Teljes gyûjteményem van és szerintem hetente tíz pár új cipõt veszek.
BRAVO: Sportcipõ, mert jobban tudsz bennük futni a nõk elõl?
TOM: Nem, egyáltalán nem. Még csak gyors futó sem vagyok a bõ nadrágjaim miatt. Nem tudok gyorsan futni. Hm... de nem, egyáltalán nem ezért. Ahogy említettem, mindig fontos számomra, hogy a színek passzoljanak. És a többiek mindig rajtam nevetnek, mert náluk összesen öt pár cipõ szokott lenni és nálam meg..., de a cipõim mindig újnak is tûnnek, ez is nagyon fontos számomra. Utálom, ha koszosak. És minden színbõl van. És például ha piros cipõfûzõ van a cipõben, akkor a ruhámon újra megjelenik valahol ez a szín. Valahol kell, hogy legyen akkor piros a ruhámon.
BRAVO: Miért van ez a fotózás a Reeboknak?
TOM: Számomra mindig is fontos, ha ilyen dolgokat csinálok, akkor az hiteles legyen és passzoljon hozzám. Ugyanez van a fellépõ ruhákkal is, sosem vennék fel vagy csinálnék olyat, ami nem illik a személyiségemhez. És én Reebokot viselek nagyjából... két éves korom óta, és hm... így, ez mindig is fontos volt számomra. És szerintem a sportcipõim 80%-a a Reeboktól van, minden féle színben van. Egyszerûen remek cipõket gyártanak. És ezt teljes mértékben képviselni tudom. Számomra mindig is az a legfontosabb, mert nem tudom megjátszani magam és így például alkalmi cipõket sem fogok reklámozni. Elég nehéz lenne számomra.
BRAVO: Szerintem senki sem venné meg tõled.
TOM: Igen, igen, talán nem. De el kell, hogy mondjam abban is jól néznék ki azért. Egyszerûen az a helyzet, hogy rajtam minden jól néz ki.
BRAVO: Szórakoztató számodra a modelkedés? Van különbség a többi fotózáshoz képest? Ezúttal egyedül?
TOM: Igen, persze. Itt most igazán megmutathatod magad. Alapvetõen a fotózásokon egy vagy két téma van, aztán állsz a kamera elõtt és csak katt-katt, és kész. De itt tényleg meg kell mutatnod önmagad, de szórakoztató igazából. És mindenekfelett egyedül csinálom, így kevésbé bonyolult, mint mikor a másik három is velem van. Szóval tényleg jó. A fotózás nagyon szórakoztató és jó a stáb és más azért, mert nem ezek a tipikus dolgok. Kicsit sportosan aktivizálhatod magad itt.
BRAVO: Miért illik hozzád az új Reebok-kampány?
TOM: Igen, teljesen. Nagyon illik... és szerintem, amit mi itt csinálunk, az nagyon jó dolog, ez a verseny és a többi, hogy az emberek elkísérhetnek minket. És számunkra zenekarként, nagyon fontos ez a kapcsolat a rajongókkal. Nagyon jó tényleg. És a következõ turnénkkal, minden kicsit futurisztikusabb, az albumunk címe, "Humanoid", minden nagyon futurisztikus. Szerintem tényleg nagyon illik hozzá.
BRAVO: Ha a nyertes lány lesz, történhet kicsit több is?
TOM: Hát, nem zárom ki. Az a helyzet, hogy a zenekarunkban ketten foglaltak, a basszusgitáros és a dobos. Bill még mindig egyedül van, és én... nekem igazából minden nap más lány van. Szóval ez azt jelenti, hogy nem zárom ki. Attól függ, hogyan alakul, ha közös hullámhosszon leszünk. De tényleg nem zárhatom ki.
BRAVO: Zene, életstílus, mûvészet, összetartoznak?
TOM: Gyakran kérdezik tõlünk, hogy "Hogy lett ilyen a stílusod?" vagy "Valaki kitalálta neked ezt a stílust?" és számunkra mindig is kiemelkedõen fontos volt, nem számít, hogy Georgról, Gustavról rólam vagy Billrõl van szó, mi olyanok vagyunk, ahogyan a színpadon állunk, 100%-ig önmagunk. Bill egyszerûen õrülten néz ki, mert nem akarja, hogy bárki is megmondja neki, hogy hogyan nézzen ki. És én is ilyen vagyok, sosem hagynám, hogy bárki megmondja nekem, hogy mit viseljek. Szóval, úgy gondolom a ruhákat, a stílust, a mûvészetet és a zenét illetõen mindennek össze kell tartoznia, mert ha nem tudod megmutatni 100%-osan, hogy mit csinálsz, akkor az nem hiteles, és ez mindig is fontos volt számunkra. És szerintem a zenével is ez a helyzet, mindig mikor meghallgatok egy zenét vagy szeretek egy elõadót, akkor a személyiségét is szeretni akarom és ismerni akarom õt és azt akarom, hogy a stílusa is tetsszen. Ezért forgatsz videó klipeket, mert egyszerûen hozzá tartozik. A személyiség, a stílus, a zene, szerintem ez mind összefügg. Ha valami nem tetszik, akkor nem fogok érte rajongani. Szóval, ha rajongók egy elõadóért vagy a zenéjéért, akkor a személyiségéért is rajongók, mindenért rajongok, ami az elõadóval kapcsolatos.
A Tokio Hotel America izgatottan jelenti, hogy interjút készítettünk Martinnal. Ha nem tudnád, Martin, az Interscope Recordson belül az A & R vezetõje valamint az Interscope leányvállalatának, a Cherrytree Recordsnak az igazgatója. Ezen kívül producere Lady Gagának, Stingnek, a Keanenek valamint a Feistnak ÉS dalszövegíró! Társzövegírója Lady Gaga dalainak, valamint írt már a t.A.T.U-nak, a Flipsydenek, Ai-nak, Alexandra Burkenek valamint Colby O'Donisnak. És természetesen a társszerzõje a "Dogs Unleashed"-nak Bill Kauitzcal!
Oké, akkor az interjú! TOKIO HOTEL AMERICA: Elmesélnéd nekünk az elsõ találkozásodat a Tokio Hotellel?
MARTIN KIERSZENBAUM: Párizsban voltam. Egy hotel csarnokában volt. A srácok szokás szerint nagyon udvariasak és karizmatikusak voltak.
TOKIO HOTEL AMERICA: Hány éves korodban döntötted el, hogy a zeneiparban akarsz karriert csinálni?
MARTIN KIERSZENBAUM: Tíz évesen eldöntöttem, hogy zenét akarok írni és elkezdtem alkotni. Zongora leckéket vettem és a zeneelmélet felnyitotta a szemeimet a zene alapjaira. Attól kezdve kezdtem el írni.
TOKIO HOTEL AMERICA: "Cherry Cherry Boom Boom" és "Martin - A srác, aki az egészet irányítja" különbözõ személyiségek?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nem ismerem azt az "Egészet irányítja" srácot, haha. De én ugyanaz a pasas vagyok, a különbözõ oldalaimmal, amelyek mind a zenéhez kötõdnek, a szenvedélyemhez.
TOKIO HOTEL AMERICA: Három vagy kevesebb szóban jellemeznéd a munkád?
MARTIN KIERSZENBAUM: Zenészeknek segítek.
TOKIO HOTEL AMERICA: Három vagy kevesebb szóban jellemeznéd önmagad?
MARTIN KIERSZENBAUM: Értékelem az életet.
TOKIO HOTEL AMERICA: Világos, hogy a Cherrytree az internetet és a közösségi oldalakat (Facebook, Twitter, Cherrytree Chat) használja marketing céljából nagyon újszerû és kreatív módon. A Cherrytree csapatának és a lemezcéghez aláíró elõadók számára ez egy funkció vagy az Interscope és a Universal Music Group számára ebben látjátok a marketing jövõjét?
MARTIN KIERSZENBAUM: A Cherrytree online tevékenysége nem csak kibocsátást, hanem ráfordítást is magába foglal. A kezdeményezésünkkel, a közönségünkkel kommunikálunk, de ugyanakkor információt is gyûjtünk tõlük arról, hogy hogyan állnak a zenéhez. Aztán felhasználjuk ezt az információt (például Robyn három rövidebb albumot adott ki egy rövidebb idõszak alatt). Számunkra az a kulcs, hogy közel kerüljünk a közönségünkhöz, így jobban ki tudjuk elégíteni az igényeiket. Ez a célunk.
TOKIO HOTEL AMERICA: Imádjuk a Vinyl Vault-ot (Martin rádió mûsora a Cherrytreeradio.com-on, amelyben bakelit lemez gyûjteményébõl pörgeti a lemezeket)! Ha egy elõadót kéne választanod a '80-as évekbõl, akirõl úgy érzed, hogy a legnagyobb mértékben járult hozzá a zenéhez, ki lenne az?
MARTIN KIERSZENBAUM: Prince.
TOKIO HOTEL AMERICA: Hogyan szoktál felfedezni új zenéket, zenekarokat, elõadókat?
MARTIN KIERSZENBAUM: Minden lehetséges jelre odafigyelek. Interneten, klubokban, barátok és kollégák által szoktam új zenéket felfedezni, illetve néha csak úgy beléjük botlom. A legfontosabb, hogy mindig nyitott szemmel járj, így észreveszem a jeleket, ha ott vannak.
TOKIO HOTEL AMERICA: Mi volt a valaha volt legrosszabb állásod?
MARTIN KIERSZENBAUM: Virginiaban, Alexandriaban három napig enciklopédiákat árultam.
TOKIO HOTEL AMERICA: Milyen egy átlagos nap a Cherrytree központjában?
MARTIN KIERSZENBAUM: Egy forgószél. A Cherrytree csapata tehetséges és csapatjátékos. Az elõadóink kivételesek. És a Cherrytree Records közössége szenvedélyesen szereti a zenét és tisztelik az elõadóinkat valamint egymást. Öröm a Cherrytreenél dolgozni.
TOKIO HOTEL AMERICA: Hogyan születnek a döntések, mikor elõadókat kell összepárosítani turnékhoz, például: a Semi-Precious Weapons Gagával� vagy Kelis és Robyn. Az elõadóknak van beleszólásuk?
MARTIN KIERSZENBAUM: A Cherrytreenél a mûvészek döntenek mindenben. Mi végig gondoljuk, és sok javaslatot teszünk, de a végsõ döntés az övék. Imádom ez a filozófiát. Ez volt az egyik, amelyet elképzeltem magamban az A & M Recordsnál, ahol Herb Alpert és Jerry Moss ebben a szellemben építette fel a lemezcégüket. Az Interscope ugyanezt csinálja, így nagyon kényelmes, hogy ily módon ez a Cherrytreenél is mûködik.
TOKIO HOTEL AMERICA: Nagyon szoros idõbeosztásod van, sokat utazol, Twitterre írsz, Cherrytree rádiómûsorok, producerkedés, zenélés, egy vállalat mûködtetése. Hogyan tudsz távol maradni ettõl� vagy inkább sosem akarsz távol lenni?
MARTIN KIERSZENBAUM: A zene iránti szenvedélyem az egész életemre kiterjed. Élvezem, amit teszek, így természetes számomra. Sosem akartam elszakadni a zenétõl. Persze, a családommal és a barátaimmal is töltök idõt, akik szintén osztoznak a zene szeretetén. Ez nem olyan dolog, amelytõl szabadulni akarnék. Áldás olyan területen dolgozni, amelyet imádsz. Szerencsés vagyok.
TOKIO HOTEL AMERICA: Nagyon sok tapasztalatod van abban, hogyan kell az európai elõadókat az Egyesült Államokban reklámozni. Szerinted egy másik országból származó elõadónak gyakrabban kéne az Egyesült Államokban tartózkodnia, hogy híres legyen itt?
MARTIN KIERSZENBAUM: Igen.
TOKIO HOTEL AMERICA: A nemzetközi sztárokkal kapcsolatos tapasztalataid alapján, fedezel fel zeneileg kulturális különbségeket, amelyeket nem fordítotok le? Vagyis, vannak olyan zenekarok, amelyek más országokban befutnak, és szeretitek, de még is azt gondolod, hogy egy másik kultúrában vagy országban sosem lehetnének sikeresek?
MARTIN KIERSZENBAUM: Egyre kevésbé és kevésbé. A világ mostanra összekapcsolódott valójában. Úgy gondolom, ha a zene egy országban teret hódít, akkor másikban is. Részben ez a popzene szépsége. A zene egyfajta közvetítõ nyelv. Lehet, hogy bizonyos esetekben alkalmazkodni kell a kulturális jegyekhez, de összességében úgy gondolom, hogy az emberi fülhöz a határokon átnyúlva is eljut a popzene. Mindannyian egy érzelmi kapcsolatra várunk. Ez egy befogadó megközelítés, és én hiszek benne.
TOKIO HOTEL AMERICA: Melyek a leghasznosabb dolgok (szakmai tapasztalat, oktatás stb.), hogy felkészüljünk arra a munkára, amelyet te is csinálsz?
MARTIN KIERSZENBAUM: Az emberek néha lebecsülik a fõiskolai oktatást a lemeziparban, de úgy gondolom, hogy rendszeresen használom azokat a képességeket, amelyeket megtanultam és megszereztem a diplomával. A nyelvtudás is nagyon hasznos.
TOKIO HOTEL AMERICA: Melyik albumra illetve dalra vagy a legbüszkébb, amelyet írtál, vagy amelyen dolgoztál és miért?
MARTIN KIERSZENBAUM: Hát, nehéz kiválasztani egyetlen dalt, mert mindent beleadok abba a zenébe, amit készítek. Nagyon büszke vagyok a "Happy Birthday"-re, arra a dalra amelyet Piperrel írtam a Flipsydeból. Szerintem egy nagyon érzelmes húrt pendít meg. Nagyon büszke vagyok azokra a dalokra, amelyeket Lady Gagával írtam, az "Eh, Eh" és a "The Fame". Nagyon szeretem a "Fear Inside" dalt is, amelyet Frankmusikkal írtam, vagy amit a Far East Movementtel írtam, a "White Flag"-et. Az utóbbi kettõ hamarosan megjelenik. Alig várom, hogy a közönség is hallja õket.
TOKIO HOTEL AMERICA: Ha választhatnál egy "álom elõadót", akivel még eddig nem volt lehetõséged együtt dolgozni, akkor ki lenne az?
MARTIN KIERSZENBAUM: Talán az ABBA.
TOKIO HOTEL AMERICA: A lemezcég üzlet, ami azt jelenti, hogy néha valószínûleg meg kell mondanod zenészeknek, elõadóknak, hogy nem szerzõdteted le õket vagy megszakítod velük a kapcsolatot. Hogyan kezeled az ilyen kényes beszélgetéseket? Elõfordult már, hogy azt ajánlottad, hogy egy teljesen más pályát válasszanak?
MARTIN KIERSZENBAUM: Õszintén megmondom, akár jó, akár rossz a hír. Igyekszem közvetlen és lényegre törõ lenni. Fontos, hogy tiszteletbe tartsd a másikat és így élvezni tudom, ebben az iparban a hosszú távú kapcsolataimat.
TOKIO HOTEL AMERICA: Hogyan határozod meg a csapatoddal, hogy melyik dalokat kéne kislemezként kiadni? Volt már valaha konfliktus aközt, hogy amit mûvészeti szempontból tetszett, viszont nem voltál biztos abban, hogy ütõs sláger lesz?
MARTIN KIERSZENBAUM: A kislemezzel kapcsolatos döntések, olyan, mint a többi döntés - egyetértésben az elõadóval. Próbáljuk feltérképezni a piacot és fontolóra vesszük, hogy hogyan akarjuk elindítani valamint mozgatni az elõadó projektjét. Nagyon sok visszajelzést kapunk a Cherrytree Records közösségétõl és persze figyeljük az eladási adatokat. Végül, még is egy kicsit a tapasztalatokon alapszik.
TOKIO HOTEL AMERICA: Mikor és hol fedezted fel a Tokio Hotelt?
MARTIN KIERSZENBAUM: A Tokio Hotelre az interneten találtam rá. Láttam a "Scream" eredeti videóját németül és teljesen lehidaltam.
TOKIO HOTEL AMERICA: Ha a Tokio Hotel minden egyes tagjához egy szót kéne társítani, akkor melyik lenne az? Szerinted rád, melyik szót használnák?
MARTIN KIERSZENBAUM: Bill - szupernóva, Tom - szellemes, Georg - kedves, Gustav - okos. Rám talán azt mondanák, hogy kitartó, haha!
TOKIO HOTEL AMERICA: Mi a leghatékonyabb módja, hogy az amerikai rajongók támogathassák a Tokio Hotelt? Ajánlanád nekünk, hogy a rádióállomásoknak petíciót küldjünk, hogy játsszák õket? Mi a véleményed a "Street Team"-ekrõl?
MARTIN KIERSZENBAUM: Imádom, mikor a rajongók részt vesznek abba, hogy kedvenc zenekaruk zenéjét népszerûsítsék. Én is ezt teszem. A beszéd a leghatékonyabb módja, hogy az utcára kikerüljön a zene. Tartós kapcsolatot létesít és kifizetõdõ, ha te ismereted meg a zenét a barátaiddal. Szórakoztató.
TOKIO HOTEL AMERICA: Kin látod, hogy leginkább üzleti szemléletû a Tokio Hotelben? Egyikük sem? Mindenki? Ki a legaktívabb a stúdióban? Ki a leginkább érintett a dolgok marketing oldaláról?
MARTIN KIERSZENBAUM: Szerintem a zenekar egy csapatként hozza a döntéseket valamennyi említett kérdésben.
TOKIO HOTEL AMERICA: Hogyan határoznád meg a húzóerõt a Tokio Hotel illetve a zene ipar tekintetében?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nem biztos, hogy értem a kérdést. A Tokio Hotelnek rengeteg húzóereje van. Olyan rajongóik vannak, akik támogatják õket és a zenéjüket valamint nagyszerû ezt látni és a részese lenni.
TOKIO HOTEL AMERICA: Milyen folyamat van amögött, hogy egy kislemez bekerüljön a rádióállomások forgatagában az amerikai piacon?
MARTIN KIERSZENBAUM: A rádióállomásoknak korlátozott számú lejátszási idejük van. Az elõadóknak és a lemezcégeknek versenyezniük kell értük, hogy megmutathassák az állomásoknak, hogy a dallal milyen reakciót váltanak ki a közönségükbõl. A digitális eladások mutatják ezt. Valamint a koncert jegy eladások. Az internetes statisztikák, és így tovább. De szerintem fontos, hogy az elõadók zenéjét a rádiókon kívül is terjesszék, de persze rádiók útján is.
TOKIO HOTEL AMERICA: Nehéz volt biztosítani a "Humanoid City Live" DVD/CD megjelenését az Egyesült Államokban? Mit foglalt ez magába?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nem. Számomra fontos, hogy az amerikai rajongók számára is elérhetõvé váljon a megjelenése, így kiemelten kezeltük. A csomagolással volt némi probléma, mert nem felelt meg a kiszerelése az itteni termékeknek, de dolgoztunk rajta, és megkaptuk. Nagyon örülök ennek és remélem a rajongók támogatni fogják a vásárlással!
TOKIO HOTEL AMERICA: Jelenleg van valamilyen terv a Tokio Hotelnek az Egyesült Államokkal kapcsolatosan? Vagy jövõre?
MARTIN KIERSZENBAUM: Oh, próbálkozom. Rengeteg kötelezettségük van a világban. Remélem, jönnek majd az Államokba is. Rendszeresen az õrületbe kergetem õket, ezzel a kérésemmel.
TOKIO HOTEL AMERICA: Ha képesek lennénk kihasználni az amerikai rajongók erejét, akkor miben tudnánk segíteni, hogy a Tokio Hotel Amerikába jöjjön?
MARTIN KIERSZENBAUM: Mindannyiunknak folytatnunk kell azt, hogy írunk a zenekarnak és hangsúlyozni kell, hogy mennyire szeretnénk õket Amerikában látni. Azzal is csak támogatni tudjuk õket, ha legálisan megvesszük a lemezeiket.
TOKIO HOTEL AMERICA: Beszélt veled valaha a Tokio Hotel arról, hogy konkrétan milyen céljaik vannak Amerikában? Ha igen, megosztanád velünk is?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nekem a Tokio Hotel mindig arról beszél, hogy a legjobbat akarják adni a rajongóikat, függetlenül attól, hogy melyik országban élnek. Úgy tûnt nagyon érezték magukat Amerikában, mikor itt voltak.
TOKIO HOTEL AMERICA: El tudnád mesélni a "Dogs Unleashed" kreatív folyamatát, Bill Kaulitzcal és a többi szövegíróval (Dave Roth, Pat Benzner és David Jost)? Mi volt a dal ihletõje?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nagyon kedves volt tõlük, hogy bevontak. Az én hozzájárulásom az adott dalban elsõsorban az volt, tõlem származott a koncepció és a cím.
TOKIO HOTEL AMERICA: Melyik a kedvenc dalod a "Humanoid"-ról? Kedvenc dalok a korábbi albumokról?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nehéz választani. Mindig is imádtam a "Rescue Me"-t. A jelenlegi albumról imádom az "Automatic"-ot. Jelenleg talán ez a kedvenc Tokio Hotel dalom.
TOKIO HOTEL AMERICA: Mi vagy mi volt a legnagyobb kihívás a Tokio Hotel reklámozásában az amerikai zene piacon?
MARTIN KIERSZENBAUM: A legnagyobb kihívás, hogy megpróbáljuk fenntartani a lendületet, amelyet az elõzõ lemeznél csináltunk az MTV-vel közösen és azzal, hogy a rádiók játsszák a "Monsoon"-t anélkül, hogy a zenekar rendszeresen idejönne.
TOKIO HOTEL AMERICA: Részt vettél a "Welcome to Humanoid City" turné valamelyik koncertjén? Ha igen, melyiken és melyik volt a kedvenc részed?
MARTIN KIERSZENBAUM: Nem tudtam Európába menni. DVD-n láttam. Bill a motoron nagyon jó.
TOKIO HOTEL AMERICA: Mit gondolsz a Tokio Hotel következõ "nagy lehetõségérõl"?
MARTIN KIERSZENBAUM: Szerintem a zenekar továbbra is nagyszerû zenét és videókat fog készíteni. Amíg így csinálják, addig a lehetõség folyamatosan formálódni fog és kapcsolatban tartja, fejleszteni fogja a kommunikációt és mélyíteni fogja a közönséggel. Errõl szól a zenélés.
TOKIO HOTEL AMERICA: Milyen tanácsot adnál a Tokio Hotelnek, hogy mit kéne tenniük, hogy még sikeresebbek legyenek itt az Egyesült Államokban?
MARTIN KIERSZENBAUM: Gyertek turnézni!
TOKIO HOTEL AMERICA: Fogadnál velünk? Tom egy bariton gitáron játszik a "Humanoid"-ban az albumon, vagy csak egy átlagos gitár mélyebbre van hangolva? Vagy stúdiós varázslat? Több oldalon át folyó viták mennek errõl - de nem jutottunk még végleges következtetésre.
MARTIN KIERSZENBAUM: Majd Tom elárulja.
TOKIO HOTEL AMERICA: Azt hallottuk, hogy a "Humanoid" munkálatai alatt az együttmûködés Skypeon át is ment. Mit tesz hozzá vagy vesz el ez a zenélésbõl vagy abból, hogy együtt dolgozol egy zenésszel?
MARTIN KIERSZENBAUM: Egyáltalán semmit. Errõl a felfogásról ír a Far East Movement a Freewired-ben a saját nyelvükön. Az emberek most már különbözõ módon lehetnek kapcsolatban. Beszélnek, dolgoznak, összejönnek, a technológia által amennyire csak tudnak fizikailag. Ember kapcsolódik emberhez!
TOKIO HOTEL AMERICA: Szeretnél valamit kifejezetten elmondani a Tokio Hotel rajongó táborának az Egyesült Államokban?
MARTIN KIERSZENBAUM: Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak neked Schnee, hogy felkértél erre az interjúra és szeretném megköszönni neked a Tokio Hotel támogatását, akiket nagyon szeretünk. Szeretnék köszönetet mondani az amerikai Tokio Hotel rajongóknak és a világ többi részén élõknek is, hogy támogatják a Tokio Hotelt valamint, hogy részei a Cherrytree Records.com nagyszerû közösségének. Köszönöm.
Beim Fotoshooting für seine Reebok-Kampagne erzählte Tokio-Hotel- Gitarrist Tom Kaulitz, warum bei ihnen im Tourbus Frauenverbot herrscht, was sie während der Tour zur Entspannung machen - und wie er seinen eigenen und den Klamotten-Stil seines Zwillings- bruders Bill beschreiben würde... Schau dir hier das Interview und den Clip zum Reebok-Shooting an!
Bill Kaulitz (20) hat es vorgemacht - er lief bereits für das Label Dsquared über dem Laufsteg und machte Werbung für eine Hotel-Reservierungs-Webseite. Aber jetzt zieht Tom nach - er ist das Gesicht der neuen Reebok-Kampagne!
Wir freuen uns, dass sich Tom für die Marke Reebok entschieden hat. Wir haben Tom als Menschen kennen gelernt, der alle Herausforderungen mit viel Spaß an der Sache angeht und sich nicht verbiegen lässt. Deshalb passt er sehr gut zu Reebok und unseren Produkten", erklärt Jeremy Bauer, Marketing Director Reebok Market Central. Tom selbst erklärt: "Mit Reebok habe ich eine Marke als Partner gefunden, die eine sehr vielfältige Produktbandbreite anbietet. So lässt mir Reebok viel Spielraum für individuellen Style, was mir als Künstler besonders wichtig ist."
(In den nächsten Wochen werden Teilnahmecodes für ein Gewinnspiel in ausgewählten Schuh-Modellen und auf www.reebok.com versteckt. Die Finder erhalten dann die Möglichkeit, an einer Online-Verlosung teilzunehmen. Der/die Gewinner/in darf Tom Kaulitz zwei Tage auf Tour begleiten und ihn hautnah erleben: egal ob im Tourbus, beim Sound-Check, Backstage oder beim Konzert selbst etc. Für den Gewinner ist es eine komplette Ausnahme, denn auf dem Tourbus hatten wir noch nie jemand dabei. Der Tourbus ist normalerweise echt top secret", so Tom.)
Tom and women in Tourbus?
Tom: Actually, we have almost no rules in the band. Actually, we have just one and that’s a ban for girls on the tourbus. That means, that for the winner of the contest it’s an exception, I don’t think some stranger has ever been inside of the tourbus. No, we’ve made one shooting there, but other than that it’s top secret, we have two Tourbuses, that means the band is split up too, Georg and Gustav have one, me and Bill are in the second Tourbus. We have two big separate bedrooms, two big beds, I have my dogs with me for the first time this time, that means a person can be totally relaxed on the Tourbus. We watch movies, lay on the bed with the dogs ..
How does it look like on the Tourbus?
Tom: To be honest, I really like to spend time in the bus. I think it’s great! A person feels so at home there, it’s like a livingroom on wheels, this time we’ve also brought boxes of stuff like we were moving, we have everything with us, candles, decorations from home and we always decorate it there the way we like it. Me and Bill, we have like 20 suitcases, we have a big closet there and it’s really like at home. It’s really cubby. And when I am at home I also just watch TV, so about that, it’s not such a big difference. And we have a huge stage with us on tour, so a person is really thankful when he can lay in the tourbus after the show and chill.
Tom and women in the Tourbus? What to do against boredom?
Tom: I have to say that once in a while I try to trick Bill, we are on tour for 2 months and of course I can never be completely without women, that means I always try to secretly trick him, but a person shouldn’t see what happens there. But we have videogames, we can build some Twister and we play board games, there’s always something that we think of. And other than that, we have breaks on parking lots, we are on the road with 11 trucks, and 6 nightliners, so we always have like a gas station party.
Difference apartment/bus. What’s happening?
Tom: Waking up in the Tourbus isn’t always as amazing as it is at home. On tour we always film some kind of documentary for people to see how we live and it’s not that glamorous like everyone thinks it is, because we have a television on the bus, but it is still just a bus, a person sleeps there for two months, so about that, a person respects each other more, than he would do at home, because we’re already terribly grumpy in the morning. We can sleep like 24 hours, if I don’t set the alarm clock I’d sleep the whole day. And we don’t celebrate that much. Normally, a person likes to drink a bit or party, but on tour we never do that. In the bus we only have peppermint tea and ginger tea, so it’s more peaceful.
Bathroom in the bus?
Tom: Yeah, for the tour we let build a kind of bath trailer, of course only the band is allowed to use it. And uhm.. yeah, it’s kind of a trailer and there’s a jalousie on it, like a privacy shield and in it there’s a big shower, a tropical shower, and a sink, just everything you need, that thing is really great. We let build this extra for the tour, because on the bus there’s just a toilet where you’re not even allowed to do “big business”. That’s not so great, but we have an extra bath trailer this time and it will be great.
Preparations for the concert? Rules?
Tom: Directly before the concert.. well, it is that we do a soundcheck, which is actually moronic, because it sounds equally every time, ‘cause we have completely our own stuff with us, we have our own technique, our own stage, our own production.. and.. uhm.. our preparation consists of doing a soundcheck every time. This means that we always go into the venue, take a look how it will be this evening and play like one or two songs, just to get the feeling.. For the rest we’re only backstage and have interviews, and half an hour before, this is the golden rule, we’re all together in one room, and we’re just nervous together, nobody is allowed to disturb us or to come in. Then we all are just completely nervous.
Georg’s ritual
Tom: Georg, our bassist, always has to go to the toilet before the show, that’s very important, that he does “big business” before we go on stage, because that brings us luck. It has always been so, we probably have already played about 3000 concerts so far, and everytime he was on the toilet before, and this must be retained.
About what do you talk before a concert?
Tom: There are no specific topics, well, we talk just about everything. Most of the time we bitch about Georg, and are mad to each other, but actually we’re just being nervous together. Actually there’s a lot of bullshit which gets out. There shouldn’t be a camera then because we just talk crap.
Will the winner get the experience how a rockstar lives?
Tom: Yeah, of course.. well, I’m really looking forward to it because you get a glimpse of such a tour life. And this is, as I said, not how you imagine it to be. I always thought ‘Okay, such a tour life is completely relaxed. You play your songs in the evening, and apart from that it’s just “Halli Galli” [means like “it’s easy”] and you have a booze and there’s a party, and then you go backstage and there’s champagne and maybe a whirlpool, and everything’s great”, but the truth is, you go backstage and you see cold, grey walls and there’s not much going on. We have a little plate of sweets on the table, and.. uhm, yeah, I find it good that the people see how it really is on tour. But as a stranger you probably find it awesome first, because you’ve never been on tour. You see the bus and… I still can remember when I saw our bus for the first time I was totally impressed and I thought ‘This will be the bomb!’, but when you sleep in that thing for two months, and you do everything in this bus, then you don’t find it that awesome anymore. Uhm.. but I find it pretty good, you really get an impression of the whole thing.. and you really have a daily routine. It’s not that every day is completely different, actually the days are the same, you have a course, like you’d go to the office in the morning. You come to the venue in the morning, mostly without having showered, you do a soundcheck and so on, after that you have interviews, then you’re nervous together, then Georg goes to the toilet and then it’s the big show.
Décor/effort
Tom: The people come in the venue, and then is the concert, you just take it how it is. You don’t know how much effort is behind. And I think it’s quite interesting to see how 150 people go into this venue in the morning, everyone with these helmets and build the stage at two ends of the venue. And then it’s the soundcheck, and the lightshow and so on. And it’s also quite interesting to see what hectic is there, when for example we go off the stage.
Distraction/relaxation?
Tom: This time we take our dogs with us, that’s really awesome, we’ve never done that so far. This means that you can probably drive to a forest with the dogs and go for a walk or something. And besides that.. I’m actually a passionate driver, I’d find it cool, if I’d have my own car with me, but that would mean that I have to hire another person who drives my car behind the bus, and if I want to I can drive it myself once.. but there are really long distances we leave behind. On this tour we also drive 3 days non-stop in some cases, so we’re 3 days on the bus without making a break somewhere, because we have to drive for example from Moscow to.. uhm.. I don’t know where, and there are 3000 km on the plan or so. And with such busses it’s a really long distance.
I already drove our bus once! Am I even allowed to tell that? .. But on a private ground I even drove our bus once, on the terrain of the venue, so to say. Not that easy.
Style of your clothes / your own / in comparison to your brother
Tom: How would I describe it? There’s actually a general word.. to describe it.. well, “extremely good looking”, I would call it like that. No, with me it’s really that I need freedom, it has to look good, but above all I have to be able to move in it and it has to be relaxed. I’m not the type who wears extremely tight clothes, which are uncomfortable and so on, this looks really dumb. For example, my twin brother, really looks “bananas” how he runs around and he wears really tight clothes. And with me it’s that I have to feel well, yeah, I think that’s the most important thing. It has to look good and you have to feel well, just easy-going. I have to say that because of my bodily frame I always have to wear extremely wide pants.
Will we see Tom in a suit once?
Tom: In my life I already wore a suit once. At a special event, a private one. That looked extremely good, I have to say. I actually can wear what I want. But in my private time I have to feel well, in a suit it’s all really tight and I’m such an extremely muscular guy.. And.. such being the case, it’s really hard to even find something for me. If I can decide, then I always take something comfortable.
Marrying in a suit? How will it look? Which shoes?
Tom: I’d wear Reebok-shoes, with the suit. But I’d definitely have a white suit and white sneakers, I find this cool. I actually wore this at this private event, I wore a white suit and white sneakers, this looks really good. I mean, dress shoes and so on are not really my style, to be honest.
What about the stage outfits?
Tom: The difference on this tour is that we all have stage outfits. At the previous tours only Bill had a stage outfit.. or several stage outfits.. and I had every day a different outfit. You can imagine, it’s really complex when you gotta have always different outfits for 35 shows. Then you have to take about 20 bags only for the shows. And this time we all have outfits, extra for the stage, and they’re a bit more specific, they are matched to each other this time. The tour is called “Welcome to Humanoid City”, means that everything is more future-oriented. And I think Bill extremely stands out, my outfit is rather relaxed and a bit like I would also wear it in my private time. But yeah, it’s really a bit more future-oriented, more.. funky.
Shoe passion Sneaker!
Tom: It’s always important for me that I have the suitable sneakers to all the clothes I have. This means that I have them in all colors, with all shoelaces, all types of sneakers. I think I have.. I actually don’t know how much they are but they’re really a lot. We also made a kind of storeroom at home now, a kind of fundus, where you can go in, and for example when I wear a yellow shirt, then I have to wear yellow sneakers. I have a complete repertory, and I think I buy about 10 pairs of new shoes every week.
Sneakers because you can better run away from women?
Tom: No, not at all. I’m not even a fast runner, because of my low pants I can’t run fast. Uhm.. but no, that’s not the case at all. As I said, it’s always important to me that the colors match. And the others always laugh about me, because they all have only 5 pairs of shoes or so, and I have.. but my shoes always look new as well, this is also important to me, I hate it when they’re dirty or something. And I have them in all colors. And for example when there’s a red shoelace in the shoe, I have to find the color again somewhere in my outfit. There has to be uhm.. uhm.. red somewhere in my outfit then.
Why a shooting for Reebok?
Tom: For me it’s always important when I do such things, that it’s authentic and that I’m into it. And that’s like with the stage outfits, I would never wear or do something what I can’t represent personally. And with me it’s that I wear Reebok since I’m about.. two years old..and.. uhm.. so, this is always really important to me. And I think that about 80 % of my sneakers are from Reebok, I have them in all colors. They simply make awesome shoes. And I can totally represent it. That’s always the most important thing to me, I could never position myself somewhere and then, for example, advertise for dress shoes. That would a bit difficult with me.
Interviewer: I think nobody would buy this from you.
Tom: Yeah, yeah, probably not. But, I have to say, it would look good on me though. That’s just the case, everything looks good on me.
Do you have fun being a model? Difference to other shootings? This time alone?
Tom: Yeah, definitely. Here it’s really that you have to outspend yourself. Normally at photoshootings there are just one or two subjects, then you stand in front of the camera, and then jab jab, it’s in the box. But here you really have to outspend yourself, but it makes fun, definitely. And above all, I’m oing this alone, that’s way more uncomplicated than if I’d have these other three dudes with me. So, it’s really awesome. The photoshooting makes really fun, and it’s also a good team and something different, not these typical things. Here you can activate yourself sportily a bit.
Why does the new Reebok-campaign suit you?
Tom: Yeah, absolutely. Absolutely. It matches very well.. I also think that what we made here is a very good thing, this contest and so on, that the people can accompany us. And for us as a band, this contact to our fans is very important. It is very good, definitely. And also with our next tour, everything is a bit future-oriented, our album is called “Humanoid”, everything is very future-oriented. I think it matches very well, definitely.
If the winner will be female, could there become a little more out of it?
Tom: Well, I can’t exclude that. The thing is, in our band already two are taken, the bassist and the drummer. Bill is still solo, and I.. I actually have another girl every day. Well, this means, I can’t exclude it with me. It depends on what developes, if you’re on the same wave length. But I definitely can’t exclude it.
Music, lifestyle, art belong together?
Tom: We often get asked “How is it with your styling?” and so on “Did anyone give you that style?” and for us it has always been extremely important, that, no matter if it is Georg, if it is Gustav, it is me or if it’s Bill, we all are how we stand on stage, it’s 100 % us. Bill just looks so crazy because he wants to, nobody tells him to look like that. And so it’s with me, I would never let anyone tell me what I have to wear or something. So, I find what concerns the outfit, the styling, art and the music, everything has to belong together, because when you can’t represent what do you for 100 %, then it’s not authentic, that’s always been most important to us. And I think with music it’s like that, always when I listened to music and liked the artist, then I also want to like the personality of this guy and I want to know him and I want to like his style. Because of that you shoot music videos, because it simply belongs together. The personality, the styling, the music, I think this all interacts. If I find something crappy, then I wouldn’t be a fan of that anymore. Well, when I’m a fan of an artist or of his music, then I’m also a fan of his personality, I’m a fan of everything about the artist.
Tom Kaulitz, guitarist of the band Tokio Hotel, at a bit different practice – posing for the camera. The 20-year-old is the new poster child for the sport- & lifestyle-article-producer “Reebok”. He already got many offers, but the product has to match him.
Tom: “I could never position myself somewhere and then, for example, advertise for dress shoes. I think that would be a little problem with me.”
Authenticity is important to him, the subjects show his relation to music, the clothes and shoes are his style. Tom makes the choice of the pics for the subsequent campaign together with the photographer, and the pic could look like this later…
Tom: “Here it’s really that you have to outspend yourself, but it really makes fun. It’s something different and above all, I’m doing this alone, that’s much more uncomplicated than if I would have these other three dudes with me. So, it’s really awesome.”
The next subject gets prepared – stage diving without stage and band colleagues. Short instruction and then – “Action!”
Tom is giving everything, it shouldn’t be just some campaign, it’s about the fans. A prize is luring – an exclusive prize. Together with Tom Kaulitz and the band on tour. It doesn’t get revealed by now, how this should be like, but the winner will be close to the action.
Tom: “I think that this what we made here is a very good thing, the whole contest and so on, that the people can accompany us, and for me… well for us, as a band, this contact to our fans is especially important. And.. uhm.. this is very good, definitely.”
The campaign of the sport- & lifestyle-article-producer starts in July. Then it will also be clear, what we’ll get to see on the pics.
As a model Tom is almost doing as well as a band member of Tokio Hotel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A Tokio Hotel America izgatottan jelenti, hogy interjút készítettünk Martinnal. Ha nem tudnád, Martin, az Interscope Recordson belül az A & R vezetõje valamint az Interscope leányvállalatának, a Cherrytree Recordsnak az igazgatója. Ezen kívül producere Lady Gagának, Stingnek, a Keanenek valamint a Feistnak ÉS dalszövegíró! Társzövegírója Lady Gaga dalainak, valamint írt már a t.A.T.U-nak, a Flipsydenek, Ai-nak, Alexandra Burkenek valamint Colby O'Donisnak. És természetesen a társszerzõje a "Dogs Unleashed"-nak Bill Kauitzcal! 
